Kamcsatkai mézbogyó
 | ||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||
| Lonicera kamtschatica | ||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Kamcsatkai mézbogyó témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Kamcsatkai mézbogyó témájú kategóriát. |
A kamcsatkai mézbogyó (Lonicera kamtschatica) a mácsonyavirágúak (Dipsacales) rendjébe, tartozó loncfélék (Caprifoliaceae) családjában a névadó lonc nemzetség egyik faja. Egyes rendszerezők szerint nem önálló faj, hanem a kék mézbogyó (Lonicera caerulea) egyik változata (L. c. var. kamtschatica).
Elterjedése[szerkesztés]
Mérsékelt éghajlatú területeken fordul elő. Észak-Amerikában, illetve Szibériában őshonos. A Távol-Keleten mindenfelé termesztik, különösen népszerű Japánban, ahol hasukappunak hívják.
Megjelenése[szerkesztés]
1,5 m magasra növő bokor. Termése kék, mézédes kb. 2 cm-es bogyó.
Életmódja[szerkesztés]
Teljesen fagyálló, igénytelen; gyakorlatilag bármilyen talajon megél. Kiskertekben és edényben is tartható. Termése májusban érik be.
Nevéhez híven jók bírja a hideget, akár -40 °C-ot is túlél. A kihajtott növények -21 °C-ot, a kivirágzott növény -8 °C-t tud elviselni. (Nem kell félteni a fagyosszentektől.)
Felhasználása[szerkesztés]
Ehető gyümölcse sok C- és sok B-vitamint, valamint antioxidánst (antociánt) tartalmaz. Japánban lekvárt, italt és fagylaltot is készítenek belőle. Látványos termései miatt díszbokornak is ültetik.
