Kasvirág

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kasvirág
Bíbor kasvirág (Echinacea purpurea)
Bíbor kasvirág (Echinacea purpurea)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Core eudicots
Csoport: Asteridae
Csoport: Euasterids II
Rend: Fészkesvirágzatúak (Asterales)
Család: Őszirózsafélék (Asteraceae)
Alcsalád: Őszirózsaformák (Asteroideae)
Nemzetség-
csoport: 		Heliantheae
Alnemzetség-
csoport: 		Zinniinae
Nemzetség: Echinacea
Moench
Szinonimák
  • Brauneria Neck. ex Porter & Britton
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kasvirág témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kasvirág témájú médiaállományokat és Kasvirág témájú kategóriát.

A kasvirág (Echinacea) a fészkesvirágzatúak (Asterales) rendjébe, ezen belül az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó nemzetség. Tudományos neve a görög 'echinos', azaz sün szóból származik. Echninaceae a neve a tengerisünök egy öregrendjének is: Echinacea (állatcsoport).

Származásuk, elterjedésük[szerkesztés]

Az Amerikai Egyesült Államok és Kanada középső és keleti részeinek füves síkságairól származnak. Európában egyes fajai dísznövényként terjedtek el, majd felfigyeltek gyógyhatásukra is.

Tulajdonságaik[szerkesztés]

Általában július és szeptember között virágzó, évelő növény – a szelektált változatok esetenként korábban vagy később virágoznak. Gyöktörzse rizómásodik, hajtása 60–180 cm magasra is megnő. Tőlevelei nyelesek, serteszőrösek: a bíbor kasvirág levelei tojásdadok, a keskenylevelű kasvirág levelei keskenyebbek, enyhén fűrészesek. Az egyes levelek hossza 15–35 cm, szélessége 1–12 cm.

A szár és az oldalágak végén 3–5 cm-es fészekvirágzat nő, amit lándzsás fészekpikkelyek fednek. Nyelves és csöves részekből álló virágai a vörösbarna, hegyes csúcsú, alul hártyás fészekpelyvák tövében ülnek. A margarétaszerű virágok közepén a sötétebb, kissé tüskés csöves virágok kúpszerűen helyezkednek el, ezért (tévesen) kúpvirágnak is nevezik. A csövesektől eltérő színű nyelves virágok kissé lefele állnak.

Fény- és melegkedvelő, de egyúttal fagytűrő is. A jó vízgazdálkodású, meszes talajt kedveli.

Rendszerezés[szerkesztés]

A nemzetségbe az alábbi 9 faj tartozik:

Felhasználása[szerkesztés]

Több faját dísznövényként termesztik.

A bíbor kasvirágot és a keskenylevelű kasvirágot gyógynövényként reklámozzák, amely erősíti az immunrendszert és csökkenti a gyulladásokat. A hajtás orvosi neve Echinacea herba, a gyökéré Echinacea radix. Jóval kevésbé népszerű, de a gyógyászatban ugyancsak használható a halvány kasvirág. Elsősorban kivonatokat készítenek belőle különféle gyári készítményekhez, de az utóbbi években a szárított leveleket és hajtásokat tartalmazó gyógyteák is megjelentek a piacon (ezek hatása enyhébb, mint a kivonatoké).

Az utóbbi 100–150 évben kiderült,[forrás?] hogy számos indián nép használta gyógyászatában a kasvirágokat olyan betegségek, illetve mérgek gyógyítására, amikre legfeljebb csak placebóként hat, ezért a hódítók primitív babonaságnak tekintették. Szinte mindenütt gyógyították velük a kígyómarást és különféle mérges rovarok csípését (pedig ezekre nem hat). A használatukra utaló első bizonyítékok az 1600-as évek sziú településeinek ásatásaiból kerültek elő. Továbbá kezeltek vele:[forrás?]

  • a sájenek ínygyulladásokat és szájfertőzéseket,
  • a krík meghűléseket, fogfájást és kólikát,
  • a dakoták bélbetegségeket, mandulagyulladást, veszettséget és vérmérgezést
  • az oglalák a meghűlések okozta gyulladásokat,
  • az omahák a vérmérgezéssel járó betegségeket,
  • a vinebégók az égéseket (és érzéstelenítőként is alkalmazták).

Hatóanyagai és hatása[szerkesztés]

Fontosabb hatóanyagai:[forrás?]

