Kalács (sütemény)
| Kalács | |
 | |
| Nemzet, ország | |
| Alapanyagok | búzaliszt |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kalács témájú médiaállományokat. | |
A kalács finom búzalisztből tejjel, vajjal és tojással dagasztott, kelt, foszlós bélű, édes sült tésztaféle, amelyet a magyar hagyományok szerint ünnepekre készítenek. A szó szláv eredetű és a kalács eredeti kerek formájára utal.[1][* 1] Hasonló tésztaféleség Bulgáriában a kozunak, Franciaországban a briós, Lengyelországban a chałka, Olaszországban a panettone, Romániában a cozonac, az erdélyi szászoknál a Klotsch, a szerbeknél a kolač. Egyes elméletek szerint a kalács az ősi áldozati ételek maradványa.[3]
Formája szerint a kalács lehet kerek vagy hosszúkás, telt, lyukas közepű vagy rácsosan alakított, fonatlan vagy fonott.
Egyes vidékeken, főleg Dél-Magyarországon a kalács szót a sütemény szinonimájaként használják.[forrás?]
Elkészítése[szerkesztés]
A 19. század végéig elkészítése azonos volt a házikenyérével, csak formájában különbözött tőle: ugyanolyan tésztából lyukasra alakították. A kenyérnél jobb minőségű búzalisztből készült. Újabban a kalács gazdagabb tésztából készül: a dagasztáshoz tejet használnak, a tésztát tojással gazdagítják.[4] A kürtőskalács kivételével a kalácsot kemencében sütötték, akár közvetlenül a kemence fenekére téve, akár tepsiben vagy vaslábosban. Az egyik legismertebb kalács, a húsvéti fonott kalács készítéséhez friss élesztőt futtatnak fel langyos tejben, amelyet összedagasztanak a tojással és az átszitált liszttel, amiben kézzel vajat morzsoltak el. A kalács alapos dagasztása után langyos helyen, konyharuhával letakarva kelesztik, végül, mielőtt háromfelé veszik a tésztát és összefonják, még egyszer átgyúrják azt. Hogy a kalács héja fényes legyen, a nyers tésztát sütés előtt tejjel felvert tojással kenik meg.
Népszokások[szerkesztés]
A húsvéti hagyományos étrend része a kalács, amelyet a katolikus vidékeken (esetenként a sonkával együtt) a templomban szenteltették.[5]
Mindenszentek ünnepére Szeged környékén mindönszentök kalácsa (kóduskalács) néven üres kalácsot sütöttek, amit a temető kapujában a koldusoknak adtak. Csallóközben szintén kalácsot osztottak a temető kapujában álló és imádkozó koldusok között, nehogy a halottak hazalátogassanak.[6] A koldusnak szánt kalács illetve alamizsna a halott megvendégelésének módosult, keresztényi változata.[7]
Megjegyzések[szerkesztés]
- ↑ Czuczor Gergely és Fogarasi János nem foglal állást kalács szó eredetét illetően, csupán tényeket közöl: „Gyöke a hajlást, görbeséget jelentő kal. Persául: kolads, Beregszászi szerént am. a német Kuchen. Lebkuchen. Ugyanő szerinte khaldaeai nyelven khalut szintén "Kuchen." A héberben khalláth (placenta) szót chalál (transfodit gyöktől származtatják. 1) Tulajd. gömbölyűre vagy görbére hajló, vagy hajtott test, pl. térd kalácsa, azaz forgó csontja; fejre való kalács, azok számára, akik fejeiken terhet visznek. Viasz kalács; ez utóbbiak neve máskép: tekercs. 2) Széles ért. a közönséges kenyérnél finomabb sütemény, tejjel, túróval, mákkal, gyümölcsízzel, aprószőlővel stb. készítve. Fehér kalács. Mákos, túrós kalács. Czukros, mézes kalács. Nem kell zabkenyér, hol készen vár a fehér kalács. Km.). Sokszor a zsíros táskából ugrik ki a szép kalács. (Km.). Adnak kalácsot, de nem tanácsot.. (Km.) 3) Szorosb ért. azon sütemények, melyeket gyürüsen, karikásan, pereczesen szoktak összehajtani, összefonni, kulcsolni. Fonott kalács. Kulcsos kalács. Kürtös kalács. Kalinkó kalács. 4) Tréfásan a kenyeret is mindennapi kalács-nak mondják, a holdat pedig Isten kalácsá-nak. 5) Szentelt kalács, a római katholikusoknál, melyet husvét napján a pap megszentel.”[2]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Balassa Iván, Ortutay Gyula. Magyar néprajz. Budapest: Corvina Kiadó (1980). ISBN 963-13-0946-0. Hozzáférés ideje: 2008. október 4.
- ↑ Czuczor Gergely. A magyar nyelv szótára, 3. kötet. Magyar Tudományos Akadémia, 332. o. (1865)
- ↑ Szőcs István: Tűzhelytől tűzhelyig, in: Kövi Pál. Erdélyi lakoma. Bukarest: Kriterion Könyvkiadó, 18. o. (1980)
- ↑ Magyar néprajzi lexikon II. (F–Ka). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1979. 708–712. o. ISBN 963-05-1287-4
- ↑ szerk.: Paládi-Kovács Attila: Magyar néprajz. Budapest: Akadémiai Kiadó (1988). ISBN 963-05-4922-0. Hozzáférés ideje: 2008. október 4.[halott link]
- ↑ szerk.: Paládi-Kovács Attila: Magyar néprajz. Budapest: Akadémiai Kiadó (1988). ISBN 963-05-4922-0. Hozzáférés ideje: 2008. október 4.
- ↑ Bálint Sándor. Ünnepi kalendárium 2. A Mária-ünnepek és jelesebb napok hazai és közép-európai hagyományvilágából (2008-10-04), Budapest: Neumann Kht. DOI: ISBN 963-360-044-8 ISBN 963-360-044-8 (2004)
Források[szerkesztés]
- Bődi Erzsébet: Kalácsok és kalácsfélék (sült tészták) változó szerepe a 20. századi vidéki táplálkozáskultúrákban, A néprajzkutatók I. táplálkozáskutatási konferenciájának előadása, Kalocsa, 1995. október 24-26.
- Sima és kakaós fonott kalács recept: így készül a húsvéti fonott kalács
- Czuczor Gergely és Fogarasi János (1865): Kalács. 'In' A magyar nyelv szótára. Harmadik kötet. Pest.
További információk[szerkesztés]
