Kabos Ede

Kabos Ede
Kabos Ede 1910-ben
Születéskori neve	Rosenberg Albert Ede
Született	Nagykároly 1864. december 2.
Elhunyt	Abbázia 1923. augusztus 8. (58 évesen)
Foglalkozása	író, újságíró, szerkesztő

Kabos Ede (eredeti neve: Rosenberg Albert Ede) (Nagykároly, 1864. december 2. – Abbázia, 1923. augusztus 8.) író, újságíró, szerkesztő. Lánya Kabos Ilonka (1898-1973) zongoraművész volt.

Életpályája

1864. december 2-án született Nagykárolyban, polgári családban. Alsóbb iskolái befejezése után Budapesten folytatta tanulmányait. Tanárnak készült, bölcsészeti tanulmányait azonban félbeszakította, újságíró lett. 1902-ben tagja lett a Petőfi Társaságnak.

Előbb Mikszáth Kálmán rövidéletű Országos Hírlapjának dolgozott, majd 1899-ben a Budapesti Napló munkatársai közé lépett; 1905 végétől két évig a lap főszerkesztője volt, 1907 végén megvált a laptól. 1913-ban szerkesztője volt az Érdekes Újságnak és írt a Lloydba is.

Fő műve az Érdekes Újság Dekameronja volt, melynek tíz megjelent kötetében száz írót mutatott be. Az újságok szívesen látták írásait. 1918-ban lelkesen fogadta Károlyiék polgári forradalmát. A tanácsköztársaságban ugyan nem vett részt, de a fehérterrortól félve Bécsbe emigrált, ahol később haladó osztrák lapoknak dolgozott. 1888-1895 között Molnár Sándor álnéven színműveket is írt. 1923-ban Abbáziában kúrálta legyengült szervezetét. Itt érte a halál, élete 59. évében.

Munkássága

Több fővárosi lapnak is dolgozott. Széles körű irodalmi műveltséget szerzett. Szinte anyanyelvi szinten ismerte a német nyelvet, jól tudott franciául is. Ismerte az orosz realista írókat, lelkesedett Zola, Turgenyev, később Dosztojevszkij iránt. Megismerkedett Vajda Jánosal, akinek felismerve költői nagyságát, hódolóként estéről estére ott ült az idős költő kávéházi asztalánál. Később barátságot kötött a nála 13 évvel fiatalabb Ady Endrével, akinek legjobb barátja lett. Ő ébresztette fel később Ady és a nyugatosok érdeklődését és tiszteletét az akkor már halott Vajda János iránt. Munkatársa volt Mikszáth Kálmán Országos hírlapjának. Riportjai jellemző képet adtak a századvégről. Novelláiban főleg a napi gondokkal küzdő szegények problémáival foglalkozott.

Művei

Kabos Ede emléktáblája egykori lakhelyén.

• Alfieri (színmű, 1883)
• Elzüllöttek (elbeszélés, 1885)
• A kupéban (szinmű, bemutatta a Nemzeti Színház 1888)
• Éva (színmű, 1889)
• Tantalusz (színmű, 1892)
• Révben (színmű, 1893)
• Fehér éjszakák (regény, 1893)
• A holló (színmű, 1895)
• Mab királynő (szinmű, bemutatta a Nemzeti Színház 1895)
• A verebek (regény, 1900)
• Két halott regénye (regény, 1902)
• Az eleven kulcs (regény, 1905)
• Rubin gyár (regény, 1920)
• Egy óra története (1921)

Források

• Lengyel Géza: Ady a műhelyben (1957)
• Nádass József: Nehéz leltár (Elemzések, 1963)
• Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató könyvek ISBN 963-8607-10-6
• Ki kicsoda a magyar irodalomban? Könyvkuckó Kiadó, Budapest, 1999 ISBN 9-638157-91-7

További információk

• Magyar életrajzi lexikon
• A Magyar Irodalom Arcképcsarnoka