Karcsú ormányossügér

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Karcsú ormányossügér
Labeotropheus trewavasae.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Rend: Sügéralakúak (Perciformes)
Alrend: Labroidei
Család: Cichlidae
Alcsalád: Pseudocrenilabrinae
Nem: Labeotropheus
Faj: L. trewavasae
Fryer, 1956
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Karcsú ormányossügér témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Karcsú ormányossügér témájú kategóriát.

A karcsú ormányossügér (Labeotropheus trewavasae) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe és a Cichlidae családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Afrikában, Malawi, Mozambik és Tanzánia által határolt Malawi-tó partmenti vizeinek lakója.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testhossza 10 centiméter. A fajnak sok színváltozata van. Leggyakoribb az egyszínű barnássárga nőstény és a kék hím sárga, csúcsos végű hátúszóval. A hímek farok alatti úszóján ikrafoltok vannak. Ezenkívül a tenyészváltozatok nőstényei márványosak és foltosak is lehetnek. A faj érdekessége az ormányra emlékeztető lefelé hajló felső ajak, ezzel szedegetik le az algákat a kövekről. Vörösúszójú szájköltő sügérnek is nevezik, mivel a kifejlett hímek hátúszója pirosas vagy sárgás színű.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Növényevő, jó algatakarító. Mint minden sügér, kedveli a zegzugokat, köveket, búvóhelyeket és a dús növényeket.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nőstény a szájában kelti ki a megtermékenyített ikrákat, a kishalakat ki-kiköpdösi, majd veszély esetén ismét a szájába rejti. Apró eleséggel etethetők, az ivadékok hamar felnőnek. Azon ritka fajok közé tartozik, melyeknél születéstől fogva megállapítható a kishalak neme: a hímek már ilyen fiatalon is sötét, kékes színűek, míg a nőstények halványak.

Tartása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A középső és alsó vízrétegeket lakja, a hasonló színezetű halakkal kissé agresszív. Legjobb, ha egy párt tartunk, de ekkor is ügyeljünk rá, hogy a hím nagyobb legyen párjánál, különben a nőstények kergetik a kisebb hímeket. 24-27 fokos vízben tökéletesen fejlődik.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]