Mozart: 20. szimfónia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(K. 133 szócikkből átirányítva)
Mozart: 20. szimfónia

ZeneszerzőWolfgang Amadeus Mozart
OpusszámK. 133 (Köchel-jegyzék)
Megjelenés1772
HangnemD-dúr
Tételek4 tétel

No. 20-as D-dúr szimfónia, K. 133, Wolfgang Amadeus Mozart zeneműve, amely 1772 júliusában keletkezett, amikor Mozart még csak 16 éves volt. Ez a szimfónia is a két itáliai útja között készült, Salzburgban. A többi, ebben az időben íródott szimfóniával összehasonlítva a partitúra igen extravagáns, mivel 2 trombitát és szóló fuvolát szerepeltet a standardnak számító oboák, kürtök és vonósok mellett. A D-dúr hangnem, amely sokan az ünnepélyesség hangnemének titulálnak, nagyon jól passzol a trombitákhoz. A szimfónia négy tételből áll:

  1. Allegro
  2. Andante
  3. Menuetto – Trio
  4. (Allegro)

Ez első tétel egy trükkös D-dúr szonátaformájú tétel. Egy olyan trükköt alkalmaz a szerző, amit élete során alig, de akkor igen hatásosan alkalmaz. A visszatérés ugyanis az expozíció tükörképe. tehát a rekapituláció a melléktémával indul, és a főtéma csak a mű legvégén jelenik meg újra. Még tovább növeli a hatást, hogy a téma először „puhán” a vonósokon hangzik fel, majd megismételteti erősen, trombitákkal megerősítve. A tétel amúgy tele van mindenféle cifrázással, trillákkal és tutti akkordokkal; magyarul nagyon pompásra sikeredett.

Az A-dúr második tételben vonósok és fuvola szerepel, ami egyébként általában az első hegedű anyagát ismétli egy oktávval feljebb. A hegedűknél hangfogó használata van előírva, a basszusnak meg pizzicato. Ez által egy viszonylag vékony textúrát kapunk, ami engedi a melódiát kibontakozni.

A harmadik tétel egy diadalmas D-dúr menüett, ami egy trio-t is tartalmaz, vonósokra és oboára. A negyedik tétel hangneme ugyanez, metruma 12/8, formája szonátaforma.

  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap