Kagu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Kagu
Rhynochetos jubatus.jpg
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Darualakúak (Gruiformes)
Család: Kagufélék (Rhynochetidae)
Carus, 1868
Nem: Rhynochetos
(Verreaux & DesMurs, 1860)
Faj: R. jubatus
Tudományos név
Rhynochetos jubatus
(Verreaux & DesMurs, 1860)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Kagu témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kagu témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kagu témájú kategóriát.

Rhynochetos jubatus03.jpg

A kagu (Rhynochetos jubatus) a madarak osztályán és a darualakúak (Gruiformes) rendjén belül a kagufélék (Rhynochetidae) családjának és a Rhynochetos nemnek az egyetlen élő képviselője.

Nemének másik faja, a síkvidéken élő Rhynochetos orarius, csak szubfossilis formában ismert. Feltehetően a szigetre betelepülő melanéz őslakók irtották ki évszázadokkal ezelőtt.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kizárólag Új-Kaledónia területén fordul elő, ahol az érintetlen hegyvidéki erdőkben él. Ez a faj Új-Kaledónia nemzeti madara.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hossza 55 centiméter, testtömege 900 gramm. A kagu lekerekített szárnya, méreteit tekintve, alig kisebb a kelleténél, ám a madár az elcsökevényesedett repülőizmai miatt mégis röpképtelen. Igaz, némi siklásra képes, amikor lefelé kell ereszkednie a lejtőn. Teste zömök, tartása felegyenesedő. Piros színű erős lábával az avarban járkál, amint bejárja territóriumát, vagy rohan, ha menekülni kell. A felnőtt madarak szeme nagy, piros, alkalmas az erdei félhomályban való látásra. Az öregek tollazata világosszürke vagy majdnem fehér, szárnyukon fekete szalag húzódik, mely dürgéskor szembeötlő. A fiókák és a fiatalok rejtőszínezetűek, barnák és szürkék finom, sötét szalagozással.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az avarban keresi táplálékukát: főként ezerlábúakat, puhatestűeket, férgeket, rovarokat, kisebb gyíkokat fog. A táplálékot kereső madár merev tartással figyel zsákmányára, majd fejének gyors mozdulatával kapja azt el. Ritkábban az avarban is kapar, sőt csőrével a talajba leásva is keresgél.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az összetartozó pár kora reggel kettősben előadott kiáltozással hirdeti, hogy territóriuma foglalt. Olykor ezek az ismételt hangok kakaskukorékoláshoz vagy fiatal kutya távoli ugatásához hasonlóak. A költési időszak júniustól decemberig tart. Fészekalja mindössze egy tojásból áll, melyet egyszerű, összekapart levelekből álló fészkébe rak le a talajon. A kotlási idő 33-37 napig tart; mintegy 24 órás váltásokkal mindkét szülő kotlik. A fióka mintegy háromnapos kora után már elhagyja a fészket. Mindkét szülő eteti és éjszakára rajta ülnek, egészen hathetes koráig. A felnőtt madarak hosszú életűek, fogságban gyakran elérik a 20 éves kort is és a szabad természetben is elélhetnek 15 évig.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mivel a kagu elterjedése csupán Új-Kaledónia érintetlen erdeire szorítkozik, állományai elég sérülékenyek.

Korábban gyakran befogták, hogy a díszállatpiacon értékesítsék. A nikkelbányászat miatt végrehajtott erdőirtások következtében élőhelyei is zsugorodtak. Manapság a kutyák jelentik rájuk nézve a legsúlyosabb veszélyt: elkapják és megölik a fiatal madarakat.

Az 1980'-as évek közepére a szabad természetben élő egyedek száma nagyjából 50 egyedre csökkent. A táplálék konkurens betelepített számbárszarvas és a fiatal madarakra veszélyes elvadult disznók és kutyák következetes irtása, valamint az erdőirtások mérséklése és az illegális állatkereskedelem visszaszorítása következtében a faj állományai erősödni kezdtek. A 2006 decemberi állományfelmérés alapján nagyjából 1000 madár élhet a szigeten. Ezek egyharmada a Parc Riviere Bleue természetvédelmi területen él.

Szerencsére a kagu jól tartható és szaporítható fogságban, így a vad populációt már zárt térben nevelt egyedekkel lehet erősíteni.

Rendszertani helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kagu a németországi Walsrode Madárparkban

A kagu eléggé különálló faj a darualakúak (Gruiformes) rendjén belül. Közeli rokon fajai Új-Kaledóniától messze fordultak elő. Közelebbi rokonai közül mára egyetlen faj van életben, a neotrópusi faunaterületen élő guvatgém (Euryga helias), mely Közép- és Dél-Amerika nedvesebb területein honos.

Kihalt rokonai közül a Messelornis nembe sorolt madarak már régen kihaltak. Egyik fajuk fosszlizálódott maradványait Németországban, Messel közelében találták meg. Ez a faj nagyjából 50 millió évvel ezelőtt élt. Az Aptornis nembe sorolt két faj Új-Zéland területén élt és röpképtelen volt. E fajok az Új-Zélandra betelepülő maori őslakosok vadászatának estek áldozatul és nagyjából a 13. században haltak ki végleg.

E fajok valamennyien egy ősi leszármazási vonal utolsó maradványai és a többi rokonuk a később kialakul madárfajokkal vívott evolúciós közdelemben alulmaradva pusztult ki. Felmerült, hogy egymástól távoli élőhelyeiket nem repülve érték el (mivel valamennyien gyenge röpképességűek vagy röpképtelenek), hanem a struccalakúak rendjébe tartozó fajokhoz hasonlóan a kontinensek vándorlása miatt sodródtak egymástól oly messzire.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Kagu című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. október 8.)
  • Michel Salas and Yves Letocart: Spatial Organisation and Breeding of Kagu Rhynochetos jubatus in Rivière Bleue Park, New Caledonia. Emu 97(2) 97 - 107. doi:10.1071/MU97013
  • Joel Cracraft: Gondwana genesis: a combination of molecular data, anatomical evidence, and knowledge of ancient geography is providing new answers to the contentious issue of when?and where?modern birds arose. Natural History, Dec, 2001 http://archive.is/20120713063632/findarticles.com/p/articles/mi_m1134/is_10_110/ai_80774390/pg_3
  • Bradley C. Livecey: A phylogenetic analysis of the Gruiformes (Aves) based on morphological characters, with an emphasis on the rails (Rallidae). Philosophical Trans. Royal Society London B (1998) 353, S.2077-2151

Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]