Kőszegfalva

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kőszegfalva
Kőszegfalva templom.JPG
A Szent Lénárd templom
Közigazgatás
Település Kőszeg
Alapítás dátuma 1712, első telepesek érkezése 1713.
Irányítószám 9730
Népesség
Teljes népesség 450 fő +/-
Földrajzi adatok
Tengerszint feletti magasság 268 m
Elhelyezkedése
Kőszegfalva (Magyarország)
Kőszegfalva
Kőszegfalva
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 21′ 56″, k. h. 16° 34′ 14″Koordináták: é. sz. 47° 21′ 56″, k. h. 16° 34′ 14″

Kőszegfalva Kőszeg városrésze, korábbi nevén Svábfalu, németül: Schwabendorf, amelyet a Rákóczi-szabadságharcot követően a Rajna-vidéki Württemberg területéről érkezett telepesek alapítottak Kőszeg város meghívására.

Kőszegfalva a Kőszegi kistérségben, Vas megye északnyugati részén, a történelmi belvárostól jól elhatárolódva délkeletre, a 87-es főútról Nemescsó felé letérve fekszik. A településrész nyugati határát a Szombathely–Kőszeg-vasútvonal adja, melynek vasúti megállója is van itt. Határában épül a Kőszeg–Lukácsháza-víztározó.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A római korból az egykori TSZ bejáratánál vízvezeték építése közben 1961-ben részlegesen feltárt, majd visszatemetett villagazdaság maradt ránk.[1]

Kőszegfalva alapítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kőszeg megalapításától kezdődően a város területéhez tartozott, ott mezőgazdasági területek terültek el. 1710-ben a várost Béri Balogh Ádám sikertelen ostromot követően felgyújtotta, amihez a pestis és a rossz termésű évek társultak. 1711-ben a szatmári békét követően a város célja a lakosságszám növelése volt. A városi tanács levélben kereste fel Württemberg vezetőit és telepeseket kért.[2] 1712. július 22-én aláírták a betelepedési megállapodást. Az első négy család 1713. május 9-én érkezett a sváb Kimratshofen faluból, Kempten (Allgäu) közeléből, és részükre földet osztottak. A falu akkor Württemberghez tartozott, 1800 után csatolták Bajorországhoz.[3]A község mindenkori bírája köteles volt helyi krónikát vezetni.[4] 1760-ban 24 családot jegyeztek fel, ahol a családfők iparosok: kőművesek, ácsok voltak. A sváb és osztrák közötti jelentős nyelvi különbségek mutatkoztak, de sokuk – elsősorban a nők – 1900-as évekig a magyart sem beszélték.[4]

Fejlődése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1722-ben harangot vettek, 1752-ben kápolnát építettek, amely hű mása volt a temetőben ma is állónak. 1724-től rendes adófizetői Kőszegnek. 1750-ben pusztított az első tűzvész,[5]majd a sorozatos pusztításokat követően a házakat 1865-ben cseréppel fedik.[6]

1850-ben elbontották a főutcán álló kápolnát és helyére templomot építettek, amit 1853. november 13-án fel is szenteltek.[7] 1896-ban a magyarosítás keretében Svábendorf helyett megkapta a Kőszegfalva elnevezést. Ebben az évben adták át a temetőt.[8] 1938-ban kapott csak vasúti megállót a városrész a Szombathely–Kőszeg-vasútvonalon. 1942-ben megalakult a Volksbund és a Hitlerjugend helyi szervezete.

A második világháború után tömeges névmagyarosítás történt, majd 1946. május 20-án a kitelepítés következett, 91 főt érintve.[9] 1969-ben Kőszeg III. kerülete nevet kapta.

1990 után a Vadvirág utca kialakításával a területe jelentősen megnőtt. Helyben német nemzetiségi óvoda működik.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képgaléria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Gulner Ferenc:. Kőszegfalva története és népszokásai. In: Kőszegfalva története és népszokásai = Kőszegfalvi Baráti Kör, 6. o (2003) 
  2. Gulner Ferenc:. Kőszegfalva története és népszokásai. In: Kőszegfalva története és népszokásai = Kőszegfalvi Baráti Kör, 8. o (2003) 
  3. Kőszegfalva/Schwabendorf az ungarndeutsche.de oldalán
  4. ^ a b Gulner Ferenc:. Kőszegfalva története és népszokásai. In: Kőszegfalva története és népszokásai = Kőszegfalvi Baráti Kör, 11. o (2003) 
  5. Gulner Ferenc:. Kőszegfalva története és népszokásai. In: Kőszegfalva története és népszokásai = Kőszegfalvi Baráti Kör, 15. o (2003) 
  6. Gulner Ferenc:. Kőszegfalva története és népszokásai. In: Kőszegfalva története és népszokásai = Kőszegfalvi Baráti Kör, 19. o (2003) 
  7. Gulner Ferenc:. Kőszegfalva története és népszokásai. In: Kőszegfalva története és népszokásai = Kőszegfalvi Baráti Kör, 17. o (2003) 
  8. Gulner Ferenc:. Kőszegfalva története és népszokásai. In: Kőszegfalva története és népszokásai = Kőszegfalvi Baráti Kör, 20. o (2003) 
  9. Gulner Ferenc:. Kőszegfalva története és népszokásai. In: Kőszegfalva története és népszokásai = Kőszegfalvi Baráti Kör, 22. o (2003)