Kacagócsér

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Kacagócsér
Gelochelidon nilotica vanrossemi.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon védett
Eszmei érték: 50 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Lilealakúak (Charadriiformes)
Család: Csérfélék (Sternidae)
Nem: Gelochelidon
C. L. Brehm, 1830
Faj: G. nilotica
Tudományos név
Gelochelidon nilotica
(Gmelin, 1789)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Kacagócsér témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kacagócsér témájú kategóriát.

Gull-billed Tern.jpg

A kacagócsér (Gelochelidon nilotica vagy Sterna nilotica) a madarak osztályának a lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe, ezen belül a csérfélék (Sternidae) családjába tartozó Gelochelidon nem egyetlen faja.

Korábban a Sterna nemhez sorolják, Sterna nilotica néven.

Elterjedése, élőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mind az öt kontinensen honos. Tengeri mocsarak, lagúnák partvidékén, valamint a szárazföldek sós tavainál és szikes mellékeinél él. Az európai állomány telelni Afrikába vonul.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Gelochelidon nilotica nilotica
  • Gelochelidon nilotica addenda
  • Gelochelidon nilotica aranea
  • Gelochelidon nilotica groenvoldi
  • Gelochelidon nilotica macrotarsa
  • Gelochelidon nilotica vanrossemi

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testhossza 35-38 centiméter, szárnyfesztávolsága 100-115 centiméter és testtömege 190-260 gramm. Feje és tarkója fekete, a tollazata fehér.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ízeltlábúakkal, gilisztákkal, kisebb rágcsálókkal, kétéltűekkel és halakkal táplálkozik.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fészkét szigetekre, zátonyokra és partokra építi. A fészakalja 1-4 tojásból áll, melyen mindkét szülő, felváltva 22-23 napig kotlik. A fiókák 28-35 nap után válnak önállóvá.

Kárpát-medencei előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hazai szikes tavakon egykor kis számban költött, de mára – mint fészkelő faj – a Kárpát-medencéből kihalt. Kóborló példányai április és november között fordulnak elő Magyarországon, halastavakon, szikes tavakon és folyókon. Olykor egy időben több példányt is észlelnek.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]