Kallisztó (hold)
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! |
 Kallisztó (hold) |
|
| Felfedezése | |
|---|---|
| Felfedező: | G. Galilei S. Marius |
| Felfedezés ideje: | 1610. január 7. |
| Pályaadatok | |
| Periapszis: | 1 869 000 km (0,0125 CSE) |
| Apoapszis: | 1 897 000 km (0,0127 CSE) |
| Pálya kerülete: | 11 829 000 km (0,079 CSE) |
| Pálya excentricitása: | 0,0074 |
| Keringési periódus: | 16,6890184 nap (0,04569 év) |
| Min. pályamenti sebesség: | 8,143 km/s |
| Átl. pályamenti sebesség: | 8,204 km/s |
| Max. pályamenti sebesség: | 8,265 km/s |
| Inklináció: | 2,02° (az földi pályasíkhoz 0,21° a Jupiter egyenlítőjéhez) |
| Fizikai tulajdonságok | |
| Átlagos átmérő: | 4820,6 km (0,378 Föld) |
| Felszín területe: | 73 millió km² (0,143 Föld) |
| Térfogat: | 5,9·1010 km³ (0,0541 Föld) |
| Tömeg: | 1,0759·1023 kg (0,018 Föld) |
| Átlagos sűrűség: | 1,834 g/cm³ |
| Felszíni gravitáció: | 1,235 m/s² (0,126 g) |
| Szökési sebesség: | 2,44 km/s |
| Forgási periódus: | szinkron |
| Tengelyferdeség: | 0° |
| Albedó: | 0,17 |
| Felszíni hőm.: | 120 K |
| Atmoszféra | |
| Összetevők: | szén-dioxid 100% |
A Kallisztó a Jupiter egyik holdja, amelyet még Galileo Galilei fedezett fel 1610-ben. A harmadik legnagyobb hold a Naprendszerben. Mérete kb. akkora, mint a Merkúré.
Tartalomjegyzék |
Név [szerkesztés]
A Kallisztó a görög mitológiából kapta a nevét, amelyet Simon Marius javasolt nem sokkal a hold felfedezése után. A Galilei-holdak neveit csak a 20. század közepén véglegesítették. A korai csillagászati irodalomban a Callistot egyszerűen csak Jupiter IV-ként jelölték (vagyis a Jupiter negyedik holdja).
Fizikai tulajdonságok [szerkesztés]
Felszín [szerkesztés]
A Kallisztó az egyik legkráterezettebb hold a Naprendszerben. A becsapódási kráterek és az azokhoz tartozó koncentrikus gyűrűk uralják a felszínt, nincsenek nagy kiterjedésű callistoi hegyek. Ezt valószínűleg a felszín jeges természete okozza. A nagy krátereket és hegyeket eltörölte a jeges kéreg mozgása a geológiai idő során.
Két hatalmas becsapódási medence található a Kallisztó-; a Valhalla a nagyobbik, 600 km átmérőjű fényes központi régióval és 3000 km átmérőre kiterjedő gyűrűkkel, a második az Asgard 1600 km átmérővel. Egy másik érdekes alakzat a Gipul Catena, egy hosszú krátersor egyenes vonalban. Ezt valószínűleg egy szétdarabolódott objektum okozta, amely becsapódás előtt túl közel repült el a Jupiter mellett (mint a Shoemaker-Levy 9 üstökös). A Kallisztó kérgének korát 4 milliárd évre becsülik, szinte a Naprendszer keletkezésével egyidőre. Lásd még: A Kallisztó krátereinek listája, a Kallisztó geológiai alakzatainak listája.
Légkör [szerkesztés]
A Kallisztónak nagyon vékony, szén-dioxidból álló légköre van. Ennek forrása lehet a szárazjég lassú szublimációja a hold jeges felszínéről.
Belső szerkezet [szerkesztés]
A Kallisztó felszíne egy 150 km vastag jégrétegen van. A kéreg alatt egy 10 km vastag óceán terül el. Az óceánt a Jupiter és holdjai körüli mágneses tér tanulmányozásakor fedezték fel. A Kallisztó mágneses tere változik a Jupiter által létrehozott háttér mágneses tér hatására. Ez egy elektromosan vezető folyadékrétegre utal a hold belsejében.
Az óceán alatt a Kallisztónak úgy tűnik különös belseje van, amely nem teljesen egységes. A Galileo orbiter mérései szerint kő és jég alkotja, a kő mennyisége a mélységgel nő. A Galilei-holdak közül a Kallisztonak van a legkisebb sűrűsége, csak 1,86 g/cm³, 40%-a jég, 60%-a kő/vas.
A Ganümédésszel ellentétben a Kallisztó tektonikus aktivitására kevés jel utal. Látszólag sokkal egyszerűbb a geológiai múltja.
|
||||||||||||||||||||||||||
