3. divertimento (Mozart)
(K. 125c szócikkből átirányítva)
| 3. divertimento | |
| Zeneszerző | Wolfgang Amadeus Mozart |
| Opusszám | 138 (Köchel-jegyzék) |
| Hangnem | F-dúr |
F-dúr, avagy No. 3-as divertimento, K. 138 (125c) Wolfgang Amadeus Mozart egyik műve.
Tételek:
- Allegro: Az első Allegro határozott unisono kezdete az opera buffa hangvételét idézi.
- Andante: Az Andante a két felső és a két alsó szólam bensőséges párbeszéde.
- Presto: A zárótétel szellemes, mozgékony rondó, amelyből ismét az olasz vígopera apró, kihegyezett motívumai csendülnek ki.
Az első két divertimentóhoz képest itt határozottan egyéni stílus kialakítására törekszik a fiatal komponista, miközben ügyesen kombinálja az olaszoktól és a két Haydntól tanultakat: így például a két hegedű (I. és II. hegedű) határozottan fölényben van a brácsával szemben, de dallamot csak a prímnek juttat Mozart, a szekund funkciója, bármennyire ötletgazdag és zseniális, csak kísérésre szorítkozik. Feltehető, hogy Mozart éppen az F-dúr divertimento komponálása idején ismerte meg Joseph Haydn 1771-ből való hat vonósnégyesét: a témák finom mívű kidolgozása erre enged következtetni.
