K–129 (629A tervszámú tengeralattjáró)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
K–129
Image Submarine Golf II class.jpg
Egy Golf–II-osztályú tengeralattjáró felszíni menetben
Hajótípus tengeralattjáró
Üzemeltető A Szovjet Haditengerészet zászlaja Szovjet Haditengerészet
Hajóosztály 629A típus (Golf II)
Pályafutása
Építő 199. sz. hajógyár (Komszomolszk)
Megrendelés 1954. január 26.
Építés kezdete 1958
Vízre bocsátás 1960
Sorsa 1968 március 8-án Oahutól 1390 km-re északnyugatra elsüllyedt
Általános jellemzők
Vízkiszorítás

Felszínen

  • 2300 t

Lemerülve

  • 2700 t
Hossz 100 m
Szélesség 8,5 m
Merülés 6,6 m
Hajtómű

3 db dízelmotor egyenként 1500 kW (2000 LE) teljesítménnyel,

3 × villanymotor egyenként 3880 kW (5200 LE) teljesítménnyel
3 hajócsavarral
Teljesítmény 6000-15600 LE
Sebesség

Felszínen

Lemerülve

Hatótávolság

Lemerülve

  • 16668 km 5 csomós (9,2 km/h) sebesség mellett (légcső használatával)
Fegyverzet
  • 3 db D-4 indítóplatformmal szerelt R-21 nagy hatótávolságú ballisztikus rakéta

(Egyes beszámolók szerint SS-N-5 "Serb" rakéták 1300-1650 km hatótávolsággal és 1 megatonnás nukleáris robbanófejjel szerelve.)

  • 10 torpedóvetőcső: 6 orr, 4 far (10-21 db 533mm-es torpedó, ebből az orrban 2 db torpedó nukleáris robbanófejjel szerelve)

Legénység 83 fő

A K–129 a Szovjet Haditengerészet 629A tervszámú (NATO-kód szerint Golf–II-osztályú) dízel-elektromos hajtású ballisztikus rakéta-hordozó tengeralattjárója volt. A szovjet Csendes-óceáni Flotta kötelékébe tartozó egység egy haditengerészeti gyakorlat során 1968. március 8-án a Hawaii-szigetekhez tartozó Oahu szigettől 1390 km-re északnyugatra a Csendes-óceánon elsüllyedt. A baleset konkrét oka a mai napig ismeretlen.

Az 5000 m-es mélységben fekvő hajót a CIA a Jennifer-projekt keretében ki akarta emelni, hogy megszerezze annak értékes kódkönyveit, berendezéseit és a fedélzeten található, nukleáris töltettel felszerelt három ballisztikus rakétát. A manőver során azonban valószínűleg baleset történt, így csak a tengeralattjáró első része került az amerikaiak kezébe.[1] Az USA hosszú ideig hallgatott a kiemelési kísérletről, és hallgatásra bírta a New York Times egyik, az akció nyomára bukkanó újságíróját is.

Az Egyesült Államokban 2010 februárjában végül nyilvánosságra hoztak egy 1985-ös CIA-összefoglalót a kiemelésről, amivel az USA kormánya elismerte az akciót.[2] [3] Noha továbbra sem tudható pontosan hogy mi került az amerikaiak kezébe, de a részleges kiemelés ténye bebizonyosodott. Kiderült, hogy az akció legnagyobb támogatója Richard Nixon elnök volt és a feladattal Howard Hughes felfedező-milliárdost bízták meg. A kiemelést majdnem leállították a magas költségek miatt, illetve azért, mert tartottak az amerikai–szovjet kapcsolatok komoly megromlásától. Hughes mélytengeri kutatásnak álcázta a munkát, ennek ellenére a szovjet hajók követték a speciális kiemelőhajót. Az amerikaiak tartottak egy esetleges szovjet támadástól, ezért a feladatot végző hajó helikopterleszállóit ládákkal torlaszolták el. Az akció során hat szovjet tengerész holtteste is előkerült a roncsból, akiket az amerikaiak tengeri temetésben részesítettek.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. István Gordon (2006. március 4.). „Az elfelejtett Jennifer-akció”. Beszélő 11. (4.).  
  2. US admits salvaging sunken Soviet submarine – telegraph.co.uk 2010. február 14. (angol)
  3. Beismerték a K-129 kiemelését – Index.hu, 2010. február 15.