Kalciumfény

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kalciumfény előállítására szolgáló összeállítás.
Házilag előállított kalciumfény: kalcium-hidroxidot gáztűzhely égőjével melegítenek. Nincs olyan fényereje, mint a valódi kalciumfénynek.

A kalciumfény (magyarul inkább rivaldafény, míg a hagyományhoz ragaszkodó angolok az elektromos világítás általánossá válása után is az eredeti kifejezést, limelight használják )[1] a színpadi megvilágítás egy korábbi típusa,[2] amelyet a színpadok és koncerttermek megvilágítására használtak. Erős fény keletkezik, ha egy hidrogénnel és oxigénnel táplált speciális égőfej lángját egy kalcium-oxid hengerre irányítják,[3] amely felhevíthető volt 2 572 Co -ig anélkül, hogy elolvadt volna. Az így létrejött fény incadescencia (hő okozta fénykibocsájtás),[4] és candoluminescencia(wd)[5] (az adott anyagra az adott hőmérsékleten várhatónál erősebb fény kibocsátása egy bizonyos hullámhosszon) kombinációjával keletkezett.

Kalciummal színezett fény használata egy színházi előadáson, ami a rivaldafény egy másfajta alkalmazására mutat rá.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rivaldafény effektust az 1820-as években Goldsworthy Gurney fedezte fel,[6][7] durranógáz-hegesztőpisztolyán végzett munkája alapján, bár ezt általában Robert Hare[2] kémikusnak tulajdonítják. 1825-ben egy skót mérnök, Thomas Drummond[8] (1797-1840) látta Michael Faraday egyik bemutatóját, és felismerte, hogy a fény alkalmas lehet a mérnöki munkához. Drummond megépített egy működőképes készüléket, ezért róla nevezik Drummond fénynek is.

Első színházi alkalmazása és elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rivaldafényt a nyilvánosság előtt először a Covent Garden operaházban (London) használták 1837-ben, és a színházakban széles körben elterjedtté és kedveltté vált az 1860-as és az 1870-es években.[9] A rivaldafényt ugyanúgy használták a színészek egyéni játékának kiemelésére, mint manapság a modern fényfolt-reflektorokat[10] A kalcium-fény alapú rivaldafényeket elektromos ívlámpák váltották fel a XIX. század végén. A kalciumfényt más erős fényt kívánó trületeken, így pl. világítótornyokban is alkalmazták.[8]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. James R. Smith. San Francisco's Lost Landmarks (angol nyelven). Quill Driver Books (2004) 
  2. ^ a b Robert Hare - a magas hőmérsékletek megszállotja? (angol nyelven)
  3. Rivaldafény (magyar nyelven)
  4. Incadescent light – hő okozta fénykibocsájtás (angol nyelven). Dictionary. com
  5. H.F. Ivey, (1974.). „Candoluminescence and radical-excited luminescence,” (angol nyelven). Journal of Luminescence (8(4)), 271–307. o.  
  6. Limelight - Leeds University (angol nyelven). (Hozzáférés: 2008. július 18.)
  7. The Correspondence of Michael Faraday (1999). ISBN 978-0-86341-251-6 
  8. ^ a b What is limelight - Mi a kalciumfény (angol nyelven). WiseGEEK
  9. History of industrial gases, 72–73. o (2003). ISBN 978-0-306-47277-0 
  10. Reid, Francis. The Stage Lighting Handbook (Stage and Costume). U.K: A & C Black Publishers Ltd; 6Rev Ed edition (31 May 2001), 1224 pages. o (2001). ISBN 0-7136-5396-5