Kakukkfűolaj
A kakukkfűolaj a közönséges, kerti vagy orvosi kakukkfűből (Thymus vulgaris),[1] illetve a spanyol kakukkfűből (Thymus zygis) kivont illóolaj. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben Thymi aetheroleum néven hivatalos.
A növény föld feletti részeiből származó illóolaj legfontosabb összetevői az erőteljes fertőtlenítő hatású timol és a karvakrol. A timolon kívül p-cimént, γ-terpinént és linaloolt is tartalmaz.[2] A kakukkfű a legtöbb illóolajat napfényes időben, virágzás alkalmával halmozza fel.[1]
Egyéb, Thymus nemzetségbe tartozó fajokból is nyernek ki olajokat, pl. keskenylevelű kakukkfűből (Thymus serpyllum, elavult nevén mezei kakukkfű, olaja: Oleum serpylli),[3] hegyi kakukkfűből (Thymus pulegioides, olaja: Thymus pulegioides aetheroleum),[3] masztix kakukkfűből (Thymus mastichina, olaja: spanyolmajoránna-olaj).[4]
Tulajdonságai[szerkesztés]
Áttetsző, sárga, vagy barnába hajló sötétvörös színű folyadék. Vízmentes etanollal és könnyű petróleummal elegyedik.[5]
Összetétele[szerkesztés]
A Thymus nemzetségbe tartozó fajokból kinyert illóolajok összetétele jelentősen eltérő lehet, de akár egy-egy fajon belül is nagy különbségek mutatkozhatnak kemotípustól[* 1] függően.
A Thymus nemzetség 162 taxonjából kinyert illóolajokban összesen kb. 360 összetevőt azonosítottak.[6] Ezek 75%-a a terpének, 17%-a az alifás vegyületek, 6%-a a benzolszármazékok, 2%-a pedig a fenilpropanoidok csoportjába sorolható.[6] Az olajok legalább 10%-át kitevő mennyiségben jelen lévő összetevők közül a timol, a karvakrol, a linalool és a p-cimén (más néven p-cimol) a leggyakrabban előforduló vegyület a különböző Thymus fajok között.[6]
Egy másik forrás gyakoriság helyett a Thymus vulgaris illóolajának százakékos összetételét határozta meg hat különböző kutatás eredményeit összegezve. Ennek alapján a növényből nyert illóolaj főként timolt (10–64%), karvakrolt (2–11%), γ-terpinént (2–31%) és β-cimént (10–56%) tartalmaz.[7]
Az Európai Gyógyszerkönyv (melyhez a Magyar Gyógyszerkönyv is igazodik) 10. kiadása szerint a kakukkfűolaj a Thymus vulgaris és Thymus zygis fajok egyikéből, vagy mindkét fajból vegyesen származik.[5] E definíció szerint gőzdesztillációval, a növény virágos részéből nyerik az illóolajat, mely termék 37–55%-os timol és 0,5–5,5%-os karvakrol koncentrációval rendelkezik.[5]
Hogy megállapítható legyen az olajok tisztasága, különböző szervezetek nemzetközileg elfogadott követelményeket dolgoztak ki a kereskedelmileg fontos Thymus fajok (T. vulgaris, T. zygis, T. capitatus, T. mastichina) olajaival kapcsolatban. Ennek azért is lehet jelentősége, mert a kakukkfűolajat különböző eljárásokkal és vegyületek felhasználásával hamisítják is. Az egyre fejlődő technológia és vizsgálati módszerek miatt ezek a hamisítványok viszonylag könnyen kiszűrhetők, ha próbára kerül sor.[6]
Felhasználása[szerkesztés]
Az ókorban holttestek bebalzsamozására is alkalmazták.[2][6] Sokáig a népi gyógyászatban használták különböző betegségek, tünetek, sérülések kezelésére, pl. horzsolás, fekély, tályog, dermatitisz (bőrgyulladás), bőrviszketés, légúti megbetegedések, hörghurut, parazitafertőzés.[6][8]
Felhasználják a gyógyászatban, az élelmiszer- és az illatszeriparban, valamint fertőtlenítő célú és aromaterápiás alkalmazása is ismert.[6]
Édesnarancsolajjal kombinálva pácolt csirkehús minőségének javítására is használják.[9]
Farmakológiai hatásai[szerkesztés]
