Kambarka
| Kambarka (Камбарка) | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Oroszország | ||
| Föderációs alany | Udmurtföld | ||
| Járás | Kambarkai | ||
| Irányítószám | 427950–427959 | ||
| Körzethívószám | 34153 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 10 276 fő (2018. jan. 1.)[1] | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Időzóna | UTC+04:00 | ||
| Elhelyezkedése | |||
.svg)
 Kambarka
Pozíció Oroszország térképén
| |||
 é. sz. 56° 16′, k. h. 54° 12′Koordináták: é. sz. 56° 16′, k. h. 54° 12′ | |||
Kambarka
Pozíció Udmurtföld térképén
| |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kambarka témájú médiaállományokat. | |||
.svg)
Kambarka (oroszul: Камбарка) város Oroszországban, Udmurtföldön, a Kambarkai járás székhelye.
Lakossága: 11 021 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[2]
Fekvése[szerkesztés]
Udmurtföld délkeleti részén, Izsevszktől 116 km-re, a Kambarkán (a Káma kis mellékfolyóján) létrehozott mesterséges tó partján fekszik, Baskíria határánál. Nevét a folyóról kapta, a folyónév pedig a baskír kanbar (канбар) nemzetség (vagy család) nevéből származik.
A járás – a köztársaság többi részével ellentétben – a Káma bal partján helyezkedik el. Maga a város a Káma és mellékfolyója, a Buj közén épült, mindkét folyótól kb. 4–5 km-re. Közelében a Kámán lévő kikötő folyam–tengerjáró teherhajók fogadására is alkalmas.
Éghajlata mérsékelten kontinentális, hosszú és csapadékos téllel, meleg nyárral. A januári középhőmérséklet –15 °C, a júliusi 19 °C. A csapadék évi mennyisége 500 mm.
Története[szerkesztés]
A 18. század közepén alapították, miután Akinfij Gyemidov 1741-ben megszerezte a területet és átadta Grigorijnak (fiának?), aki 1761–1767 között vasgyártó manufaktúrát létesített. A folyót kb. 800 m hosszú gáttal felduzzasztották, fűrészüzemet és malmot is építettek. Később, a 19. században hagyományos mesterséggé vált a szekerek, utazókocsik (tarantasz) készítése.
Kezdetben a mesterséges tó bal partján növekedett a település, a 19. század második felében a jobb part is beépült. Az 1950-es és 1960-as években típusházakból álló néhány lakótelepet (mikrorajon) alakítottak ki. A falu 1936-ban munkástelepülés besorolást, 1945-ben városi rangot kapott. A második világháború idején a német megszállás elől több gyárat telepítettek a városba.
Az 1940-es években a városban nagy vegyianyag-raktárat létesítettek harcgázok hosszútávú tárolására. A tartályokban évtizedeken keresztül 6349 tonna lewisit-ot tároltak.
21. század[szerkesztés]
A szükséges építkezések és próbaüzem után 2006. márciusban kezdődött és 2009-re befejeződött a tárolt lewisite teljes megsemmisítése, a vegyi fegyverek betiltásáról szóló nemzetközi egyezmény előírásai szerint.[3]
Legismertebb gépipari vállalatát, a mai Kambarkai Gépgyárat a Gyemidov-féle vállalkozásra alapozva építették 1933-ban. A gyárban vasúti járműveket, mozdonyokat készítenek, elsősorban keskeny nyomtávú kivitelben.
Népessége[szerkesztés]
- 1959-ben 13 385 lakosa volt.
- 1970-ben 14 121 lakosa volt.
- 1979-ben 12 960 lakosa volt.
- 1989-ben 13 258 lakosa volt.
- 2002-ben 12 636 lakosa volt, melynek 91%-a orosz, 3,2%-a tatár, 2,5%-a udmurt.
- 2010-ben 11 028 lakosa volt, melynek 90,1%-a orosz, 3,5%-a tatár, 3%-a udmurt.
Közlekedése[szerkesztés]
A Káma és a Buj között fekvő város vasútállomásán vezet keresztül a transzszibériai vasútvonal déli ága, – a Moszkva–Kazany–Jekatyerinburg vonal – és az Izsevszk–Csajkovszkij szárnyvonal. Közúti összeköttetése azonban nem megoldott. A két folyón csak vasúti híd vezet át, közúti híd nincsen. Nyáron a Kámán komp közlekedik, a Bujon pontonhíd üzemel; télen a befagyott folyókon jelölnek ki szállítási utat, de ősszel és tavasszal Kambarka gyakorlatilag el van vágva Udmurtföld többi részétől és fővárosától. A Kámán csak több mint 50 km-rel északabbra van híd.
A sok éven át dédelgetett közúti híd terve a 2010-es évek közepén megvalósul. 2013 tavaszán létrejött a szerződés a kivitelezésről, a finanszírozásról és az üzemeltetésről. A Kámán átívelő híd tervezett hossza 1081,6 m, a Buj hídjáé 223, 5 m, és további két kis folyón is híd épül. A Kambarka mellett is elhaladó kétszer egysávos, fizetős műtárgy a hidakkal, a Káma parti 3,8 km-es, illetve 5,5 km-es résszel együtt összesen kb. 15,5 km hosszú lesz. Építése 2013 őszén kezdődött, átadását 2016. őszre tervezték. Elkészülte után 49 évre koncesszióba adják, a város pedig nagy lehetőséget kap a gazdasági fejlődésre és új munkahelyek teremtésére.
Udmurtföld és Baskíria megállapodott az épülő hídhoz vezető utak felújításáról. Az Izsevszk–Szarapul–Kambarka utat Udmurtföld, a Buj folyón túli Nyeftyekamszk–Gyurtyuli–M-7-es utat Baskíria költségvetéséből II. kategóriájúvá fogják feljavítani.[4]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ 26. Численность постоянного населения Российской Федерации по муниципальным образованиям на 1 января 2018 года. Orosz Szövetségi Állami Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2019. január 23.)
- ↑ A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 5.)
- ↑ Objekt po unicstozsenyiju himicseszkovo oruzsija (Kamrayon.ru; archivált, 2014-12-17.)
- ↑ Újsághír, 2014-09-01 Archiválva 2015. december 22-i dátummal a Wayback Machine-ben (Hozzáférés: 2014-12-16.)
Források[szerkesztés]
- Bolsaja szovjetszkaja enciklopegyija, 3. kiadás (orosz nyelven) (1970–1977)
- szerk.: V. V. Alekszejev: Uralszkaja isztoricseszkaja enciklopegyija (orosz nyelven). Jekatyerinburg: Akagyemknyiga (2000)
- Obscsaja informacija (orosz nyelven). A Kambarkai járás hivatalos honlapja. (Hozzáférés: 2014. december 1.)
- Kambarka (orosz nyelven). Mojgorod.ru. (Hozzáférés: 2014. december 1.)
- Interjú Udmurtföld közlekedési miniszterével (orosz nyelven). Interfax-russia.ru, 2013. december 2. (Hozzáférés: 2014. december 1.)