  • alkilamidok,
  • cikóriasav-származékok (átlagosan 0,3%),
  • glikoproteinek,
  • nagy molekulasúlyú poliszacharidok,
  • flavonoidok,
  • monoterpének,
  • kávésav-származékok.

A kereskedelmi forgalomba nem kerülő készítményekben stabil formában maradó hatóanyagként elsősorban a poliszacharidokat és az alkilamidokat tartják számon.

Kutatások[szerkesztés]

A kasvirágból készített termékek összetétele nagy változatosságot mutat.[1] Többféle fajt is tartalmaznak (E. purpurea, E. angustifolia, E. pallida), a növény különféle részeit használják fel (gyökerét, virágát, kivonatát), különféle módszerekkel készülnek és különböző kémiai formulákat tartalmaznak. Mindez megnehezíti az esetleges hatások megértését.[2][3]

A megfelelően kontrollált klinikai kísérletek száma korlátozott és alacsony minőségű.[3][4] Bár több tanulmány és metaanalízis is született a kasvirág feltételezett immunológiai hatásáról, a tanulmányokban vizsgált termékek között jelentős különbségek vannak, emiatt korlátozottan lehet csak konklúziót levonni belőlük a hatásra és a biztonságra vonatkozóan. Emiatt például az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerfelügyelet (Food and Drug Administration, FDA) nem hagyta jóvá a kasvirágot gyógyászati célokra.[5][3]

Egy 2014-es rendszerezett szakirodalmi áttekintés azt találta, hogy a kasvirágból készített termékek nem hatásosak a megfázás kezelésére,[4] azonban egy 2016-os metaanalízis szerint lehetséges, hogy a kasvirág-kivonat csökkenti a felső-légúti megbetegedések ismétlődésének kockázatát.[6]

Az Európai Gyógyszerügynökség (European Medicines Agency) egy 2015-ös monográfiája szerint a kasvirág kipréselt leve vagy szárított kipréselt leve megelőzheti vagy csökkentheti a megfázás tüneteit a betegség kezdetekor.[7] 2017-es eredmények alapján az ebből származó előnyök, ha vannak egyáltalán, minimálisak és ezért nem túl hasznosak.[8]

Egyes tévhitekkel ellentétben nincs bizonyíték arra, hogy a kasvirágból készült termékek segítenek a rákkezelés (kemoterápia, sugárterápia) mellékhatásainak enyhítésében.[9]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ The Common Cold and Complementary Health Approaches: What the Science Says. U.S. Department of Health and Human Services , 2011. november 17. (Hozzáférés: 2014. november 1.)
  2. ↑ (2005. augusztus 1.) „Echinacea species (Echinacea angustifolia (DC.) Hell., Echinacea pallida (Nutt.) Nutt.,Echinacea purpurea (L.) Moench): a review of their chemistry, pharmacology and clinical properties”. The Journal of Pharmacy and Pharmacology 57 (8), 929–54. o. DOI:10.1211/0022357056127. PMID 16102249.  
  3. ↑ a b c (2009) „Echinacea for prevention of the common cold: an illustrative overview of how information from different systematic reviews is summarised on the internet”. Preventive Medicine 49 (2–3), 78–82. o. DOI:10.1016/j.ypmed.2009.04.006. PMID 19389422.  
  4. ↑ a b (2014. február 1.) „Echinacea for preventing and treating the common cold”. The Cochrane Database of Systematic Reviews 2 (2), CD000530. o. DOI:10.1002/14651858.CD000530.pub3. PMID 24554461.  
  5. ↑ Echinacea: NCCIH Herbs at a Glance. National Center for Complementary and Integrative Health, US National Institutes of Health, 2015. szeptember 1.
  6. ↑ (2015. március 1.) „Echinacea reduces the risk of recurrent respiratory tract infections and complications: a meta-analysis of randomized controlled trials”. Advances in Therapy 32 (3), 187–200. o. DOI:10.1007/s12325-015-0194-4. PMID 25784510.  
  7. ↑ European Union herbal monograph on Echinacea purpurea (L.) Moench, herba recens. Committee on Herbal Medicinal Products, European Medicines Agency, 2015. november 24. [2018. június 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. március 16.)
  8. ↑ The Common Cold and Complementary Health Approaches (angol nyelven). NCCIH , 2017. augusztus 1. (Hozzáférés: 2017. november 3.)
  9. ↑ Echinacea. Cancer Research UK. [2012. szeptember 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. október 22.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kasvirág&oldid=26808123”