Budapest X. kerülete

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

(Kőbánya szócikkből átirányítva)

Ugrás: navigáció, keresés

Nem tévesztendő össze a következővel: Kőbánya (Máramaros).

Budapest X. kerülete

Elhelyezkedése Budapesten belül (zöld)

Budapest X. kerülete címere

Becenév: Kőbánya

Közigazgatás

Városrészek

Felsőrákos
Gyárdűlő
Keresztúridűlő
Kőbánya
Kőbánya-Kertváros
Kúttó
Laposdűlő
Ligettelek
Népliget
Óhegy
Téglagyárdűlő
Újhegy
^[1]

Irányítószám

1101-1108

Polgármester

Kovács Róbert (Fidesz)

Népesség

Teljes népesség

ismeretlen +/-

Rangsorban

12.

Népsűrűség

2439 fő/km²

Földrajzi adatok

Terület

32,50 km²

Budapest X. kerülete weboldala

Közel az Óhegy parkhoz

A Dréher-kastély a Csajkovszkij parkban

Budapest X. kerülete, összefoglaló nevén Kőbánya (németül Steinbruch) a főváros pesti oldalán elhelyezkedő kerület. A sík terület városképéből kiemelkedik a Szent László-templom Zsolnay kerámiával fedett tornya. A lakótelepek mellett kertvárosias és szerény külvárosias részek egyaránt megtalálhatók a kerületben.

[szerkesztés] Története

A kerület neve az egészen a középkorig visszanyúló kőfejtésre utal. A terület első említése még Kőérként IV. Béla király 1244. évi adománylevelében történik, melyben az említett területet megművelésre Pest városának ajándékozott. Ezen elnevezés emlékét őrzi a Kőér utca neve. A hely geológiai adottságainak köszönhetően alakulhatott ki a kőbányászat, a tégla- és cserépgyártás, valamint dombjai révén a szőlőtermelés.

Kőbánya területén már a 17. század elejétől intenzív bányászat folyt, amit a gyarapodó Pest építőanyag-igénye csak növelt az idők során.^{[m 1]} Kőbányai alapanyagokból épült a Magyar Tudományos Akadémia épülete, valamint az Egyetemi Könyvtár, és a Lánchíd pilléreinek egy része. 1890-ben a veszélyes bányászat miatt beszüntették e tevékenységet Kőbányán.

A kőfejtés mellett a téglagyártás és a szőlőtermesztés is virágzott Kőbányán a XIX. század derekán. A pestiek kellemes kirándulóhelynek tartották a korabeli Kőbányát, szép borvidékkel. A pesti szőlőültetvények 80%-a mai Kőbánya területén helyezkedett el. Kőbánya két szőlőhegye az Ó- és Új-hegy voltak. Az Ó-hegy legmagasabb pontján (148 m) épült fel a romantikus stílusú Csősztorony, hogy a szőlőültetvényeken történt garázdálkodásokat megakadályozására. Havas József, az Óhegyi szőlőkertek tulajdonosa 1859-ben eladta szőlőjét Perlmutter Jakabnak, akitől Dréher Antal 1862-ben vette meg a szőlőt.

A hatalmas pincerendszerek, melyek a bányászatból maradtak fent, segítették a helyi sörgyártás kialakulását. A legnagyobb pincerendszer a Kőrösi Csoma Sándor út és a Kolozsvári utca találkozásánál kezdődik, s a teljes hossza körülbelül 33 km.

Az 1800-as évektől kezdve számos gyár létesült Kőbányán. Itt épült egykoron Széchenyi István malma is. Az 1838-as nagy pesti árvizet követően jött létre a Kőszénbánya és Téglagyár Társulat Pesten, vagyis a Drasche-téglagyár. Az első kőbányai sörgyárak 1850-es években jöttek létre. Ekkor kezdte meg működését a Kőbányai Serház Társaság, a Perlmutter, a Barber és a Klusemann-féle sörfőző.

A kőbányai sertéskereskedelem története a 1840-es évekig nyúlik vissza. Ekkor alapította az első sertésszállást Schreyer Antal, aki kapcsolatot teremtett a németországi és bolgár sertéskereskedőkkel. Az 1847-ben megnyitott Budapest-Cegléd vasútvonalnak megállója létesült Kőbányán. Ez hozzájárult mind a sertéskereskedelem fellendüléséhez, mind a terület benépesüléshez. Pest város helytartótanácsa 1856-ban elrendelte a szállások áttelepítését a Ligettelekről a vasút túloldalára, a mai Szállás utca környékére, ahol olcsó telkeket árultak a kereskedőknek. A legnagyobb telepek a Mázsa tér környékén voltak. 1858-tól állandó sertés- és szarvasmarhapiac létesült. A virágzó sertéskereskedelemnek végül az 1895-ös országos sertésvész véget vetett véget, melynek emlékét számos helyi utca és tér neve jelzi.

