K–3 Lenyinszkij Komszomol
| K–3 Lenyinszkij Komszomol | |
 |
|
| A K–3 a felszínen | |
| Hajótípus | atommeghajtású vadásztengeralattjáró |
| Üzemeltető |  Szovjet Haditengerészet |
| Hajóosztály | 627-es típus (NATO-kód: November) |
| Pályafutása | |
| Építő | Északi Gépgyár (Szevmas) |
| Építés kezdete | 1954. június |
| Vízre bocsátás | 1957. augusztus 12. |
| Szolgálatba állítás | 1958. június 4. |
| Szolgálat vége | 1991 |
| Általános jellemzők | |
| Vízkiszorítás | 3065 t (vízfelszínen) 4750t (merülésben) |
| Hossz | 107,4 m |
| Szélesség | 7,96 m |
| Maximális merülési mélység | 107,4 m |
| Hajtómű | 2 db VM–A típusú atomreaktor, egyenként 70 MW hőteljesítménnyel, 2 db gőzturbina |
| Teljesítmény | 2×17 500 LE mechanikus teljesítmény a hajócsavarokon |
| Sebesség | 15,5 csomó (vízfelszínen) 30 csomó (merülésben) |
| Fegyverzet | 8 db 533 mm-es torpedóindító cső (20 darab torpedóval, közülük 6 darab nukleáris robbanófejjel felszerelve) |
|
|
|
| Legénység | 104 fő |
A K–3 Lenyinszkij Komszomol (oroszul: Ленинский комсомол) a Szovjet Haditengerészet 627 Kit típusú (NATO-kódnéven November osztályú) nukleáris meghajtású vadásztengeralattjárója volt. Szovjet terminológia szerint a torpedóhordozó atomtengeralattjáró (PLAT – Podvodnaja Lodka Atomnaja Torpednaja) kategóriába tartozott. A szovjet Északi Flottában szolgált, ez a hajó volt a Szovjetunió első atommeghajtású tengeralattjárója. 1959-ban állították szolgálatba, a szolgálatból 1988-ban, a flotta állományából 1991-ben vonták ki.
Tartalomjegyzék |
Története [szerkesztés]
A hajó az első szovjet atommeghajtású tengeralattjáró-sorozat, a 627 Kit típus első egysége. Építését 1954. május 5-én kezdték el Molotovszkban (ma: Szeverodvinszk), a 402. sz. Északi Gépgyárban (Szevmas). Gyári sorozatszáma 254 volt. 1957. augusztus 12-én bocsátották vízre, reaktorát 1958. július 4-én aktiválták. A Lenyinszkij Komszomol nevet az ugyanezt az elnevezést hordozó második világháborús M–106 dízel-elektromos tengeralattjáróról kapta, amely 1943-ban harcban elsüllyedt.
1959. március 12-én állt szolgálatba a szovjet Északi Flottában. Honi kikötője a Kola-félszigeten lévő Zapadnaja Lica haditengerészeti bázis volt. 1961-ben futott ki első bevetésére az Atlanti-óceánra
Északi sarki útja [szerkesztés]
1962 júliusában hosszabb utat tett a Jeges-tengeren Lev Mihajlovics Zsilcov parancsnoksága alatt. Az út során kétszer áthaladt az Északi-sarkon, majd 1962. július 17-én a jégpáncélt áttörve az északi sark közelében a felszínre emelkedett, ahol a személyzet kitűzte a Szovjetunió állami lobogóját. A sarki út után a hajó személyzetét kitüntették, ekkor kapta a hajó a Lenyinszkij Komszomol nevet is.
1967 nyarán a tengeralattjáró a Földközi-tengeren hajtott végre bevetést. Többek között egy amerikai ballisztikusrakéta-hordozó tengeralattjárót kellett követnie. A feladatot nem tudta teljesíteni, ezért a hajót hazarendelték.
Balesete [szerkesztés]
1967. szeptember 8-án a Norvég-tengeren végrehajtott bevetés során tűz ütött ki a hajó orrában lévő egyik hidraulikus rendszerben. A tűz az 1. rekeszből átterjedt a 2. rekeszre is. Az automatikus tűzoltórendszernél használt széndioxid gáz 39 tengerész halálát okozta. Az első hivatalos vizsgálatok szerint a hidraulika olaj öngyulladása okozta a tüzet. Későbbi azonban egy öngyújtót találtak a kiégett rekeszben. A vizsgálat szerint valószínűleg dohányzás miatt keletkezett a tűz.
Utóélete [szerkesztés]
A hajót 1991-ban vonták ki a flotta állományából. A tervek szerint később múzeumhajóvá alakítják, erre a hajót kifejlesztő Malahit tervezőiroda tervet dolgozott ki.[1] A tengeralattjáró napjainkban Szeverodvinszkben található, igen rossz állapotban. Zaozjorszkban 1991-ban emlékművet állítottak az 1967-es balesetben elhunyt 39 tengerész emlékére.
Jegyzetek [szerkesztés]
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- Triumf i tragegyija Lenyinszkogo komszomola – Nyezaviszimoje vojennoje obozrenyije, 2007. március 16. (oroszul)
- http://www.submarines.narod.ru/Substory/6_627_3.html
