K–3 Lenyinszkij Komszomol

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
K–3 Lenyinszkij Komszomol
K3PLA.jpg
A K–3 a felszínen
Hajótípus atommeghajtású vadásztengeralattjáró
Üzemeltető Naval Ensign of the Soviet Union.svg Szovjet Haditengerészet
Hajóosztály 627-es típus (NATO-kód: November)
Pályafutása
Építő Északi Gépgyár (Szevmas)
Építés kezdete 1954. június
Vízre bocsátás 1957. augusztus 12.
Szolgálatba állítás 1958. június 4.
Szolgálat vége 1991
Általános jellemzők
Vízkiszorítás 3065 t (vízfelszínen)
4750t (merülésben)
Hossz 107,4 m
Szélesség 7,96 m
Maximális merülési mélység 107,4 m
Hajtómű 2 db VM–A típusú atomreaktor, egyenként 70 MW hőteljesítménnyel, 2 db gőzturbina
Teljesítmény 2×17 500 LE mechanikus teljesítmény a hajócsavarokon
Sebesség 15,5 csomó (vízfelszínen)
30 csomó (merülésben)
Fegyverzet 8 db 533 mm-es torpedóindító cső (20 darab torpedóval, közülük 6 darab nukleáris robbanófejjel felszerelve)

Legénység 104 fő

A K–3 Lenyinszkij Komszomol (oroszul: Ленинский комсомол) a Szovjet Haditengerészet 627 Kit típusú (NATO-kódnéven November osztályú) nukleáris meghajtású vadásztengeralattjárója volt. Szovjet terminológia szerint a torpedóhordozó atomtengeralattjáró (PLAT – Podvodnaja Lodka Atomnaja Torpednaja) kategóriába tartozott. A szovjet Északi Flottában szolgált, ez a hajó volt a Szovjetunió első atommeghajtású tengeralattjárója. 1959-ban állították szolgálatba, a szolgálatból 1988-ban, a flotta állományából 1991-ben vonták ki.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hajó az első szovjet atommeghajtású tengeralattjáró-sorozat, a 627 Kit típus első egysége. Építését 1954. május 5-én kezdték el Molotovszkban (ma: Szeverodvinszk), a 402. sz. Északi Gépgyárban (Szevmas). Gyári sorozatszáma 254 volt. 1957. augusztus 12-én bocsátották vízre, reaktorát 1958. július 4-én aktiválták. A Lenyinszkij Komszomol nevet az ugyanezt az elnevezést hordozó második világháborús M–106 dízel-elektromos tengeralattjáróról kapta, amely 1943-ban harcban elsüllyedt.

1959. március 12-én állt szolgálatba a szovjet Északi Flottában. Honi kikötője a Kola-félszigeten lévő Zapadnaja Lica haditengerészeti bázis volt. 1961-ben futott ki első bevetésére az Atlanti-óceánra

Északi sarki útja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1962 júliusában hosszabb utat tett a Jeges-tengeren Lev Mihajlovics Zsilcov parancsnoksága alatt. Az út során kétszer áthaladt az Északi-sarkon, majd 1962. július 17-én a jégpáncélt áttörve az északi sark közelében a felszínre emelkedett, ahol a személyzet kitűzte a Szovjetunió állami lobogóját. A sarki út után a hajó személyzetét kitüntették, ekkor kapta a hajó a Lenyinszkij Komszomol nevet is.

1967 nyarán a tengeralattjáró a Földközi-tengeren hajtott végre bevetést. Többek között egy amerikai ballisztikusrakéta-hordozó tengeralattjárót kellett követnie. A feladatot nem tudta teljesíteni, ezért a hajót hazarendelték.

Balesete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1967. szeptember 8-án a Norvég-tengeren végrehajtott bevetés során tűz ütött ki a hajó orrában lévő egyik hidraulikus rendszerben. A tűz az 1. rekeszből átterjedt a 2. rekeszre is. Az automatikus tűzoltórendszernél használt széndioxid gáz 39 tengerész halálát okozta. Az első hivatalos vizsgálatok szerint a hidraulika olaj öngyulladása okozta a tüzet. Későbbi azonban egy öngyújtót találtak a kiégett rekeszben. A vizsgálat szerint valószínűleg dohányzás miatt keletkezett a tűz.

Utóélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hajót 1991-ben vonták ki a flotta állományából. A tervek szerint később múzeumhajóvá alakítják, erre a hajót kifejlesztő Malahit tervezőiroda tervet dolgozott ki.[1] A tengeralattjáró napjainkban Szeverodvinszkben található, igen rossz állapotban. Zaozjorszkban 1991-ben emlékművet állítottak az 1967-es balesetben elhunyt 39 tengerész emlékére.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]