Az Ó-hegy és az Új-hegy környékén fekvő földeket az 1850-es években kezdték kiparcellázni, s ettől az időtől kezdve kezdett fejlődni a terület. 1873, Budapest egyesítése után rohamosan megindult a fejlődés és a lakosság számának növekedése. 1869-ben még csak 4.353-an, 1910-ben már 51.034-en éltek a kerületben. A népességnövekedésnek azonban megvoltak az árnyoldalai is: az egész fővárosban Kőbányán volt a legrosszabb az iskolai helyzet, mindössze három iskola működött a kerületben. 1907-ben alapították meg a mai Szent László Gimnáziumot, mely 1915-ben nyitotta meg kapuit a Lechner Ödön által tervezett épületben.

Kőbánya területén több nagy szemétlerakó is volt, ezek nagy részét mára megszüntették, például az Újhegyi lakótelep is egy feltöltött szeméttelepre épült. 1896-ban épült a kerületben a sokáig Közép-Európa legnagyobb börtönének számító Budapesti Gyűjtőfogház. 1906-ban alapította meg Richter Gedeon híres gyógyszergyárát a Cserkesz utca 69. szám alatt. 1926-ban 101-en, az 1960-as évek végén már 3.800-an dolgoztak a gyárban.

Az 1950. január 1-jén létrejött Nagy-Budapest és Kőbánya a város belső kerületévé vált, ide került Budapest mértani középpontja is. Ezzel egyidejüleg a régi kerületek határai is megváltoztak kisebb-nagyobb mértékben, ekkor csatolták át a X. kerülettől a Hungária körúttól nyugatra eső területet a VIII. kerülethez.

A kerület lakásproblémáit az 1970-es és 1980-as években a kerület különbőző pontjain épült lakótelepekkel próbálták megoldani.

[szerkesztés] Gazdaság

A megszűnt Globus Konzervgyár

Az ATV székháza a Szent László téren

Szent László Gimnázium

A 19. század második feléig olyan iparágak számítottak hagyományosnak Kőbányán, mint a kőfejtés, a téglagyártás, a szőlőművelés és a sertéskereskedelem. Ezt követően új iparágak telepedtek meg a környéken, mint a vegyipar, az élelmiszeripar és a villamossági ipar. A rendszerváltás óta a terület ipari jelentősége csökkent.

[szerkesztés] Jelentősebb cégek és gyárak Kőbánya múltjából

Vas és gépipar: Ganz Vagongyár; Máv Gépgyár; Magyar Fém- és Lámpaárugyár Rt.; Magyar Radiátorgyár Rt.; LAMPART Zománcipari Művek; Elzett Fémlemezipari Művek.
Téglagyártás: Drasche Kőbányai Tégla-, Porcelán- és Anyagipari Rt.; Kőbányai Téglagyár, később Épületkerámiaipari és Burkolóanyagipari Vállalat; Magnezitipari Művek.
Vegyipar és gyógyszeripar: Magyar Ruggyantaárugyár; Richter Gedeon Vegyészeti gyár, ma Richter Gedeon Nyrt.; Wander Gyógyszer- és Tápszergyár Rt., később EGYT Gyógyszervegyészeti Gyár, ma EGIS Gyógyszergyár Nyrt.; Phylaxia Szérumtermelő Rt., ma Ceva-Phylaxia Oltóanyagtermelő Zrt.
Élelmiszeripar: Haggenmacher Kőbányai és Budafoki Rt.; Barber és Klusemann Serfőzőház; Első Magyar Részvényserfőzde; Polgári Serfőző Rt.; Dréher Kombinát, később Dreher-Haggenmacher Első Magyar Részvényserfőzde Rt., később Kőbányai Sörgyár, ma Dréher Sörgyárak Zrt.; Maul Kakaó- és Csokoládégyár Rt., később Budapesti Keksz- és Ostyagyár; Magyar Édesipar, később Duna Csokoládégyár; Budapesti Konzervgyár, később Duna Konzervgyár, később Globus Konzervipari Rt.; Növényoaj- és Szappangyár, később Kőbányai Növényolajgyár, később Cereol Növényipari Rt.; Kőbányai Dohánygyár.
Villamossági és hiradástechnikai ipar: Egyesült Villamosgép- és Kábelgyár; Engel Károly Alkatrészgyár N. V. Műszergyára (EKA); ORION Rádió és Villamossági Vállalat; REMIX Rádiótechnikai Gyár; Ganz Kapcsoló- és Készülékgyártó Kft.; Finommechanikai Vállalat.
Egyéb ágazatok: Budapesti Lakásépítő Vállalat (BULAV); KIPSZER Építési Rt.; HUNGEXPO Vásár és Reklám Rt., ma Hungexpo Zrt.; Athenaeum Nyomda Rt.; Hungarocamion Rt.

