Kabo-reformok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 Ebben a szócikkben a koreai nyelvű szavak átdolgozott latin betűs és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.
A Kungukkimucsho

A Kabo-reformok (hangul: 갑오 개혁, Kabo kehjok, handzsa: 甲午改革, RR: Gabo gaehyeok?) a koreai Csoszon államban 1894 és 1896 között végrehajtott reformok összefoglaló neve. A Kodzsong uralkodása alatti reformokat a japánok kényszerítették ki, megpróbálva minél nagyobb irányítás alá vonni Koreát.[1]

Közvetlen előzményei[szerkesztés]

A Kabo-reformokat az első kínai–japán háború alatt vitték véghez, mely a Tonghak-lázadás nyomán tört ki. A lázongó parasztoktól tartva Kodzsong király kínai katonai segítséget kért, amire válaszul a japánok megjelentek saját katonáikkal, a két fél között pedig kitört a háború, Japán pedig megrohanta a Kjongbok palotát és gyakorlatilag foglyul ejtette a királyt.[2][3] Ótori Keiszuke Koreába delegált japán miniszter 1894. augusztus 20-án rávette a koreai kormányt, hogy fogadja el a japán reformjavaslatokat, japán konstrukcióban építsen új vasútvonalat és további kikötőket nyisson meg a birodalom előtt kereskedelem céljára. A japán katonai fölény ellenében tehetetlen koreai kormány kénytelen volt engedni a japán reformköveteléseknek, melyek célja Korea politikai irányítása volt.[4]

A reformok végrehajtása[szerkesztés]

Kim Hongdzsip

1894. július 27-én a japánok által „tanácsolt” reformok kidolgozására és végrehajtására létrejött a Kungukkimucsho, Kim Hongdzsip vezetésével. A kormányt teljesen kicserélték, formális fejévé pedig a Kína-ellenes Hungszon nagyherceget, a király apját tették meg. Összesen 208 új törvényt hoztak. Új minisztériumokat hoztak létre és korlátozták a király rendelkezési hatásköreit is, melyek egy része a miniszterelnökre, illetve a miniszterekre szállt. Bírósági hierarchiát alkottak meg, megtiltották az elítéltek kínzását, családtagjaik megbüntetését. Új fővárosi és vidéki csendőrség alakult. Átalakították az adórendszert és megszüntették a kereskedelmi monopóliumokat.[5]

A reformok jelentős társadalmi változásokat irányoztak elő. 1886-ban felszámolták a rabszolgaságot és a kasztokat: a jangban réteg elvesztette kiváltságát. A reform kimondta az egyenlőséget a törvény szemében, azaz társadalmi státustól függetlenül lehetett hivatali pozícióra jelentkezni. A férfiak 20, anők 16 évesen köthettek házasságot, ezzel megszüntették a gyermekmenyasszonyság intézményét; az özvegyek újraházasodási tilalmát is feloldották. A kínai naptár helyett elfogadták a Gergely-naptárat és bevezették az alapfokú nyugati oktatási intézményt, az általános iskolát. Idegennyelv-oktatási törvény keretében japán nyelviskolák nyíltak. A kvago vizsgarendszert eltörölték.[6]

Novemberben Inoue Kaoru váltotta Ótorit és egy húsz elemből álló új reformlistát prezentált a királynak. Decemberben megszüntették a Kungukkimucshot és létrejött a Csungcshuvon. 1895-ben az Idzsongbu megszűnt, helyét a modern negak, a „kabinet” vette át. A nyolc tartomány helyett 23 prefektúrát (부, pu) és 336 járást (군, kun) alakítottak ki. Új pénzügyi rendszert vezettek be, elfogadták a nyugati mértékegységeket és az árucsere helyett a pénzzel való fizetés lett a kötelező. Nem volt azonban földreform, így a parasztságnak semmilyen haszna nem származott a változásokból.[7]

