Karl Schmidt-Rottluff

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Karl Schmidt-Rottluff (1884. december 1.Berlin, 1976.[1] augusztus 10.) német festő és grafikus, az expresszionizmus kiemelkedő alakja.

Életpályája, művészete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Teológusnak készült akárcsak Franz Marc, de végül Heckel példáját követte és Drezdába ment építészetet tanulni. 1905-1910 közötti drezdai periódusa szorosan összefügg a Die Brücke első stílusának kialakításával. A litográfiát ő ismertette meg barátaival. Kedvelt műfaja volt ebben az időszakban a fametszet is, vannak, akik a Brücke-korszakban készített fametszeteit tartják a legértékesebbnek.

Robusztusabb egyéniség, mint Kirchner vagy Heckel, ugyanakkor elementárisabb ereje, földközelibb szemlélete révén összekötő szerepet töltött be a Brücke és Nolde között. Főleg tájakat ábrázolt, a nagyváros kínálta témákat kerülte. 1910-ig csak ritkán festett portrét, pedig festőbarátai szerették ezt a műfajt.

1910-től nagy felületekre felhordott színfoltokkal dolgozott, ez a technika nála egyszerre volt a monumentális művészet és az egyszerűsítés eszköze.

1911-es norvégiai útja során számos tájképet festett. Majd Berlinbe költözött is itt maradt élete végéig. Különböző művészi hatások érik itt, amelyek összehasonlító tanulmányokhoz vezették. Közeledett a kubizmushoz és az absztrakcióhoz is, de kísérletei e téren csak néhány képre korlátozódtak. Portréin, csendéletein inkább a tárgy körülhatására törekedett, olyan megfogalmazásra, amelyben a kép érzékelteti a térbeliséget és a tömeget, de úgy, hogy a festmény sík hatása megmaradjon.

1913-ban Niddenben, a kurlandi tengerparton találta meg azt a megoldást, azaz azt a stílust, amelyet „szimbolikus és heraldikus stílus”-nak szoktak nevezni. A kompozíción az emberalakok és a táj elemei azonos fontosságú képekként jelennek meg, úgy elrendezve, hogy szimbolikus egységet alkossanak.

1914-ben Hoshwachtba utazott. Itt festett képein a széttöredezett ember és a természet harmóniája jelenik meg. A lelki gyötrelmektől szenvedő emberek először jelennek meg művészetében.

1915-1918 között a festő az orosz fronton harcolt, nem festett háborús képeket (az általános témák foglalkoztatták, soha nem az aktuális), de mély megrendülését nem tudta titkolni. Egyre jobban érzékelte „az evilági és a túlvilági közti feszültséget”, a háború után megpróbálta beépíteni az objektív világot a létezésbe. Művészete dekoratív és nem intellektuális stílust képvisel.

Műveiből[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Napraforgók szürke háttérrel (bélyeg, 1984)
  • Dangast-i tájkép (1910)
  • Gátszakadás (1910)
  • Önarckép monoklival (1910)
  • Kora tavasz (1911)
  • Rosa Schapire portréja (1911)
  • Lofthus (1911)
  • Fürdő után (1912)
  • Mosdó lány (1912)
  • Három akt (1912)
  • Házak éjjel (1912)
  • Szt. Péter torony Hamburgban (1912)
  • Négy fürdőző a parton (1913)
  • Emy arcképe (1919)
  • Dupla portré I. (1925)
  • Dupla portré II. (1925)
  • Este a szobában (1935)
  • Kert télen (1969)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A modern festészet lexikona. (Nouveau dictionnaire de la peinture moderne). Ford. és átdolg. magyar kiad. Budapest : Corvina, 1974. Ill. Karl Schmidt-Rottluff l. 329. o. ISBN 963-13-9001-2

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A modern festészet lexikona. i.m. halálozási éve 1970!

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]