[szerkesztés] Oktatás

[szerkesztés] Általános iskolák

Janikovszky Éva Általános Iskola
Harmat Általános Iskola
Fekete István Általános Iskola
Bem József Általános Iskola
Kada Mihály Általános Iskola
Kápolna Téri Általános Iskola
Keresztury Dezső Általános Iskola
Kertvárosi Általános Iskola
Sibrik Miklós Általános Iskola
Szervátiusz Jenő Általános Iskola
Szent László Általános Iskola
Széchenyi István Általános Iskola
Komplex Általános Iskola és Szakszolgáltató Központ
Felnőttek Általános Iskolája
Kőbányai Alapfokú Művészetoktatási Intézmény (Kőbányai Zeneiskola)
Wesley János Általános Iskola
Orchidea Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola
Szivárvány Magántanoda Általános Iskolája

[szerkesztés] Középiskolák

Szent László Gimnázium
Bercsényi Miklós Élelmiszeripari Szakközépiskola
Zrínyi Miklós Gimnázium
Magyar Gyula Kertészeti Szakközépiskola és Szakiskola
Giorgio Perlasca Kereskedelmi, Vendéglátóipari Szakközépiskola és Szakiskola
Pataky István Fővárosi Gyakorló Híradásipari és Informatikai Szakközépiskola

[szerkesztés] Felsőoktatás

Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem
Vám- és Pénzügyőri Iskola

[szerkesztés] Közösségi közlekedés

[szerkesztés] A kerület városközpontjai

Kőbánya alsó, vasútállomás (korábban: Kőbánya, városközpont): buszpályaudvar, villamosmegálló, vasútállomás
Kőbánya-Kispest (a köznyelvben: KöKi): buszpályaudvar, a 3-as metró végállomása, vasútállomás
Örs vezér tere: buszpályaudvar, a 2-es metró végállomása, villamosmegállók

[szerkesztés] Metróállomások a kerületben

Megállóhely neve	Megnyitás időpontja	Átszállási kapcsolatok	Megjegyzés
Pillangó utca	1970. április 2.	Autóbusz: 100	Az állomás leginkább Zugló lakóit szolgálja ki.
Örs vezér tere, vá.	1970. április 2.	Viszonylatok az Örs vezér terén

Megállóhely neve	Megnyitás időpontja	Átszállási kapcsolatok	Megjegyzés
Népliget	1980. március 29.	Autóbusz: 103, 254E, 901, 914, 914A, 937, 950, 950A Villamos: 1, 1A	Az állomás Józsefváros, Ferencváros és Kőbánya határán fekszik.
Ecseri út	1980. március 29.	Autóbusz: 181, 281, 914, 914A, 950, 950A Villamos: 3	Az állomás Ferencváros és Kőbánya határán fekszik.
Pöttyös utca	1980. március 29.	Autóbusz: 914, 914A, 950, 950A	Az állomás Ferencvárosban található ugyan, azonban Gyárdűlő lakói ezt a megállót használják.
Határ út	1980. március 29.	Autóbusz: 66, 66E, 84E, 99, 123, 123A, 194, 199, 294E, 914, 914A, 950, 950A, 999 Villamos: 42, 50, 52	Az állomás Ferencváros, Kőbánya és Kispest határán fekszik.
Kőbánya-Kispest	1980. március 29.	Autóbusz: 68, 85, 85E, 93, 98, 98E, 136E, 148, 151, 182, 184, 193E, 200E, 201E, 202E, 282E, 284E, 909	A metró végállomása Kőbánya és Kispest határán fekszik.

