Kőszegfalva
| Kőszegfalva | |
 |
|
| A Szent Lénárd templom | |
| Közigazgatás | |
| Település | Kőszeg |
| Alapítás dátuma | 1712, első telepes érkezése 1713. |
| Irányítószám | 9730 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 450 fő +/- |
| Földrajzi adatok | |
| Tengerszint feletti magasság | 268 m |
| Elhelyezkedése | |
 Kőszegfalva
Pozíció Magyarország térképén
|
|
| é. sz. 47° 22′ 54,88″, k. h. 16° 33′ 7,96″ | |
Kőszegfalva Kőszeg városrésze, korábbi nevén Svábfalu, németül: Schwabendorf, amelyet a Rákóczi-szabadságharcot követően Rajna vidéki Württenberg városának telepesei alapítottak Kőszeg város meghívására.
Kőszegfalva a Kőszegi kistérségben, Vas megye északnyugati részén, a történelmi belvárostól jól elhatárolódva délkeletre, a 87-es főútról Nemescsó felé letérve fekszik. A településrész nyugati határát a Szombathely–Kőszeg-vasútvonal adja, melynek vasúti megállója is van itt. Határában épül a Kőszeg-Lukácsháza víztározó.
Tartalomjegyzék |
Történelem [szerkesztés]
A római korból az egykori TSZ bejáratánál vízvezeték építése közben 1961-ben részlegesen feltárt, majd visszatemetett villagazdaság maradt ránk.[1]
Kőszegfalva alapítása [szerkesztés]
Kőszeg megalapításától kezdődően a város területéhez tartozott, ott mezőgazdasági területek terültek el. 1710-ben a várost Béri Balogh Ádám sikertelen ostromot követően felgyújtotta, amihez a pestis és a rossz termésű évek társultak. 1711-ben a szatmári békét követően a város célja a lakosságszám növelése volt. A városi tanács levélben kereste fel Würtenberg városát és telepeseket kért.[2] 1712. július 22-én aláírták a betelepedési megállapodást. Az első telepesek 1713. május 9-én érkeztek meg és részükre földet osztottak. A község mindenkori bírája köteles volt helyi krónikát vezetni.[3] 1760-ban 24 családot jegyeztek fel, ahol a családfők iparosok: kőművesek, ácsok voltak. A sváb és osztrák közötti jelentős nyelvi különbségek mutatkoztak, de sokuk – elsősorban a nők – 1900-as évekig a magyart sem beszélték.[3]
Fejlődése [szerkesztés]
1722-ben harangot vettek, 1752-ben kápolnát építettek, amely hű mása volt a temetőben ma is állónak. 1724-től rendes adófizetői Kőszegnek. 1750-ben pusztított az első tűzvész,[4]majd a sorozatos pusztításokat követően a házakat 1865-ben cseréppel fedik.[5]
1850-ben elbontották a főutcán álló kápolnát és helyére templomot építettek, amit 1853. november 13-án fel is szenteltek.[6] 1896-ban a magyarosítás keretében Svábendorf helyett megkapta a Kőszegfalva elnevezést. Ebben az évben adták át a temetőt.[7] 1938-ban kapott csak vasúti megállót a városrész a Szombathely–Kőszeg-vasútvonalon. 1942-ben megalakult a Volksbund és a Hitlerjugend helyi szervezete.
A második világháború után tömeges névmagyarosítás történt, majd 1946. május 20-án a kitelepítés következett, 91 főt érintve.[8] 1969-ben Kőszeg III. kerülete nevet kapta.
1990 után a Vadvirág utca kialakításával a területe jelentősen megnőtt. Helyben német nemzetiségi óvoda működik.
Nevezetességei [szerkesztés]
- Szent Lénárd templom, Kőszegfalvi utca
- Temető kápolna, mely a templom előtt álló egykori kápolna másolata
- Kőszeg-Lukácsháza víztározó
- Szarvas forrás a falutól keletre lévő erdőben.
Képgaléria [szerkesztés]
-
A városrész nyugati oldalán található a Kőszeg–Lukácsháza-víztározó
-
Temető kápolna, az egykori templom másolata
-
A Kőszegfalvi utca
-
Kitelepítési emlékmű
-
Vasúti megálló a Szombathely–Kőszeg-vasútvonal
-
Az új házak a Vadvirág utcában
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Gulner Ferenc:. Kőszegfalva története és népszokásai. In: Kőszegfalva története és népszokásai = Kőszegfalvi Baráti Kör, 6. o (2003)
- ↑ Gulner Ferenc:. Kőszegfalva története és népszokásai. In: Kőszegfalva története és népszokásai = Kőszegfalvi Baráti Kör, 8. o (2003)
- ^ a b Gulner Ferenc:. Kőszegfalva története és népszokásai. In: Kőszegfalva története és népszokásai = Kőszegfalvi Baráti Kör, 11. o (2003)
- ↑ Gulner Ferenc:. Kőszegfalva története és népszokásai. In: Kőszegfalva története és népszokásai = Kőszegfalvi Baráti Kör, 15. o (2003)
- ↑ Gulner Ferenc:. Kőszegfalva története és népszokásai. In: Kőszegfalva története és népszokásai = Kőszegfalvi Baráti Kör, 19. o (2003)
- ↑ Gulner Ferenc:. Kőszegfalva története és népszokásai. In: Kőszegfalva története és népszokásai = Kőszegfalvi Baráti Kör, 17. o (2003)
- ↑ Gulner Ferenc:. Kőszegfalva története és népszokásai. In: Kőszegfalva története és népszokásai = Kőszegfalvi Baráti Kör, 20. o (2003)
- ↑ Gulner Ferenc:. Kőszegfalva története és népszokásai. In: Kőszegfalva története és népszokásai = Kőszegfalvi Baráti Kör, 22. o (2003)
