Kalciumfény

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kalciumfény előállítására szolgáló összeállítás
Házilag előállított kalciumfény: kalcium-hidroxidot gáztűzhely égőjével melegítenek. Nincs olyan fényereje, mint a valódi kalciumfénynek

A kalciumfény a színpadi megvilágítás egy korábbi típusa,[1] amelyet a színpadok és koncerttermek megvilágítására használtak. Erős fény keletkezik, ha egy hidrogénnel és oxigénnel táplált speciális égőfej lángját egy kalcium-oxid hengerre irányítják,[2] amely felhevíthető 2 572 °C-ig anélkül, hogy elolvadna. Az így létrejött fény incadescencia (hő okozta fénykibocsájtás),[3] és candoluminescencia(wd)[4] (az adott anyagra az adott hőmérsékleten várhatónál erősebb fény kibocsátása egy bizonyos hullámhosszon) kombinációjával keletkezett.

Az angol limelight szót hasonlóan használják, mint a magyarban a rivaldafényt, ha valaki kitüntetett figyelemben, „ünnepelt csillogásban” részesül. Ezért is találjuk számos filmcím magyar fordításában. De valójában a kettő teljesen különböző világító eszközt jelent: a magyar rivalda világítás a színpad szélére elhelyezett izzó sort jelenti – a gyertya és gázláng világítás korában innen lehetett a legerősebb megvilágítást létrehozni –, míg a kalciumfény avagy limelight éppen egy ennél erősebb, egyetlen szereplőt kiemelni képes fény előállítására volt képes. Jellemzően egy személy kézi irányításával követte vele a szereplőt, énekest – mai színházi nyelvben ezt fejgépnek nevezik.

Története[szerkesztés]

1820-as években Goldsworthy Gurney fedezte fel,[5][6] durranógáz-hegesztőpisztolyán végzett munkája alapján, bár ezt általában Robert Hare[1] kémikusnak tulajdonítják. 1825-ben egy skót mérnök, Thomas Drummond[7] (1797-1840) látta Michael Faraday egyik bemutatóját, és felismerte, hogy a fény alkalmas lehet a mérnöki munkához. Drummond megépített egy működőképes készüléket, ezért róla nevezik Drummond fénynek is.

Első színházi alkalmazása és elterjedése[szerkesztés]

A nyilvánosság előtt először a Covent Garden operaházban (London) használták 1837-ben, és a színházakban széles körben elterjedtté és kedveltté vált az 1860-as és az 1870-es években.[8] Ugyanúgy használták a színészek egyéni játékának kiemelésére, mint manapság a modern fényfolt-reflektorokat.[9] A kalciumfény alapú fényeket elektromos ívlámpák váltották fel a XIX. század végén. A kalciumfényt más erős fényt kívánó területeken, így pl. világítótornyokban is alkalmazták.[7]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Robert Hare - a magas hőmérsékletek megszállottja? (angol nyelven). [2013. december 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 27.)
  2. Rivaldafény (magyar nyelven)
  3. Incadescent light – hő okozta fénykibocsájtás (angol nyelven). Dictionary. com
  4. H.F. Ivey, (1974). „Candoluminescence and radical-excited luminescence,” (angol nyelven). Journal of Luminescence (8(4)), 271–307. o.  
  5. Limelight - Leeds University (angol nyelven). [2012. augusztus 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 18.)
  6. Michael Faraday, Frank A. J. L James. The Correspondence of Michael Faraday, 11. o. (1999). ISBN 978-0-86341-251-6 
  7. a b What is limelight - Mi a kalciumfény (angol nyelven). WiseGEEK
  8. History of industrial gases, 72–73. o. (2003). ISBN 978-0-306-47277-0 
  9. Reid, Francis. The Stage Lighting Handbook (Stage and Costume). U.K: A & C Black Publishers Ltd; 6Rev Ed edition (31 May 2001), 1224 pages. o. (2001). ISBN 0-7136-5396-5