Kőröshegyi völgyhíd

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kőröshegyi völgyhíd
Kőröshegy légifotó.jpg
A Kőröshegyi völgyhíd
Elhelyezkedése Zamárdi és Balatonszárszó
Teljes hosszúság 1872 m
Sávok száma 2+2
Tervező Hídépítő Zrt.
Átadás ideje 2007. augusztus 8.
Elhelyezkedése
Kőröshegyi völgyhíd  (Magyarország)
Kőröshegyi völgyhíd
Kőröshegyi völgyhíd
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 48′ 56″, k. h. 17° 53′ 53″Koordináták: é. sz. 46° 48′ 56″, k. h. 17° 53′ 53″

A Kőröshegyi völgyhíd viadukt az M7-es autópályán. A Balaton déli partjával párhuzamosan, a Somogy megyei Zamárdi és Balatonszárszó között fut, Kőröshegy déli szomszédságában. 2007. augusztus 8-án adták át a forgalomnak. Magyarország leghosszabb hídja.[1]

Nyomvonal[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az M7-es autópálya Zamárdi utáni szakaszának fejlesztésére már az 1970-es években is készültek tervek, a Zamárdi–Szárszó közötti szakaszra engedélyeztetési tervek is készültek, megépítésére azonban nem jutott forrás.

A terveket az 1990-es években porolták le, akkor a tóhoz közeli – 5 kilométeren belüli –, a tótól 5-10 kilométerre, valamint 15-20 kilométerre megvalósuló nyomvonalakra is készítettek változatokat (bár ez utóbbi már annyira messze lett volna a Balatontól, hogy több mint száz kilométert tett volna ki a tóparti településeket elérő bekötőutak hossza). Nagyjából tíz év alatt összesen 47 tervváltozat készült.

A vizsgált változatok közül – az önkormányzati törvényben biztosított jogával élve – az 1800 lakosú kőröshegyi és a 2300 lakosú balatonföldvári önkormányzat mindössze egyet, a végül megvalósult völgyhidas megoldást támogatta. A két településsel 2000-ben sikerült megállapodni a völgyhidas megoldásról, s azt az önkormányzatok képviselő-testületei 2001 februárjában fogadták el. Így nemcsak az autópálya ezen szakaszának megépítése elől hárult el az akadály, hanem a teljes balatoni szakasz építését is érdemes volt elkezdeni, hiszen a különböző szakaszok összeérhettek.

Több szakértő[2] kritizálta a híd megépítésének szükségességét. Apáthy Endre, a Hídépítő Zrt. elnök-vezérigazgatója azokra a kérdésekre, hogy „miért pont erre a helyszínre építették a völgyhidat, valamint hogy miért nem alagutakat építettek a híd helyett”, nem tudott határozott választ adni, mindössze annyit mondott: „nem tudjuk”. Az Index információi szerint ingatlanspekulációs érdekek is állnak a háttérben.[3] Vörös Attila egyetemi docens, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Út- és Vasútépítési Tanszékének tudományos főmunkatársa egy szakmai portálnak adott interjújában kijelentette, hogy „A véleményem szerint az M7-es autópályán feleslegesen épülő Kőröshegyi völgyhíd árából kb. 5 km alagutat meg lehetne építeni a fővárosban […].”[4]

Az RTLKlub.hu átfogó elemzéséből kiderül, hogy a híd építését vezető Orosz Károly mérnök szerint a hagyományos, híd nélküli megoldás a híd költségének „nagyságrendileg a tizede lett volna”. Az elemzés idézi Kálnoki-Kiss Sándort, volt közlekedési államtitkár-helyettest: „Máshol, normális országokban elkerülik a hegyet, ha egy mód van, mi ebben az esetben felmentünk a hegyre, kiirtottunk egy erdősávot, ha jól tudom végül, ami ellen a természetvédelem, meg a környezetvédelem tiltakozott, de ők húzták a rövidebbet, és építettünk teljesen feleslegesen egy óriási műtárgyat, ami lehet, hogy műszakilag egy bravúros megoldás, mérnökként azt mondom, hogy igen az, de felesleges”.[5]

Összehasonlításképpen: a falun átvezetve körülbelül 3 milliárdba került volna ez a szakasz, de ez a megoldás a tervező mérnökök szerint ottélők otthonainak elértéktelenedését jelentette volna. A jelenlegi nyomvonal helyett felmerült a föld alatt vezetett útpálya is, illetve az autópályával együtt megépítendő elkerülő útszakasz is, de ezt Kőröshegy képviselő-testülete elutasította.[6]

