Karolinai réce
 |
||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett       |
||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Aix sponsa Linnaeus, 1758 |
||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||
 |
||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Karolinai réce témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Karolinai réce témájú médiaállományokat. |
A karolinai réce vagy kisasszonyréce (Aix sponsa) egy közepes méretű amerikai díszmadár, amely a lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe, ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába tartozik.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Előfordulása
Észak-Amerika keleti részének és az Amerikai Egyesült Államok nyugati területeinek tavain és mocsaraiban fészkelő faj. A telet az USA déli részén tölti. A karibi szigeteken rendszeresen megjelenik a téli időszakban és néhány madár ott is marad költeni. Kubában már állandó populációja él.
Korábban Észak-Amerika legelterjedtebb vízimadarai közé tartoztak. Az intenzív vadászat és élőhelyeinek átaalkítása (példálul a mocsarak lecsapolása és az erdők irtása) miatt a 20. század elejére számuk jelentősen lecsökkent. Az 1920-as évektől több helyen engedtek szabadon fogságból származó egyedeket eredeti elterjedési területükön. Állományát az 1970-es években 1,3 millió madárra becsülték.
[szerkesztés] Megjelenése
Testhossza 47 centiméter, a hím 700 grammot, a tojó 500 grammot nyom.
A hímek tollazata feltűnő, igen színes. Vörös szemük van, konty a fejükön és sötétbarna mell jellemzi őket. A nőstények hasonlóak a mandarinréce nőstényeihez, főleg a szemük körül látható fehér gyűrűről lehet őket megkülönböztetni egymástól.
|
|
|
[szerkesztés] Életmódja
Táplálékuk javarészt növényi eredetű, vízinövényeket és magvakat szedegetnek fel a vízről. A tojó a költési időszakban igen sok állati eredetű táplálékot is fogyaszt.
[szerkesztés] Szaporodása
Az ivarérettséget egyéves korban éri el. A költési időszak februártól májusig tart. A szabadban leggyakrabban a tavakhoz közeli sűrű fás térségekben költenek, fészkeiket faodvakba rakják. A fészkeket 6–15 méter magasan található odúk belsejébe rakják. A fészekben 6-15 krémszínű tojás található. A kotlás 28–30 napig tart. A fiókák fészekhagyók, a kikelés után azonnal követik anyjukat a vízbe.
|
|
[szerkesztés] Betelepítése Európába
Ezt a különösen díszes tollazatú fajt a 17. században hozták be először Európába. A madár közkedvelt lett a főnemesi udvarokban is, például a Versailles udvarban is tartották.
Európában szabadon észlelt madarakról először a 19. század során tudósítottak. Mindmáig nincs Európában nagyméretű, önfenntartó szabadon élő populációja, pedig 1900 környéken Berlinben hosszú ideig próbálták meghonosítani a fajt.
A madár egyike a leggyakrabban tartott díszrécéknek, és Európában parkokban félvadon is él elég sok madár. Közkedveltségének fő oka, hogy a madár teljesen télálló és igen jól szaporodik fogságban. Sok helyütt a szárnytollait nem is vágják le, így olykor előfordul, hogy költési időszakban egy-egy pár megszökik és megpróbálnak szabadon költeni.
A karolinai récét sikerült fogságban már több récefélével is keresztezni, egyedül legközelebbi rokonával, a vele egy nembe tartozó mandarinrécével (Aix galericulata) nem sikerült.
[szerkesztés] Képek
-
Nászruhás hím
-
Nászruhás hím
-
Hím és tojó
[szerkesztés] Források
- Hartmut Kolbe: Die Entenvögel der Welt. Ulmer, Stuttgart (Hohenheim) 1999, ISBN 3-8001-7442-1
- Csodálatos állatvilág, Wild life fact file (magyar nyelven) ford.: Mester K.: (2000). ISBN 963-86092-0-6
