Kacagóbagoly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Kacagóbagoly
Keulemans Laughing Owl.jpg
Természetvédelmi státusz
Kihalt
Kihalás ideje: 1914
Status iucn EX icon.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Bagolyalakúak (Strigiformes)
Család: Bagolyfélék (Strigidae)
Alcsalád: Ninoxinae
Nem: Kacagóbagoly (Sceloglaux)
Kaup, 1848
Faj: S. albifacies
Tudományos név
Sceloglaux albifacies
(G.R. Gray, 1844)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Kacagóbagoly témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kacagóbagoly témájú kategóriát.

A kacagóbagoly (Sceloglaux albifacies) a madarak osztályának a bagolyalakúak (Strigiformes) rendjéhez, a bagolyfélék (Strigidae) családjához tartozó Sceloglaux nem mára kihalt egyetlen faja.

Neve onnan ered, hogy a madarak egymást a kacagáshoz hasonló hangokkal hívogatták.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A madár korábban Új-Zélandon élt, egyike volt a szigetország endemikus madárfajainak és egyike az Új-Zélandon előforduló kettő bagolyfajnak. Ez a földi vadászatra szakosodott faj valaha benépesítette az Északi- és a Déli-szigetet is.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fajnak korábban kettő alfaja volt. Az Északi-szigeti alfaj (Sceloglaux albifacies rufifacies) Új-Zéland Északi-szigetén élt, a Taranaki-hegy környéki erdőségekben, New Plymouth város közelében és a Wairarapa szigeten. 1890 környékén látták utoljára. Kihalásában feltehetőleg a meghonosodott emlős ragadozók (hermelin, elvadult macskák) és az erdőirtás miatti élőhelyvesztés játszottak fontos szerepet.

A Déli-szigeti alfaj (Sceloglaux albifacies albifacies) a Déli-sziget alpesi jellegű erdeiben élt. 1880 környékén a Stewart-szigeten is láttak egyedeket. Utolsó hitelt érdemlően bizonyított előfordulási adata 1914 júliusából való, mikor is a South Canterburyben lévő Bluecliffs közelében egy elpusztult madarat találtak.

Nem bizonyított észlelései később is voltak a fajnak, az 1940-es sőt az 1960-as években is, de bizonyítottan nem bukkantak a faj nyomaira, így jelenleg is kihalt fajként tartják számon.

Kihalása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kipusztulásuk oka még ma sem világos, azonban gyakran kapcsolatba hozzák azt kedvenc zsákmányállatuk, a kiori patkány (Rattus exulans) főszigetekről való eltűnésével. Bár ez a rágcsáló faj is viszonylag késői bevándorló, a polinéziai hajósok hurcolták be úgy 900 táján. Ez idő előtt a baglyoknak más fajokat kellett zsákmányolniuk, így érthetetlen, hogy mért nem voltak képesek visszatérni korábbi étrendjükre a patkányok kipusztulását követően.

A vadászat nem játszott jelentékeny szerepet kipusztulásukban, bár a faj egyedei rendszeresen felbukkantak az európai természettudományos gyűjteményekben, élő és holt állapotban egyaránt. Feltételezhetően a többi új-zélandi madárfajt is veszélyeztető tényezők – úgymint az erdőirtás, a ragadozók és betegségek behurcolása – okozták e bagolyfaj pusztulását is.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]