Karikó Teréz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Karikó Teréz (Budapest, 1932. március 31.) Liszt Ferenc-díj operaénekes (drámai szoprán)

„Az igazi tehetség olyan, mint a forrás, leküzdve minden akadályt fölbugyog a titokzatos mélyből, hogy csodáival elkápráztassa a szépre szomjas halandókat.” (M.T.)[forrás?]

Tartalomjegyzék

Életpályája [szerkesztés]

1932. március 31. éjjelén született Budán, gyermekkorát is itt töltötte. A festői környezet, a Szemlőhegyi-barlang varázslatos világa nagy hatást gyakorolt képzeletére. Iskolai tanulmányai során már korán felismerték különleges tehetségét, énekhangjának szépségét; számos énekversenyen indult, sikerrel.

Énektanulmányait 1956–1960 között a Zeneakadémián, az opera tanszakon végezte Lendvai Andor, majd Hoór-Tempis Erzsébet tanítványaként. Énektudása tökéletesítését 1959–60-ban állami ösztöndíjjal Rómában folytatta, a Santa Cecilia Akadémián, Salvatore di Tommasonál, Tito Schipa irányításával. Hangját a pályakezdő Callaséhoz hasonlították, és szerződésajánlattal (opera- és film-) próbálták Rómában marasztalni, ám ő – magánéleti okokból (hogy elváljon férjétől, Breitner Tamás karmestertől) – mégis visszatért Magyarországra. Idehaza Vaszy Viktor, a kiváló karmester, zeneszerző és színházszervező megkeresésére az 1960–61-es évadtól a Szegedi Nemzeti Színházhoz szerződött.

Szegeden Desdemona és Tatjana szerepében debütált, kirobbanó sikerrel. Ezt követően opera-főszerepek sora várta, s rövidesen a színház vezető drámai szopránjává vált. Kiemelkedő sikereit elsősorban Verdi, Puccini és Wagner opera-hősnőiként érte el, de repertoárja ennél sokkal szélesebb spektrumot fogott át. Művészi alakításait a televízió és a rádió közvetítései révén az egész ország megismerhette.

Neve összeforrt Vaszy Viktor szegedi tevékenységének második, nagy korszakával.

1987-ig a Szegedi Nemzeti Színház magánénekese. Emlékezetes beugrásaival gyakran mentette meg a Magyar Állami Operaház, valamint az Erkel Színház operaelőadásait is.

1974–79 között a KISZ Központi Művészegyüttesének szólistájaként Berki Béla zenekarával bejárta a fél világot (Amerikai Egyesült Államok, Canada, Mexikó, Guatemala, stb.), virágénekeket, székely népballadákat, Bartók és Kodály népdal-feldolgozásait énekelve. 1974. december 10-én, az Emberi Jogok Napján hangversenyen lépett föl a New York-i ENSZ-palotában, melyet követően Kurt Waldheim, ENSZ-főtitkár és felesége fogadást adott a résztvevő művészek tiszteletére. A Magyarok Világszövetségével Angliában, Franciaországban és Ausztriában vendégszerepelt.

Aktív éneklése ideje alatt hat éven keresztül tanított a Szegedi Zeneművészeti Főiskola Énektagozatán.

1992-től a Szegedi Nemzeti Színház örökös tagja és jelenleg is énekmestere.

Pályafutásáról, művészetéről 2006-ban könyv jelent meg Gyémánt Csilla, Kovács Ágnes és Pacsika Emília tollából, Karikó Teréz, a szegedi operajátszás csillaga címmel.

Művészete [szerkesztés]

Kivételes hangi adottságokkal áldotta meg a sors: nagy volumenű drámai szoprán hangjához biztos koloratúrkészség társult. Mestereitől tökéletes énektechnikát sajátított el, ráadásul királynői jelenség volt a színpadon. Tehetsége kitartó szorgalommal párosult.

Tokody Ilona, Kossuth-díjas Kiváló Művész, az Operaház magánénekese így nyilatkozott Karikó Terézről: „Lenyűgözött fantasztikus vivőerejű szopránja, különös, olaszos hangszíne. Számtalan szerepben láthattam Szegeden, de a mennyei hangú, átszellemült Angelicaként valósággal beterített, elvarázsolt ez a bársonyos, melegszínű hang. És jelenség volt a színpadon...”

Littay Gyula levele Karikó Terézhez (részlet): „...amit te hosszú éveken át varázsoltál, csak csodálni lehet, és hogy a szegedi operakultúra olyan magas szintű volt, amit még egyszer soha nem fog elérni, az legelsősorban a te sokak által és oly sokszor megcsodált éneklésed, művészeted érdeme. Igen, ez így igaz akkor is, ha ezzel nem akarom ugyanakkor vitatni Vaszy nagyszerű erényeit, érdemeit.”

Főbb munkái [szerkesztés]

Opera-szerepek [szerkesztés]

Oratóriumok [szerkesztés]

  • Beethoven: IX. szimfónia
  • Debussy: Lírikus kantáta
  • Honegger: Dávid király
  • Kodály: Budavári Te Deum
  • Liszt Ferenc: Szent Erzsébet legendája
  • Mozart: Requiem
  • Sugár: Hősi ének
  • Verdi: Requiem

Egyéb zenei művek [szerkesztés]

  • Beethoven-, Brahms-, Liszt-, Schubert-, Schumann- és Wagner-dalok
  • Bartók és Kodály népdal-feldolgozásai
  • Virágénekek, székely népballadák, nóták.

Díjai [szerkesztés]

  • Liszt Ferenc-díj, 1965.
  • Juhász Gyula díj, 1987.
  • Bartók Béla - Pásztory Ditta díj, 1989.
  • Szeged Város Alkotói Díja
  • Szegedért Alapítvány Művészeti Kuratóriumának díja, 1996. március
  • Dömötör-díj életművéért, 2002. május
  • Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt, 2010. október 23.[1]

Források [szerkesztés]

  • Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4 Online elérés
  • Gyémánt Csilla, Kovács Ágnes, Pacsika Emília: Karikó Teréz, a szegedi operajátszás csillaga (Bába Kiadó, Szeged, 2006.)
  • Littay Gyula levele Karikó Terézhez
  • Marton Árpád 2006.07.15-i rádió-interjúja Karikó Terézzel (Katolikus Rádió)
  1. ↑ kultura.hu: A Nemzeti Erőforrás Minisztérium kitüntetései a nemzeti ünnepen, 2010. október 23. (Hozzáférés: 2010. október 23.)
A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Karikó_Teréz&oldid=11811657”