Karl Christian Friedrich Krause

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Karl Christian Friedrich Krause
Emlékműve szülővárosában, Eisenbergben a Krauseplatzon

Karl Christian Friedrich Krause (Eisenberg, 1781. május 6.München, 1832. szeptember 27.) német filozófus.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jénában tanult teológiát, de azonkívül matematikát és Fichte és Chelling mellett filozófiát is; ugyanott habilitáltatta magát magántanárnak 1802-ben. 1806-ban Drezdában szabadkőmüves lett, és a szabadkőművességben látta az emberiség szövetségének továbbfejlesztő csíráját. De a szabadkőművesség titkolózásai ellen polemizálván, a páholy kizárta. Fichte halála után 1814-ben Berlinben lett magántanár, de hiába folyamodott tanárságért. 1816-ban visszatért Drezdába, itt kikelt két művében a német filozófiai műnyelv ellen és maga csinált magának műszókat. Sok hányattatás után Göttingenbe került, ahol 1824-ben magántanár lett. Itt sem adnak neki rendes tanárságot. 1831-ben Münchenbe költözött és ott akarta magát habilitáltatni. De a rendőrség varázslat (!) miatt vizsgálatot indított ellene, és amikor eme nevetséges vádat elejtették és a müncheni egyetem tanárai kedvezően nyilatkoztak tanárrá kinevezése mellett, Schelling akadályozza meg a kinevezést. Nem is vehette volna hasznát, egy év múlva meghalt.

Krause külön filizófiai rendszer megalapítója, melynek főleg Belgiumban, Spanyolországban és Dél-Amerikában akadtak követői. Legnevezetesebb tanítványai Ahrens, Tiberghien nevezetes logikus, Lindemann, Altmeyer Bouchetté, Duprat, Leonhardi, Mönnich, Oppermann, Röder, Schliephake, a spanyol del Rio J. S., akinek sok társa Spanyolországban hirdeti Krause filozófiáját és támadja a jezsuitákat. A híres pedagógus Fröbel is Krause hatása alatt állott. Krause a Kant indította fejlődésnek, Fichte, Schelling és Hegel mellett, egyik önálló tagja rendszerét panenteizmusnak nevezi. Részint ő, részint tanítványai a filozófia egész rendszerét dolgozták fel, és főleg a társadalom problemáinak fejtegetésére fordítottak nagy gondot. Előadásait, hátrahagyott iratait kiadták Leonhardi Leutbeche és mások 1834 és 1848 között.

Főbb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Abriss des Systems der Logik als phil. Wissenschaft (1828);
  • Vorlesungen über das System der Philosophie (1828, 2 kiad., 1869);
  • Abriss des Systems der Philogophie des Rechts (1828);
  • Vorlesungen über die Grundwahrheiten d. Wissenschaft (1829).
  • System der Rechtsphilosophie (kiadta Röder, 1874);
  • Vorlesungen über Aesthetik (1882);
  • System der Aesthetik (1882);
  • Vorlesungen über synthetische Logik (1884);
  • Einleitung in die Wissenschaftslehre (1885);
  • Vorlesungen über angewandte Phil. der Geschichte (1885);
  • Abriss des Systems der Phi. (1886);
  • Grundriss der Gesch. d. Phil (1887, kiadták Hohlfeld és Wünsche).

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]