Karmazsinpirók

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Karmazsinpirók
Carpery vasuta.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon védett
Eszmei érték: 25 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Család: Pintyfélék (Fringillidae)
Alcsalád: Carduelinae
Nem: Carpodacus
Faj: C. erythrinus
Tudományos név
Carpodacus erythrinus
(Pallas, 1770)
Elterjedés
Common Rosefinch Distribution.png
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Karmazsinpirók témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Karmazsinpirók témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Karmazsinpirók témájú kategóriát.

1990. július 24-én Fertőrákoson gyűrűzött öreg tojó

A karmazsinpirók (Carpodacus erythrinus) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pintyfélék (Fringillidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sivatagok kivételével egész Eurázsiában él. Tavak, patakok közelében lévő nyílt, bozótos területeken érzi jól magát. Vonulás idején, tavasszal és ősszel észlelik őket.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testhossza 14–15 centiméter, szárnyfesztávolsága 24–27 centiméter, testtömege 20–27 gramm. A hím feje és melle vörös.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A növény szinte minden részét megeszi, kedvence a fűzbarka, de bogarakat és hernyókat is fogyaszt. Vonuló madár.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Carpodacus erythrinus

A párok egész életükre állnak össze, a fészkelőhelyükhöz is ragaszkodnak. A fészket csak a tojó építi, ágakból álló keretet tölt ki fűszálakkal. Fészekalja 3–4 tojásból áll, melyen csak a tojó kotlik 11–12 napig, a hím a táplálásban besegít.

Kárpát-medencei előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ritka, rendszertelen átvonuló. Első alkalommal 1983. szeptember 8-án egy fiatal példány került elő Budakeszin. 2007-ig mintegy 30 előfordulása ismert, 1990-től szinte minden évben megfigyelték. Tavasszal főleg hím egyedeket észlelnek, amelyek már vonulás közben hallatják jellegzetes éneküket, leginkább május második felében. 2003-ban és 2004-ben nyáron Tapolcán egy hím hosszan énekelt a városi parkban. Őszi vonuláson, július és szeptember között fordul elő hazánkban. Júliusban még öregek, később inkább azévi fiatal példányok kerülnek szem elé.

Védettsége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon védettséget élvez, eszmei értéke 25 000 forint.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]