Kardinálispinty
|
|
||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
| Nem fenyegetett |
||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Cardinalis cardinalis (Linnaeus, 1758) |
||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
|
A Wikifajok tartalmaz Vörös kardinálispinty témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Vörös kardinálispinty témájú médiaállományokat. |
A vörös kardinálispinty (Cardinalis cardinalis) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a kardinálispintyfélék (Cardinalidae) családjába tartozó faj.
Tartalomjegyzék |
Előfordulása [szerkesztés]
Észak-Amerikában a Sziklás-hegységtől keletre költ, elterjedési területe Kanada déli részétől délre egészen Floridáig és Mexikóig húzódik.
Mivel kedvelt madár betelepítették a Hawaii szigetekre és a Bermudára is.
Erdők és cserjesek lakója, de külvárosi kertekben is gyakori.
Alfajai [szerkesztés]
- Cardinalis cardinalis affinis Nelson, 1899
- Cardinalis cardinalis canicaudus Chapman, 1891
- Cardinalis cardinalis cardinalis (Linnaeus, 1758)
- Cardinalis cardinalis carneus (Lesson, 1842)
- Cardinalis cardinalis clintoni (Banks, 1963)
- Cardinalis cardinalis coccineus Ridgway, 1873
- Cardinalis cardinalis flammiger J. L. Peters, 1913
- Cardinalis cardinalis floridanus Ridgway, 1896
- Cardinalis cardinalis igneus S. F. Baird, 1860
- Cardinalis cardinalis littoralis Nelson, 1897
- Cardinalis cardinalis magnirostris Bangs, 1903
- Cardinalis cardinalis mariae Nelson, 1898
- Cardinalis cardinalis phillipsi Parkes, 1997
- Cardinalis cardinalis saturatus Ridgway, 1885
- Cardinalis cardinalis seftoni (Huey, 1940)
- Cardinalis cardinalis sinaloensis Nelson, 1899
- Cardinalis cardinalis superbus Ridgway, 1885
- Cardinalis cardinalis townsendi (Van Rossem, 1932)
- Cardinalis cardinalis yucatanicus Ridgway, 1887
Megjelenése [szerkesztés]
Testhossza 21-23 centiméter, szárnyfesztávolsága 25-31 centiméter, testtömege 42-48 gramm. A hím tiszta vörös, fekete arccal, hegyes bóbitával és erős vörös csőrrel. A tojó kevésbbé feltünő. Tollazata barna, vörös bóbitával és csőrrel.
Életmódja [szerkesztés]
Magokkal, gyümölcsökkel és rovarokkal táplálkozik. A faágakon és a földön egyaránt keresi a táplálékot. A fészkelési időn kívül a kardinálispintyek kisebb rajokba verődnek és nagy területeken kóborolnak.
Dallamos énekét szinte egész évben hallatja. A hím hangja hangos fütty. A tojó is énekel, de lágyabb hangon és ritkábban.
Szaporodása [szerkesztés]
Elterjedési területének északi részén csak egy fészekaljat nevel tavasszal, de a déli területeken a fészkelés az év bármely részében előfordulhat, és a költőpár akár négy fészakaljat is felnevelhet egy éveben. A fészket javarészt a tojó építi. A fészek apró szárakból és mohából készül és szőrökkel vagy finom rostokkal béleli a madár. Fészekalja 1-5 tojásból áll, melyen 11-13 napig kotlik a tojó. A fiókák már 9 naposan gyakran elhagyják a fészket, de a szülőmadarak még három hétig etetik őket.
Források [szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. április 3.)
- Jboyd.net szerinti rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2010. június 18.)
- Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2010. június 18.)
- Biolib rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2010. június 18.)
- Oiseaux.net
- Magevok.lap.hu
- Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve
További információk [szerkesztés]
- Képek az interneten a fajról
- Internet Bird Collection - videók a fajról
- Xeno-canto.org - a faj hangja