A kakukkfűolajnak régebben sok olyan gyógyhatást is tulajdonítottak, amelyek valódiságát nem sikerült bizonyítani. Az olaj hatásait elemző vizsgálatok jó része régi és elavult, nem felel meg a modern követelményeknek.[2]
A mai gyógyászatban köhögéssel járó megfázás esetén használják köptetőként, illetve a fogászatban fertőtlenítőként. Ritka esetekben, illetve nagyobb adagokat alkalmazva allergiás reakciót válthat ki, bőrkiütést, hörgőgörcsöt, asztmás rohamot, anafilaxiás sokkot okozva.[8] Emiatt az illóolaj kerülendő azok számára, akik allergiások a kakukkfűre, vagy egyéb, Lamiaceae családba tartozó növényre. Magas koncentrációban citotoxikus (sejtméreg jellegű) hatása van, és a bélsejteket is károsíthatja szájon át alkalmazva.[8] Azonban nem mutattak ki toxicitást általánosan használt adagolás esetén, emiatt biztonságos drognak tekinthető.[8]
Alkalmazása egészségügyi veszélyt jelenthet epilepszia, terhesség, magas vérnyomás esetén, illetve 5 éves kor alatt.[2]
Laboratóriumi körülmények között baktériumellenes, vírusellenes, gombaellenes, antioxidáns, gyulladáscsökkentő, simaizomgörcs-oldó hatását is kimutatták.[10] A kakukkfű illóolajának antimikrobiális hatása függ az olaj százalékos összetételétől; azok az olajok rendelkeznek a legerősebb mikrobaellenes tulajdonságokkal, amelyekben a fenolos monoterpének (főleg timol) aránya magas.[8]
Légúti hatásmechanizmus[szerkesztés]
Klinikai gyakorlatban a kakukkfűolajat legtöbbször köptetőként (expektoránsként) alkalmazzák. Farmakológiai szempontból a kakukkfűolaj – az expektoránsokon belül – az úgynevezett szekretorikumok közé tartozik.[11] Ezek a szerek a légutak nyálkahártyáján folyamatosan képződő váladék (mucus, ejtsd: mukusz) termelését fokozzák azáltal, hogy az ott elhelyezkedő, elválasztást (szekréciót) szabályozó receptorokat izgatják.[12] Ennek jelentősége akkor van, amikor a légúti fertőzések során gyulladt, beteg nyálkahártya kiszárad, és emiatt létrejön az úgynevezett száraz köhögés.[13] Az illóolaj a receptorok izgatásával a váladéktermelést fokozza, így a nyálkahártya fedettsége nő, fertőzhetősége csökken.
A légúti betegségek másik, gyakran előforduló problémája a légutakban besűrűsödő és letapadó, nehezen felköhöghető váladék, amely könnyen befertőződhet, ezért annak fellazítása és könnyed felköhögtetése terápiás cél. A kakukkfűolaj hatására a letapadt váladék alatt nagy víztartalmú, híg szekrétum[* 2] termelődik, amely segít a besűrűsödött váladék fellazításában és felköhögésében. A kakukkfűolaj az elválasztást fokozó hatáson túl a nyálkahártya felületén elhelyezkedő csillószőrök mozgását, aktivitását is fokozza, ezzel gátolva a további letapadást. A kakukkfűolajat lehet alkalmazni orálisan – mely során az olaj a tápcsatornába jut – és inhalálva.[14]
A tápcsatornából felszívódva az olaj a keringésbe kerül, majd egy kis része a tüdő hörgőiben (más néven bronchusok) választódik ki,[* 3] és ott közvetlenül izgatja a váladéktermelésért felelős receptorokat. Az olaj légutakba juttatásának másik módja az inhalálás, melynek segítségével az olaj gőzeit közvetlenül a hörgőkbe lehet juttatni, és ezzel a fentiekben ismertetett hatást elérni.[15]
Megjegyzések[szerkesztés]
- ↑ Kemotípus: növény vagy mikroorganizmus adott faján belül olyan egyedek összessége, amelyek másodlagos anyagcseretermékeiket tekintve kémiai eltérést mutatnak a faj többi példányához képest. Az eltérő kemotípusok többnyire nem mutatnak változást a növény felépítésében, morfológiai jellemzőiben.
