Kacsafarkú szender

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Kacsafarkú szender
Moro Sphinx 07-06-07.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Öregrend: Lepkealakúak (Lepidopteroidea)
Rend: Lepkék (Lepidoptera)
Család: Szenderfélék (Sphingidae)
Nem: Macroglossum
Faj: M. stellatarum
Tudományos név
Macroglossum stellatarum
Linnaeus, 1758
Elterjedés
Distribution map Macroglossum stellatarum.svg
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Kacsafarkú szender témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kacsafarkú szender témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kacsafarkú szender témájú kategóriát.

Kacsafarkú szender

A kacsafarkú szender (Macroglossum stellatarum) a rovarok (Insecta) osztályának a lepkék (Lepidoptera) rendjéhez, ezen belül a szenderfélék (Sphingidae) családjához tartozó faj.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elülső szárnyai barnák, alig észrevehető harántsávokkal, a hátulsók aranysárgák. Az elülső szárny 1,8-2,5 centiméter hosszú. Potrohán feltűnő fekete-fehér farpamacs („kacsafarok”) van. Ennek segítségével kitűnően tudja kormányozni magát, amikor sebes, zúgó repüléssel a virágok között cikázik.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lepke erdei tisztásokon, erdőszéleken repül, de gyakori a kertekben is. Május és november között 2-3 nemzedéke van. Vándorlepke, hazánk egyes szubmediterrán jellegű területein, például Pécs környékén áttelel és állandó. Napközben látogatja a virágokat, kolibrifélék módjára lebeg előttük, és igen hosszú pödörnyelvével szívja a nektárt. Röpte rendkívül gyors. Hernyói főképpen galajféléken táplálkoznak, zöld színűek, világos hosszanti csíkokkal és kékes farkocska díszíti. Lepke alakban telel át pincékbe, barlangokba húzódva.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Állat és növényhatározó természetjáróknak
  • Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. [Budapest]: Officina Nova. 1993  
  • Brian Hargreaves, Michael Chinery: Lepkék (A Collins Gem Guides sorozat magyarra fordított könyve). Fürkész könyvek. Gondolat Kiadó, Budapest, 1987. ISSN 0237-4935 ISBN 963 281 896 2 p. 103.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ajánlott egyéb tájékozódási lehetőségek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]