Karl Gustav Adolf Knies

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Karl Gustav Adolf Knies
Karl Gustav Adolf Knies.jpg
Született
1821. március 29.
Marburg
Elhunyt
1898. augusztus 3. (77 évesen)
Heidelberg
Foglalkozása közgazdász
író
szerző

Karl Gustav Adolf Knies (Marburg, 1821. március 29.Heidelberg, 1898. augusztus 3.) német közgazdász, statisztikus, politikus, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. A 19. század közepi német történeti közgazdaságtani iskola egyik vezéregyénisége, az ún. marginalista forradalommal előtérbe kerülő határhaszon-iskola és a neoklasszikus közgazdaságtan előfutára volt.

Életútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Történeti és politikatudományi tanulmányokat folytatott a Marburgi Egyetemen, majd liberális gondolkodású politikusként részt vett hazája közéleti harcaiban. Az 1848-as német forradalmak leverését követően Svájcban telepedett le, és egy schaffhauseni műszaki iskolában tanított, illetve közgazdasági, statisztikai kutatásaival foglalkozott. 1855-ben hazatért és újra bekapcsolódott a politikai életbe. 1861-től 1865-ig a badeni tartományi parlament képviselője, az egyebek mellett a katolikus egyházi iskolák államosítását elrendelő – végül megbukott – közoktatási reformtörvény szószólója volt. Ezt követően visszavonult a közéletből, és 1865-től 1896-ig a Heidelbergi Egyetem tanára, a politikai gazdaságtani tanszék vezetője volt.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bruno Hildebrand és Wilhelm Roscher mellett a német történeti iskola egyik megalapítója, vezéregyénisége volt. Elméleti munkáiban, köztük legnagyobb hatású, 1853-as politikai közgazdaságtani művében a klasszikus angol közgazdasági felfogással – és részben Hildebranddal is – szembehelyezkedve vitatta, hogy a gazdasági folyamatok helytől és időtől függetlenül értelmezhetőek, merev axiómákkal, kauzális törvényszerűségekkel modellezhetőek lennének. Érvelésében az egyének, társadalmak és népek földrajzi és történeti különbségeire helyezte a hangsúlyt, s a gazdasági folyamatok történeti, politikai és kulturális meghatározottságából kiindulva a tapasztalaton nyugvó induktív módszert tartotta követendőnek. Felfogása sok szempontból rokonságot mutat Friedrich Listével, így például történeti szemléletét érvényesítve megállapította, hogy a védővámok csupán az iparosodás korai szakaszában járó nemzetek számára szükségesek. Elméleti munkásságával nagy hatást gyakorolt az őt követő közgazdász-generációkra, egyebek mellett honfitársa, Max Weber, az osztrák Carl Menger, Eugen von Böhm-Bawerk és Friedrich von Wieser, az amerikai John Bates Clark, Richard T. Ely és Edwin Robert Anderson Seligman munkásságára.

A szabadkereskedelemről alkotott téziseiben a határhaszon-elmélet előfutára volt, nagy jelentőséget tulajdonított a termékek és javak értéke, illetve a fogyasztói haszon és elégedettség, más szavakkal a használati érték és csereérték közötti összefüggéseknek. 1850-ben az elsők között vetette fel a matematikai megalapozottságú statisztikai módszerek hasznosságát, s noha kortársai hevesen támadták elképzelését, még megérhette az önállósodott matematikai statisztika térhódítását.

Társasági tagságai és elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tudományos érdemei elismeréseképpen 1895-ben a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választották.

Főbb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Die Statistik als selbständige Wissenschaft. Kassel: Luckhardt’schen Buchhandlung. 1850.
  • Die politische Oekonomie vom Standpunkte der geschichtlichen Methode. Braunschweig: Schwetschke. 1853.
  • Der Telegraph als Verkehrsmittel. Tübingen: Laupp. 1857.
  • Das Geld. Berlin: Weidmannsche Buchhandlung. 1873.
  • Weltgeld und Weltmünze. Berlin: Weidmannsche Buchhandlung. 1874.
  • Der Credit. Berlin: Weidmannsche Buchhandlung. 1879.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]