- ↑ Szekrétum: különféle feladatokat ellátó mirigyváladék
- ↑ A tápcsatornából felszívódott és a hörgőkben lassan kiválasztódó, majd kilehelt olaj jellegzetes illatát érezni lehet a beteg leheletén.
Hivatkozások[szerkesztés]
- ↑ a b Gyógy- és fűszernövények gyűjtése, termesztése és felhasználása, 2. kiadás, Mezőgazda kiadó, 124. o. (2007). ISBN 978-963-286-493-8
- ↑ a b c d Horváth, Györgyi (2013). „Illóolajok és aromaterápia, 17. rész - A kakukkfű illóolaj”. Farmakognóziai Hírek 8 (27), 3. o, Kiadó: Pécsi Tudományegyetem ÁOK. ISSN 2060-1387.
- ↑ a b Theodor Husemann. Handbuch der gesammten Arzneimittellehre, 2. kiadás, Springer, 540-541. o. (1883). ISBN 978-3-642-50380-1
- ↑ Jürgen Falbe, Manfred Regitz: RÖMPP Lexikon Chemie. Band 6: T–Z, 10. Auflage, Thieme 1999, ISBN 3-13-735110-3, S. 4543.
- ↑ a b c European Pharmacopoeia, 10th edition, Strasbourg: Council of Europe, 1648. o. (2019). ISBN 978-92-871-8912-7
- ↑ a b c d e f g Thyme – The Genus Thymus, Medicinal and Aromatic Plants - Industrial Profiles. Taylor & Francis, 76-77. o. (2002). ISBN 0-415-28488-0
- ↑ Essential Oils in Food Processing - Chemistry, Safety and Applications. Wiley Blackwell, 123. o. (2018). ISBN 978-1-119-14935-4
- ↑ a b c d e (2020) „Thymol and Thyme Essential Oil — New Insights into Selected Therapeutic Applications”. Molecules 25 (18). DOI:10.3390/molecules25184125. ISSN 1420-3049. PMID 32917001.
- ↑ Fruit Oils - Chemistry and Functionality. Springer, 530. o. (2019). ISBN 978-3-030-12473-1
- ↑ Essential Oils - Historical Significance, Chemical Composition, and Medicinal Uses and Benefits. Nova Science Publishers (2016). ISBN 978-1-63484-367-6
- ↑ Gyires K., Fürst Zs.: A farmakológia alapjai, Budapest, Medicina Könyvkiadó Zrt., 2011. 2. kiadás, 313. oldal, ISBN 978 963 226 324 3
- ↑ Fonyó A.: Az orvosi élettan tankönyve, Medicina Könyvkiadó Zrt., Budapest, 7. kiadás, 2014. 157. oldal. ISBN 978-963-226-504-9
- ↑ Page C., Curis, M., Sutter, M., Walker, M., Hoffman, B.: Integrated Pharmacology. Mosby, Edinburgh, London, New York, Philadelphia, St. Louis, Sydney, Toronto (2002) 2. kiadás, 2002. 427. oldal. ISBN 0 7234 3221 X
- ↑ Szekeres László: Orvosi gyógyszertan. Budapest, Medicina Könyvkiadó, 1980. 407–408. oldal ISBN 963-240-111-5
- ↑ Issekutz B., Issekutz L.: Gyógyszerrendelés. Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1979. 321–323. oldal. ISBN 963 240 641 9