K–3 Lenyinszkij Komszomol

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
K–3 Lenyinszkij Komszomol
A K–3 a felszínen
A K–3 a felszínen
Hajótípusatommeghajtású vadásztengeralattjáró
Üzemeltető Szovjet Haditengerészet
Hajóosztály627-es típus (NATO-kód: November)
Pályafutása
ÉpítőÉszaki Gépgyár (Szevmas)
Építés kezdete1954. június
Vízre bocsátás1957. augusztus 12.
Szolgálatba állítás1958. június 4.
Szolgálat vége1991
Honi kikötőZapadnaja Lica (haditengerészeti bázis)
Általános jellemzők
Vízkiszorítás3065 t (vízfelszínen)
4750t (merülésben)
Hossz107,4 m
Szélesség7,96 m
Merülés5,65
Maximális merülési mélység107,4 m
Hajtómű2 db VM–A típusú atomreaktor, egyenként 70 MW hőteljesítménnyel, 2 db gőzturbina
Teljesítmény2×17 500 LE mechanikus teljesítmény a hajócsavarokon
Sebesség15,5 csomó (vízfelszínen)
30 csomó (merülésben)
Fegyverzet8 db 533 mm-es torpedóindító cső (20 darab torpedóval, közülük 6 darab nukleáris robbanófejjel felszerelve)

Legénység104 fő
A Wikimédia Commons tartalmaz K–3 Lenyinszkij Komszomol témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A K–3 Lenyinszkij Komszomol (oroszul: Ленинский комсомол) a Szovjet Haditengerészet 627 Kit típusú (NATO-kódnéven November osztályú) nukleáris meghajtású vadásztengeralattjárója volt. Szovjet terminológia szerint a torpedóhordozó atomtengeralattjáró (PLAT – Podvodnaja Lodka Atomnaja Torpednaja) kategóriába tartozott. A szovjet Északi Flottában szolgált, ez a hajó volt a Szovjetunió első atommeghajtású tengeralattjárója. 1959-ben állították szolgálatba, a szolgálatból 1988-ban, a flotta állományából 1991-ben vonták ki.

Története[szerkesztés]

A hajó az első szovjet atommeghajtású tengeralattjáró-sorozat, a 627 Kit típus első egysége. Építését 1954. május 5-én kezdték el Molotovszkban (ma: Szeverodvinszk), a 402. sz. Északi Gépgyárban (Szevmas). Gyári sorozatszáma 254 volt. 1957. augusztus 12-én bocsátották vízre, reaktorát 1958. július 4-én aktiválták. A Lenyinszkij Komszomol nevet az ugyanezt az elnevezést hordozó második világháborús M–106 dízel-elektromos tengeralattjáróról kapta, amely 1943-ban harcban elsüllyedt.

1959. március 12-én állt szolgálatba a szovjet Északi Flottában. Honi kikötője a Kola-félszigeten lévő Zapadnaja Lica haditengerészeti bázis volt. 1961-ben futott ki első bevetésére az Atlanti-óceánra

Északi sarki útja[szerkesztés]

1962 júliusában hosszabb utat tett a Jeges-tengeren Lev Zsilcov parancsnoksága alatt. Az út során kétszer áthaladt az Északi-sarkon, majd 1962. július 17-én a jégpáncélt áttörve az északi sark közelében a felszínre emelkedett, ahol a személyzet kitűzte a Szovjetunió állami lobogóját. A sarki út után a hajó személyzetét kitüntették, ekkor kapta a hajó a Lenyinszkij Komszomol nevet is.

1967 nyarán a tengeralattjáró a Földközi-tengeren hajtott végre bevetést. Többek között egy amerikai ballisztikusrakéta-hordozó tengeralattjárót kellett követnie. A feladatot nem tudta teljesíteni, ezért a hajót hazarendelték.

Balesete[szerkesztés]

1967. szeptember 8-án a Norvég-tengeren végrehajtott bevetés során tűz ütött ki a hajó orrában lévő egyik hidraulikus rendszerben. A tűz az 1. rekeszből átterjedt a 2. rekeszre is. Az automatikus tűzoltórendszernél használt széndioxid 39 tengerész halálát okozta. Az első hivatalos vizsgálatok szerint a hidraulikaolaj öngyulladása okozta a tüzet. Később azonban egy öngyújtót találtak a kiégett rekeszben. A vizsgálat szerint valószínűleg dohányzás miatt keletkezett a tűz.

Utóélete[szerkesztés]

A hajót 1991-ben vonták ki a flotta állományából. A tervek szerint később múzeumhajóvá alakítják, erre a hajót kifejlesztő Malahit tervezőiroda tervet dolgozott ki.[1] A tengeralattjáró napjainkban Szeverodvinszkben található, igen rossz állapotban. Zaozjorszkban 1991-ben emlékművet állítottak az 1967-es balesetben elhunyt 39 tengerész emlékére.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Vecsnaja sztojanka K-3 – Szevernaja nyegyelja, 2008. április 29.. [2008. november 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. április 24.)

Külső hivatkozások[szerkesztés]