Kasvirág

Kasvirág
Lángvörös kasvirág (Echinacea purpurea)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida) Rend: Fészkesvirágzatúak (Asterales) Család: Őszirózsafélék (Asteraceae) Alcsalád: Őszirózsaformák (Asteroideae) Nemzetség: Kasvirág (Echinacea) Moench
Elterjedés

Echninaceae a neve a tengerisünök egy öregrendjének is: Echinacea (állatcsoport)

A kasvirág (Echinacea) a őszirózsafélék (Asteraceae) őszirózsaformák (Asteroideae) alcsaládjának egyik nemzetsége, tizenhét fajjal. Tudományos neve a görög 'echinos', azaz sün szóból származik.

Származása, elterjedése

Az Egyesült Államok középső és keleti részének füves síkságairól származik. Európában egyes fajai dísznövényként terjedtek el, majd felfigyeltek gyógyhatásukra is.

Tulajdonságai

Általában július és szeptember között virágzó, évelő növény – a szelektált változatok esetenként korábban vagy később. Gyöktörzse rizómásodik, hajtása 60–180 cm magasra is megnő. Tőlevelei nyelesek, serteszőrösek: a bíbor kasvirág levelei tojásdadok, a keskenylevelű kasvirág levelei keskenyebbek, enyhén fűrészfogasak. Az egyes levelek hossza 15–35 cm, szélessége 1–12 cm.

A szár és az oldalágak végén 3–5 cm-es fészekvirágzat nő, amit lándzsás fészekpikkelyek fednek. Nyelves és csöves részekből álló virágai a vörösbarna, hegyes csúcsú, alul hártyás fészekpelyvák tövében ülnek. A margarétaszerű virágok közepén a sötétebb, kissé tüskés csöves virágok kúpszerűen helyezkednek el, ezért (tévesen) kúpvirágnak is nevezik. A csövesektől eltérő színű nyelves virágok kissé lefele állnak.

Fény- és melegkedvelő, de egyúttal fagytűrő is. A jó vízgazdálkodású, meszes talajt kedveli.

Ismertebb fajai

• Echinacea angustifolia – keskenylevelű kasvirág
• Echinacea atrorubens –
• Echinacea chrysantha
• Echinacea dicksonii
• Echinacea dubia
• Echinacea heterophylla
• Echinacea hybrida
• Echinacea laevigata
• Echinacea pallida – halvány kasvirág
• Echinacea paradoxa – sárga kasvirág
• Echinacea porteri
• Echinacea purpurea – lángvörös kasvirág
• Echinacea sanguinea
• Echinacea serotina
• Echinacea simulata
• Echinacea speciosa
• Echinacea tennesseensis

Felhasználása

Több faját dísznövénynek termesztik.

A bíbor kasvirág és a keskenylevelű kasvirág ismert gyógynövény (erősítik az immunrendszert és csökkentik a gyulladásokat). A hajtás orvosi neve Echinacea herba, a gyökéré Echinacea radix. Jóval kevésbé népszerű, de a gyógyászatban ugyancsak használható a halvány kasvirág. Elsősorban kivonatokat készítenek belőle különféle gyári készítményekhez, de az utóbbi években a szárított leveleket és hajtásokat tartalmazó gyógyteák is megjelentek a piacon (ezek hatása enyhébb, mint a kivonatoké).

A kasvirág története gyógyászati szempontból igen érdekes, hiszen hazájában majd két évszázadig nem kapta meg azt a megbecsülést, amit megérdemelt volna. Ez részben annak köszönhető, hogy több indián nép is használta olyan betegségek, illetve mérgek gyógyítására, amikre legfeljebb csak placebóként hat, ezért a hódítók primitív babonaságnak tekintették. A használatukra utaló első bizonyítékok az 1600-as évek sziú településeinek ásatásaiból kerültek elő. Az utóbbi 100–150 évben kiderült, hogy számos indián nép használta gyógyászatában a kasvirágokat. Szinte mindenütt gyógyították velük a kígyómarást és különféle mérges rovarok csípését (pedig ezekre nem hat). Emellett kezeltek vele:

• a sájenek ínygyulladásokat és szájfertőzéseket,
• a krík meghűléseket, fogfájást és kólikát,
• a dakoták bélbetegségeket, mandulagyulladást, veszettséget és vérmérgezést
• az oglalák a meghűlések okozta gyulladásokat,
• az omahák a vérmérgezéssel járó betegségeket,
• a vinebégók az égéseket (és érzéstelenítőként is alkalmazták).

Hatóanyagai és hatása

Fontosabb hatóanyagai:

• alkilamidok,
• cikóriasav-származékok (átlagosan 0,3%),
• glikoproteinek,
• nagy molekulasúlyú poliszacharidok,
• flavonoidok,
• monoterpének,
• kávésav-származékok.

A kereskedelmi forgalomba nem kerülő készítményekben stabil formában maradó hatóanyagként elsősorban a poliszacharidokat és az alkilamidokat tartják számon.

Az influenza megelőzésében és a fertőzés tüneteinek kezelésében ma egyetlen más növénynek nincs olyan jelentősége, mint a kasvirágnak. Esetenként kemoterápiával kombinálva alkalmazzák. Csökkenti a fertőzés időtartamát, illetve mérsékli tüneteit. Használható a meghűlések, allergiás panaszok és tünetek enyhítésére, a hörghurut, középfülgyulladás, mandulagyulladás, nőgyógyászati és húgyivarszervi fertőzések, valamint bőrgyógyászati kórfolyamatok és reumás eredetű betegségek kezelésére is.

Szárított gyökéréből és leveléből ajánlott napi adag 1 gramm.

A készítményekre írt útmutatásokat célszerű pontosan betartani. Hat hétnél hosszabb kúra nem ajánlott. Előrehaladott stádiumban lévő szisztémás megbetegedések (például tuberkulózis, sclerosis multiplex) kezelésére ellenjavallt. Befolyásolhatja az immunszupresszív szerekkel végzett terápiát.

A legfrissebb kutatások szerint az immunkezeléshez használt adagoknál jelentősen alacsonyabb hatóanyagmennyiség (tizede) esetén sikerrel alkalmazható néhány idegi alapú (péládul szorongásos) betegség kezelése során.

Külső hivatkozások

• Kasvirág
• Bíbor kasvirág és keskenylevelű kasvirág
• Kasvirágfajok
• Bíbor kasvirág (Echinaceae purpurea)
• Gyógynövények a bakonybéli Szent Mauríciusz monostorban 2.