Az Állami Számvevőszék a 2007-ben befejeződő autópálya-beruházások ellenőrzéséről szóló jelentéséből kiderül többek között, hogy „2000-ben egy szakértői csoport az érintett szakaszra egy olyan nyomvonalváltozatot dolgozott ki, amely elkerülte Kőröshegy települést, a szükséges híd és az alagút hossza fele volt a völgyhídnak és 7-13 m magasan keresztezhető volt az a völgy, amelyet a völgyhidas változat 70-80 m magasan ível át. A szakértői tanulmány szerint ez a nyomvonal a lakossági elfogadottság és tájvédelem szempontjából jobb paraméterekkel rendelkezett a völgyhidas megoldásnál”, illetve, hogy „Kőröshegy Község Önkormányzat Képviselő-testülete a szakértők által kidolgozott nyomvonalat és annak továbbfejlesztett változatát nem tárgyalta meg, azokról elutasító határozatot nem hozott. 2001 elején Kőröshegy önkormányzata azt jelezte, hogy az új nyomvonalváltozat ellentétes a község 1996-ban elfogadott rendezési tervével, és a lakossággal csak a völgyhidas változatot egyeztették".

Az ÁSZ hivatkozik a NIF Zrt. 2008. március 27-én kelt észrevételére, mely szerint: „A magyarországi nyomvonalas létesítmény engedélyezések jogszabályi háttere nem a hatékony közpénzfelhasználás, költségoptimalizálás követelményeit tartotta elsődlegesnek, ezért a Zamárdi–Balatonszárszó közötti szakasz végleges nyomvonal kiválasztásánál az önkormányzati érdekek érvényesültek", majd végezetül megállapítja, hogy „a Kőröshegyi völgyhíd megépítésére vonatkozó döntés műszaki, gazdaságossági, természetvédelmi és településrendezési megalapozottsága mindezek alapján nem igazolt.”[7][8][9]

Műtárgy[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A híd engedélyezési terveit a Pont-TERV Zrt. készítette. A kiviteli tervek elkészítését a Hídépítő Zrt. (Wellner Péter, felszerkezeti tervek) és társtervezőként a Pont-TERV Zrt. (alépítmények, hídtartozékok) végezte.[10]

1872 méter hosszú, legmagasabb pontja a terepszinttől 88 méter, szélessége meghaladja a 23 métert (23,80 m). A híd az M7-es autópálya ZamárdiBalatonszárszó közötti részén fekszik. A híd tizenhat pillére közül a legmagasabb 79,70 méter, s a legalacsonyabb is 17,70 méter, míg a pillérek közti legnagyobb távolság 120 méter.

A Kőröshegyi völgyhíd további különlegessége, hogy a hatalmas pillérek külső hossza 13 méter, szélessége 5,5 méter, valamint belseje üreges. Két pillérbe liftet is építettek, ezekre a hídvizsgálatok miatt van szükség. A hídpályáról lefolyó csapadékvizet egy külön e célra készített tározóba vezetik, ahonnan tisztítás után kerül a Kőröshegyi-Séd patakba, majd onnan a Balatonba.

A 2×2 sávos hídon 110 kilométer/órás sebességkorlátozás van érvényben, és nincsenek leállósávok sem.

Építés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2002-es választási évben már folytak tárgyalások a VegyépszerGanz kettőssel a híd megépítéséről.[11] A hidat végül a Hídépítő Zrt. és a Strabag Zrt. Völgyhíd nevű konzorciuma építette.

A híd és a pálya szerkezetét mindkét végéről indítva, egyszerre építették: különleges technikai érdekessége, hogy minden pillér kúszózsalus technológiával, toronydarus kiszolgálással, a felszerkezet pedig két támaszon átívelő, hosszirányban mozgatható acél segédhídszerkezeten függő zsaluzókocsikkal, szabadbetonozásos technológiával készült. A kivitelezés közben az építési idő lerövidítése érdekében technológiaváltás történt: a szabadbetonozás helyett az egyes elemeket a helyszínen előregyártották, majd a meglévő szerelőhíd segítségével emelték végleges helyükre. Ehhez a kiemelkedő műszaki alkotáshoz 18,5 kilométernyi cölöp, 26 340 köbméter vasbeton gerenda és 16 620 tonna betonacél kellett. A 16 pillér össztérfogata 15 330 köbméter.

A három év alatt megépült völgyhíd költsége 2007-es árakon számítva 41,5 milliárd forint volt.[12] A völgyhíddal együtt átadott teljes 14,2 kilométer hosszú autópályaszakasz 76 milliárd forintba került, ami a fő híd mellett még egy 300 és egy 168 méteres kis völgyhidat is tartalmaz.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]