Ka–26

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ka–26
Ka-26 HuAF.jpg
A Magyar Néphadsereg Ka–26-os helikoptere a Magyar Repüléstörténeti Múzeumban kiállítva

Funkció többcélú könnyű helikopter
Gyártó Ulan-udei Repülőgépgyár, Kumertaui Repülőgépgyár
Tervező Kamov-tervezőiroda
Sorozatgyártás 1968–1978
Gyártási darabszám 816
Ár 45 000 euró
Fő üzemeltetők Szovjetunió, Német Demokratikus Köztársaság, Magyarország

Első felszállás 1965. augusztus 18
Szolgálatba állítás 1969.
Szolgálatból kivonva szolgálatban

A Ka–26 (NATO-kódja: Hoodlum) az 1960-as években a Szovjetunióban, a Kamov tervezőirodában (OKB–938) kifejlesztett koaxiális rotorelrendezésű, dugattyús motoros, könnyű többcélú helikopter. Sorozatgyártása az Ulan-udei Repülőgépgyárban és a Kumertaui Repülőgépgyárban folyt 1969-től. A gyártását az 1980-as évek közepén fejezték be, addig összesen 816 darab készült belőle. Elsősorban mezőgazdasági szerepkörben alkalmazták, de használták személyszállításra és katonai célra, futár feladatokra is. A helikoptert Magyarországon napjainkban mezőgazdasági munkára (például permetezésre, műtrágyaszórásra) használják.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyikolaj Iljics Kamov az 1940-es évek elejétől foglalkozott helikopterek tervezésével, ezen belül is a koaxiális rotorelrendezéssel. Terveinek tényleges megvalósítására azonban csak a második világháborút követően kerülhetett sor. Ebben az időszakban tervezte és építette meg Ka–8 típusú helikopterét, mely nagy sikert aratott az 1948-as tusinói légiparádén tartott bemutató repülésével. A kísérleti célból épített Ka–8-at csak átmeneti típusnak szánták, ezért szerkezeti felépítése és kialakítása egyszerű volt, még valódi futóművel sem szerelték fel.

A Ka–26 két közvetlen elődjének a Ka–20 és Ka–25 típusú helikopter tekinthető. Ezek a repülőszerkezetek szintén koaxiális elrendezésű rotorral készültek, ez a Kamov tervezőiroda helikoptereire azóta is jellemző. A feladatkörükből és méretükből adódóan meghajtásukra ezekbe a helikopterekbe gázturbinákat építettek be.

Az 1950-es évek végén felmerült az igény egy könnyű és egyszerű, főként polgári és mezőgazdasági feladatok ellátására alkalmas helikopter kifejlesztésére, majd rendszeresítésére. A tervezéssel a Kamov tervezőintézetet bízták meg, bár ezzel egyidejűleg a Mil cég is fejlesztett hasonló feladatkörű helikoptert Mi–2-es típusjelzéssel, ami nem volt igazán jellemző az 1950-es évek szocialista tervgazdálkodására.

A Ka–26 helikopter fejlesztését az 1960-as évek elején kezdték. A prototípus első felszállására 1965. augusztus 18-án került sor. Meghajtására két darab Vegyenyejev M–14V–26 típusú léghűtéses csillagmotort építettek be, melyek teljesítménye egyenként 325 LE.

A típussal több repülési rekordot állítottak fel a Moszkva melletti Zsukovszkij repülőbázison. 1982. március 11-én Tatjana Zujeva szovjet pilótanő 5626 méteres magasságon, és 5602 méteren vízszintesen repült vele. Nagyezsda Jermemina 8 perc 19,3 másodperc alatt emelkedett helikopterével 3000 méteres magasságba.

A Ka–26-ból megközelítőleg 816 példányt gyártottak.

Alkalmazása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vegyszerszóró berendezéssel ellátott Ka–26-os a Kijevi Állami Repülési Múzeumban

15 ország alkalmazta és páran közölük, (köztük Magyarország is) a mai napig használja, főleg a mezőgazdaságban.

A Varsói Szerződés tagállamai közül katonai feladatkörre egyedül Magyarország rendszeresítette az 1970-es évek elején. A Magyar Néphadsereg 22 darab Ka–26-os helikoptert rendszeresített, melyeket főleg futár- és sebesültszállító feladatok ellátására alkalmaztak, bázisuk a börgöndi katonai repülőtér volt. A Szovjetunióban, az Német Demokratikus Köztársaságban és Magyarországon a belügyi szervek is használták. A magyar légirendészetnél R-401 lajstromjellel repült egy példány. A MÉM Repülőgépes Szolgálat közel 100 darabot üzemeltetett a típusból.

A Ka–26 helikopter gyártását már az 1980-as évek elején befejezték. Ezért a még repülőképes példányok üzemben tartása egyre nagyobb gondot okoz az alkatrész ellátás hiánya miatt. A helikopternek tervezték gázturbinás változatát is Ka–126 és Ka–226 típusjelzéssel, de sorozatgyártásuk a mai napig nem kezdődött meg.

Műszaki adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Repülés közben
Mezőgazdasági változat Békéscsabán (2004)

Tömeg- és méretadatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hossz: 7,75 m
  • Magasság: 4,05 m
  • Forgószárny átmérője: 13 m
  • Üres tömeg: 2200 kg
  • Maximális felszálló tömeg: 3250 kg
  • Vegyszertartály befogadóképessége: 800 liter (általában 600 literrel töltve )
  • Szórókeret szélessége: 12,4 m
  • Szórási szélessége: 25 m

Motorok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Motorok száma: 2 db
  • Motor típusa: Vegyenyejev M–14V–26 kilenchengeres léghűtéses csillagmotor
  • Motorteljesítmény: 265 kW (360 LE) motoronként
  • Üzemanyag-fogyasztása: 180–220 liter/óra
  • Tüzelőanyag tipusa: B-100 repülőbenzin
  • Kenőolaj típusa: SAE 50, SAE 60 viszkozitási fokozat (pl. Shell Aeroshell W 120)

Repülési adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Gazdaságos utazósebesség: 120–140 km/h
  • Hatótávolság: 465 km
  • Csúcsmagasság: 3000 m

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ka–26 témájú médiaállományokat.