A reformok vége[szerkesztés]

1895-ben olyasmi történt, ami miatt összeomlott a japánok frissen megszerzett hatalma Korea felett. A kínai–japán háborút lezáró simonoszeki béke nem tetszett az Orosz Birodalomnak, akik Franciaországhoz és Németországhoz fordultak. A három állam közösen követelte Japántól, hogy mondjon le a Liaotung-félszigetről. Japán kénytelen volt teljesíteni a követeléseket, amit Korea úgy vett, hogy a japánok meggyengültek. Újra fellángoltak a japán-ellenes érzelmek az országban, a kabinet tagjait oroszbarátokra cserélték, az udvarban gyorsan csökkent a japánbarátok száma. Miura Goró, aki Inouét váltotta szeptemberben, úgy vélte, radikális eszközökre van szükség, a japánellenes tábort el kell távolítani az udvarból. Miura megnyerte magának a Nagyherceget, aki ugyan nem volt japánbarát, de gyűlölte az oroszokhoz húzó Min királynét. A japánok 1895. október 8-án meggyilkolták a királynét és még néhány embert a palotából, miközben a királyt és a trónörököst fogva tartották. A japán kormány próbálta menteni a menthetőt, Miurát és segítőit visszahívták és bíróság elé állították, Komura Dzsutaró diplomatát küldték rendezni a helyzetet, azonban a királyné meggyilkolása miatt még inkább fellángoló japánellenes hangulatot már nem lehetett kordában tartani, és a Kabo-reformok véget értek.[8]

Megítélése[szerkesztés]

A történészek részéről a reformok megítélése vegyes. Michael J. Seth szerint „a Kabo-reformok lépést jelentettek a koreai társadalom átalakulása felé”,[9], míg Andrew Nahm úgy véli, „csak szerény sikereket ért el a koreai társadalom modernizálását illetően.”[10]

Arról sincs egyetértés, hogy mennyire voltak a japánok befolyással a reformokra. Kjong Mun-hvang professzor véleménye szerint „Japánnak kevés köze volt a Kabo-reformok lényegéhez, mely olyan mélyen gyökerező problémákra keresett választ, amelyeket csak koreaiak tudtak beazonosítani és megfelelően kezelni.”[11] Nahm szerint azonban „a japánok rákényszerítették Koreára a reformintézkedéseiket”,[12] Seth úgy gondolja, „bár ezeket az erőfeszítéseket Korea legtehetségesebb és legfelvilágosultabb vezetői vitték véghez, és nagyon fontosak voltak a modernizációhoz szükséges lépések megtételéhez, az a tény, hogy mindezt japán katonai nyomás alatt tették, valamint a japán beavatkozás súlya kétértelművé teszik a megítélését.”[13] Bruce Cumings szerint „a gyenge Nagyherceg és a Kim Hongdzsip-vezette új kormány megfelelő fedezéket biztosított Ótori Keiszukénak, a japán nagykövetnek, valamint a többi japán és koreai segítőnek ahhoz, hogy reformot reform után küldözgessenek Kodzsongnak aláírásra.”[14]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Cumings 120. o.; Nahm 179. o.; Seth 246. o.
  2. ↑ Cumings 115–119. o.
  3. ↑ Seth 243–246. o.
  4. ↑ Nahm 178. o.; 179. o
  5. ↑ Seth 246–247. o.; Cumings 120. o. Nahm 179. o.
  6. ↑ Seth 247. o.; Nahm 181. o.
  7. ↑ Nahm 180. o.
  8. ↑ Nahm 182–183. o.
  9. ↑ Seth 249. o.
  10. ↑ Nahm 183. o.
  11. ↑ Three major events happened in Korea in 1894. Korea Times, 2014. július 23. (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  12. ↑ Nahm 179. o.
  13. ↑ Seth 246. o.
  14. ↑ Cumings 120. o.

Források[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kabo-reformok&oldid=24514711”