Kakapó
 |
||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
-6.jpg) |
||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Súlyosan veszélyeztetett       |
||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
|
||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Strigops habroptilus Gray, 1845 |
||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kakapó témájú médiaállományokat. |
A kakapó vagy bagolypapagáj (Strigops habroptilus) a papagájalakúak (Psittaciformes) és a bagolypapagáj-félék (Strigopoidea) öregcsaládjába tartozó faj. A világ egyik legritkább madara.
Tartalomjegyzék |
Rendszerezés [szerkesztés]
Besorolása sokáig vitatott volt, jelenleg a papagájalakúak rendjébe tartozó bagolypapagáj-félék (Strigopoidea) öregcsaládjába sorolják. Ezen belül a Strigopidae család, Strigops neméhez tartozik.
Előfordulása [szerkesztés]
Új-Zéland területén honos. A fák gyökérzete között levő földi üregekben és lyukakban él, de néha előrehajló sziklák tövében is találkozunk vele. Valaha egész Új-Zéland hegyvidéki erdeiben honos volt. Ma két kis erdős szigeten (Codfish-sziget, Chalky-sziget) próbálják megmenteni.
| „ | Jó, felteszem, a pingvin is elég különös teremtmény, ha végiggondolja az ember, de elég robusztus is, és az a madár tökéletesen alkalmazkodott ahhoz a világhoz, amelyikben találta magát, olyan értelemben, ahogy a kakapó nem. A kakapó más korban élő madár. Ha az ember belenéz nagy, kerek, zöldeskék arcába, olyan derűsen ártatlanul értetlen a tekintete, hogy az ember legszívesebben megölelné, és azt mondaná neki, minden rendben lesz, bár tudja, hogy valószínűleg nincs igaza. | ” |
| – (Douglas Adams, Mark Carwardine: Utoljára látható) | ||
Megjelenése [szerkesztés]
- Csőre erős, vastag, lefelé kerekedő. Magasabb, mint amilyen hosszú, szinte már függőleges irányú, a hegye pedig meglehetősen tompa és rövid. A csőr hegye előtt a kávája élei oldalt gyengén kiöblösödnek; az alsó káva alacsonyabb, mint a felső; ellaposodó kávaélei szélesek, ívesen felfelé hajlanak, és rajtuk négy mély hosszanti barázda fut végig.
- Lába igen erős, csüdje hosszú és vastag, ujjai ugyancsak jó hosszúak és vastagok; karmai erősen hajlottak, hegyesek.
- Szárnya rövid; kerekített; az ötödik evező a leghosszabb, a szárny hegye rövid.
- A meglehetős hosszú farok vége enyhén kerekített.
- Tollazatuk eléggé lágy, az egyes tollak lazaszálúak, szélesek, végük kerekített; a homlok és a pofák tollai foszlottak, száruk hosszú, szőrhöz hasonló. a csőr tövét sugarasan veszik körül, s a baglyokéhoz hasonló fátyolt alkotnak.
- Testtömege maximum 3,5 kg. Hossza 50-60 centiméter. A hím nagyobb, mint a tojó.
- A hím egész felső teste élénk olajzöld; az egyes tollak feketésbarna tövén olajsárgás keresztsávok és szárfoltok vannak. Alul zöldes olajsárga, minden tollon rejtett, keskeny, a szár mentén megszakított sötétbarna keresztsávok. A széles bagolyszerű fátyol, mely a homlokot és fültájékot is borítja, az állal együtt halvány szalmasárga, csak a fültájék felé megy át elmosódott világos olajbarnásba. Az evezőtollak belső zászlója a szár mentén sötét feketésbarna, a külső pedig feketén márványolt olajsárgás-barna. A sárgás olajbarna kormánytollak úgy belső, mint külső zászlója feketén már márványozott; az alsó farkfedők majdnem egyszínű olajzöldek. Csőre világos szarufehér, lába világosszürkés szarubarna; szeme fekete.
- Röpképtelen, de ennek ellenére siklórepülésben 100 métert is meg tud tenni.
Életmódja [szerkesztés]
Mind a párzás, mind a táplálkozás éjszaka zajlik. Bogyókkal, fiatal hajtásokkal táplálkozik, de néha a gyíkokat is megfogja.
Szaporodása [szerkesztés]
A párzási időszak decembertől februárig vagy májusig tart. Nem költ minden évben. Párzási időszakban a hím erős, messzire hangzó kiáltásokkal hívja a nőstényt. A tojó – ha éppen fogamzóképes – nagy távolságokból látogatja meg a hímet, párzik vele, majd megy a dolga után. Fák gyökerei alatti üregben fészkel, melynek több bejárata is van. Fészekalja 2-4 tojásból áll. A tojó egyedül neveli fel fiókáit.
Természetvédelmi állapota [szerkesztés]
Visszaszorulásának okai [szerkesztés]
Az ember megjelenése előtt Új-Zélandon nem voltak emlős ragadozók. A maorik hozták Új-Zélandra az első kutyákat és patkányokat, a kakapót tolláért és húsáért vadászták. Az európaiak újabb kutyákat, macskákat, vadászgörényt, menyétet hoztak a szigetekre. A behurcolt ragadozók számára a földön fészkelő madarak tojásai könnyű prédának számítanak. A fiókák, mikor más állatok közelítenek a fészekhez, nagy lármát csapnak, és így könnyű megtalálni őket.
Védelme [szerkesztés]
Miután két kis szigetet (Codfish-sziget, Little Barrier-sziget) megtisztítottak a kakapóra veszedelmes ragadozóktól, a fellelhető összes kakapót (14 tojó, 29 hím – 1995) ezekre menekítették. Jelenleg a Chalky-szigeten és a Codfish-szigeten vannak a kakapók. Mindegyiküknek saját nevet adtak. A projektet a Kakapó Helyreállító Program felügyeli (Threatened Species Trust Department of Conservation; Box 10420; Wellington; New Zealand). 2005-ös adat szerint 83 példányuk él a Földön, 45 hím és 38 tojó. Valamennyiük a két védett új-zélandi szigeten található, állatkertekben eddig nem sikerült életben tartani őket.
Források [szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. október 9.)
- Jboyd.net szerinti rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2010. október 9.)
- Integrated Taxonomic Information System besorolása szerint a Strigops nemet a papagájfélék családjába tartozó bagolypapagáj-formák Strigopinae alcsaládba sorolják. (Hozzáférés: 2010. október 9.)
- Csodálatos állatvilág, Wild life fact file (magyar nyelven) ford.: Mester K.: (2000). ISBN 963-86092-0-6
További információk [szerkesztés]