[szerkesztés] A kerület vasútállomásai

Állomás neve	Átszállási kapcsolatok
Kőbánya alsó	Autóbusz: 9, 95, 109, 117, 151, 162, 162A, 185, 217, 217E, 262, 909 Villamos: 3, 28, 62, 62A
Kőbánya felső	Autóbusz: 100 Villamos: 37, 37A
Kőbánya-Kispest	3-as metró Autóbusz: 68, 85, 85E, 93, 98, 98E, 136E, 148, 151, 182, 184, 193E, 200E, 201E, 202E, 282E, 284E, 909
Rákos	Autóbusz: 161, 161A, 162, 162A, 168E, 262, 956, 990

[szerkesztés] Látnivalók

A Csősztorony

Conti-kápolna (1740), Kápolna tér 3.
Csősztorony (1844; Zofahl Lőrinc és Brein Ferenc tervei alapján), Harmat utca 41.
Evangélikus Templom; (1931), Kápolna utca 14.
Népliget (1868; Ilenczfalvi Sárkány József városi tanácsos indítványára)
Református Templom; (1900), Ihász utca 15.
Szőlőfürtös feszület (1773), Kada utca 140/B és Sörgyár utca sarka
Szent László-templom (1899; historizáló, Lechner Ödön tervei alapján), Szent László tér 25.
Szent László Gimnázium (1907), Körösi Csoma Sándor út 28.
Tűzoltómúzeum (1955), Martinovics tér 12.
Söripari Emléktár - Dreher Sörmúzeum (1979), Jászberényi út 7-11.

[szerkesztés] Érdekességek

A gondozott parkok összterületét tekintve Kőbánya listavezető, 2 675 000 m²-nyi zöldterülettel.
A kerületben működik a Magyar ATV, melynek székháza és stúdióinak többsége a volt Kőbánya Mozi épületében található.
A Kőbánya moziról Urbán Mária írt cikket A Kőbánya mozi - élt 35 évet címmel, mely a Budapesti Negyed 2001. 1. számában jelent meg.
A sörgyári pincerendszer víz alatti részén készült videó ide kattintva megtekinthető.

[szerkesztés] Parkok a X. kerületben

Népliget: a főváros legnagyobb parkjának területet 1855-ben kezdték akácfákkal beültetni, majd 1868-ban elkészült a park terve is. 1870-ben platánfákat, hársakat, amerikai kőriseket és juharfákat ültettek. A park 1942-ben nyerte el mai méretét. 1973-ban alakították ki a Centenáriumi parkot, mely a főváros egyesítésének 100. évfordulójáról emlékezik meg.
Óhegy park: A terület alatt sokáig alagútrendszer húzódott, majd a kőbányai kőfejtés vette használatba a helyet. 1965-ben kezdték meg a terület feltöltését. 1973-1975 között parkká alakították Magyar-Szovjet Barátság Park néven, majd a redszerváltozást követően átnevezték mai nevére.
Csajkovszkij park: Egykoron a Dréher-kastély magánparkja volt. 1950-ben alakították közparkká Kőbányai Ifjúsági Park néven, majd 1963-ban megkapta mai nevét Pjotr Iljics Csajkovszkij orosz zeneszerzőről. Itt található Budapest mértani középpontja. A parkban látható Csajkovszkij szobra (alkotó: Kisfaludy Strobl Zsigmond) mellett Chopin (alkotó: Kocsornyik János), Berlioz és Liszt Ferenc szobra (alkotójuk: Hűvös László).
Dausz Gyula park: Nevét Kőbánya monográfusáról kapta a nevét, akinek kötete 1913-ban jelent meg Kőbánya múltja és jelene címmel.
Rottenbiller park: A park korábban a Rottenbiller család tulajdonában volt, majd megvásárolta a Dréher család. 1913-ban megvásárolta a főváros, hogy közkertet nyisson rajta, de ez meghiúsult. Az 1930-as években kezdték parkosítani, de a terület teljes rendbehozatalára egészen az 1950-es évekig kellett várni. 1973-ban állították fel Rottenbiller Lipót bronz mellszobrát, Kamotsay István szobrász alkotását.
Újhegy park: A környéken korábban a Guttmann téglagyár agyagbányája működött, melyet vízbetörés miatt meg kellett szüntetni. A bányába betörő vízből idővel bányatavak alakultak ki. A parkot pihenőövezet céljára 1977-ben alakították ki az Újhegyi lakótelepen két bányató feltöltésével. A harmadik bányató, a mai Mély-tó a horgászok által is keresett hely lett.
Sportliget: Nagy alapterületű park játszótérrel, családi napok és más rendezvények helyszíne.
Gépmadár park: A Gépmadár utca mentén álló parkot 1977-1978-ban alakították ki a helyi lakótelep parkosítása során.