Kaiserin Elisabeth-Bahn
| Kaiserin Elisabeth-Bahn | |
| Típus | vasúttársaság |
| Alapítva | 1856 |
| Névadó | Wittelsbach Erzsébet magyar királyné |
| Megszűnt | 1882 |
| Székhely | Bécs |
| Tulajdonos | Osztrák–Magyar Monarchia |
| Forma | Aktiengesellschaft |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A k.k. privilegierte Kaiserin Elisabeth-Bahn (KEB) egy vasúttársaság volt az Osztrák-Magyar Monarchiában. A társaság fővonala a Wien–Salzburg vasútvonal volt, kapcsolódva a Wels–Passau-vasútvonallal. A társaságot 1884-ben államosították.
Története[szerkesztés]
1851. június 21-én Ausztria és Bajorország szerződést kötött egy vasútvonal létesítéséről a két ország között. Az elfogadott útvonalak a következők voltak: Münchentől Salzburgon át Bécsig, Rosenheimtől Kufsteinen át Innsbruckig, továbbá a Nürnbergtől, Regensburgot érintve, Linzig. Ezen túlmenően a megállapodás magába foglalta a Brennerbahn megépítését Bozentől (Bolzano) Veronáig, hogy összekapcsolódjanak a Lombard-Velencei Vasutak hálózatával. Az összes vonalnak 1858. március 1-jéig kellett elkészülni.[1]
Az építés során az eredetileg Salzburgtól Bruck an der Mur-ig tervezett vonal a magas költségek miatt megvalósíthatatlannak bizonyult. Így végül egy közvetlen vonal épült Salzburg és Linz között. Az építési vállalkozó, Hermann Dietrich Lindheim 1854. október 19-én előkoncessziót kapott és megbízta Karl Keissler főfelügyelőt egy vasútvonal megépítésére Bécstől Linzen át Salzburgig. A finanszírozásra Lindheim Ernst Merck Hamburg vállalkozóval együtt alapított egy konzorciumot, amelynek tagjai közé tartozott a Creditanstalt bankház, Salamon Rothschild bankár, valamint több magánbefektető. Ez a konzorcium 1856. június 22-én nyilvánosan működő részvénytársasággá alakult.[2]
1856. április 21-én a megkötötték a második szerződést Bajorországgal, a Salzburg-Bécs vonalat építését megerősítették. Legkésőbb „öt éven belül ... a ratifikáció napjához képest" a pályát üzembe kell helyezni.[3] A mellékvonalnak Passautól Linzig hét éven belül kell elkészülnie.
1856. március 8-án az osztrák kormány koncessziót adott a Kaiserin-Elisabeth-Bahn ezen vonalainak megépítésére. A koncesszió 90 évre szólt.
1860. augusztus 12-én a teljes Bécs-Linz-Salzburg pályát átadták a forgalomnak. A Wels és Passau leágazás építése 1861. szeptember 1-jén fejeződött be. Ugyanebben az évben Friedrich Schey von Koromla lett a Kaiserin Elisabeth-Bahn igazgatója.
1857-ben a Pferdeeisenbahnen által üzemeltetett Linz–Lambach–Gmunden és Linz–Budweis vonalakat és a k.k. privilegierten Ersten Eisenbahngesellschaft-t a Kaiserin Elisabeth-Bahn megvette. Ezeken a vonalakon át kellett térni a gőzüzemű vontatásra és részben a vonalakat át kellett építeni.
1884-ben a Kaiserin-Elisabeth-Bahn-t államosították. A járművek és a vonalak a Császári és Királyi Osztrák Államvasutak tulajdonába kerültek.
A vonalak[szerkesztés]
Zárójelben a megnyitás időpontja
- Bécs–Linz (1858. december 15.)
- Linz–Salzburg–birodalmi határ (1860. augusztus 12.)
- Wels–Passau (1861. szeptember 1.)
- Budweis–Linz–Gmunden (1857. október 1-jén átvéve keskeny nyomtávúként)
- Linz–Lambach (1859. szeptember 1. normál nyomtávú)
- St. Valentin–Wartberg–Summerau (1872. november 6.)
- Summerau–Zartlesdorf–Budweis (1871. december 1.)
- Linz–Gaisbach-Wartberg (1873. december 20.)
- Neumarkt-Kallham–Braunau am Inn (1870. október 23. szerzett, 1870. december 20.)
- Braunau–Simbach (1871. július 1.)
- Salzburg–Hallein (1871. július 15.)
- Hallein–Bischofshofen–Wörgl (1875. augusztus 6.)
- Bischofshofen–Selzthal (1875. augusztus 6.)
- Penzing–St.Veit–Maxing–Hetzendorf (1860. december 20.)
- Maxing – Kaiser-Ebersdorf (1872. május 1.)
- Hütteldorf–St. Veit (1883. június 28.)
Más tulajdonú üzemeltetett vonalak[szerkesztés]
- Holzleithen–Thomasroith (1877. október 23.)
- Steindorf–Aching–Braunau (1873. szeptember 10.)
Mozdonyok[szerkesztés]
| A Kaiserin-Elisabeth-Bahn mozdonyai | ||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| KEB sorozat | Darabszám | Gyártó | Gyártási év | Jelleg | kkStB-Nr. | Kép | ||
| 0 | 5 | Szász Mozdonygyár | 1873 | C n2t | 61.01–05 | 
| ||
| I | 54 | Bécsújhely, StEG, Sigl/Bécs, KEB Műhelye | 1858–1859, 1863 | 1B n2 | 12.01–37 | 
| ||
| II | 30 | Bécsújhely, StEG | 1869–1872 | 1B n2 | 21.01–30 | 
| ||
| III | 35 | Bécsújhely, StEG, Sigl/Bécs, KEB Műhelye | 1860, 1862, 1866 | C n2 | 33.01–35 | |||
| IV | 69 | Bécsújhely, StEG, Sigl/Bécs, Werkstätte der KEB, Krauss/Linz | 1867–1884 | C n2 | 47.01–69 | 
| ||
| V | 24 | Szász Mozdonygyár, Bécsújhely, Floridsdorf | 1873–1875 | D n2 | 70.01–24 | 
| ||
| L | 5 | Bécsújhely | 1880 | B n2t | 88.01–05 | 
| ||
Források[szerkesztés]
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Kaiserin Elisabeth-Bahn című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
