Kalács (sütemény)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kalács

A kalács tepsiben sült kelt tésztaféle, amelyet a magyar hagyományok szerint ünnepekre készítenek. A szó szláv eredetű és a kalács eredeti kerek formájára utal.[1] Hasonló tésztafajta Bulgáriában a kozunak, Franciaországban a briós, Lengyelországban a chałka, Olaszországban a panettone, Romániában a cozonac, az erdélyi szászoknál a Klotsch, a szerbeknél a kolač. Egyes elméletek szerint a kalács az ősi áldozati ételek maradványa.[2]

Formája szerint a kalács lehet kerek és hosszúkás alaprajzú, telt, lyukas közepű és rácsosan alakított, fonatlan és fonott.

Elkészítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 19. század végéig elkészítése azonos volt a házikenyérével, csak formájában különbözött tőle: ugyanolyan tésztából lyukasra alakították. A kenyérnél jobb minőségű búzalisztből készült. Újabban a kalács gazdagabb tésztából készül: a dagasztáshoz tejet használnak, a tésztát tojással gazdagítják.[3] A kürtőskalács kivételével a kalácsot kemencében sütötték, akár közvetlenül a kemence fenekére téve, akár tepsiben vagy vaslábosban.

Népszokások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A húsvéti hagyományos étrend része a kalács, amelyet a katolikus vidékeken (esetenként a sonkával együtt) a templomban szenteltették.[4]

Mindenszentek ünnepére Szeged környékén mindönszentök kalácsa (kóduskalács) néven üres kalácsot sütöttek, amit a temető kapujában a koldusoknak adtak. Csallóközben szintén kalácsot osztottak a temető kapujában álló és imádkozó koldusok között, nehogy a halottak hazalátogassanak.[5] A koldusnak szánt kalács illetve alamizsna a halott megvendégelésének módosult, keresztényi változata.[6]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Balassa Iván, Ortutay Gyula. Magyar néprajz. Budapest: Corvina Kiadó. ISBN 963-13-0946-0 (1980). Hozzáférés ideje: 2008. október 4. 
  2. Szőcs István: Tűzhelytől tűzhelyig, in: Kövi Pál. Erdélyi lakoma. Bukarest: Kriterion Könyvkiadó (1980) , 18. oldal
  3. Magyar néprajzi lexikon II. (F–Ka). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1979. 708–712. o. ISBN 963-05-1287-4  Online elérés
  4. szerk.: Paládi-Kovács Attila: Magyar néprajz. Budapest: Akadémiai Kiadó. ISBN 963-05-4922-0 (1988). Hozzáférés ideje: 2008. október 4. 
  5. szerk.: Paládi-Kovács Attila: Magyar néprajz. Budapest: Akadémiai Kiadó. ISBN 963-05-4922-0 (1988). Hozzáférés ideje: 2008. október 4. 
  6. Bálint Sándor. Ünnepi kalendárium 2. A Mária-ünnepek és jelesebb napok hazai és közép-európai hagyományvilágából (2008-10-04), Budapest: Neumann Kht. DOI:963-360-044-8 ISBN 963-360-044-8 (2004) 

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wiktionary-logo-hu.png
Keress rá a kalács címszóra a Wikiszótárban!