Közlekedőedények
Közlekedőedényeknek nevezzük, amikor két vagy több nyitott edény alsó része egymással össze van kötve oly módon, hogy az egyikbe betöltött folyadék a többi edénybe átfolyhasson. Ha a folyadék egynemű, akkor a folyadékszint minden edényben egy szintbe esik, bármilyen legyen az edények alakja és magassága. Egyensúly csak akkor lehetséges, ha a folyadék belsejében a szabad felszínnel párhuzamos bármely felületen a hidrosztatikai nyomás mindenütt ugyanakkora. Ez akkor lehetséges, ha a folyadékoszlopok magasságai egyenlők.

Egymással nem keveredő folyadékoknak a közös érintkezési szinttől mért magasságai a folyadékok fajsúlyaival (sűrűségével) fordítva arányosak.
Tartalomjegyzék |
Legfontosabb gyakorlati alkalmazás [szerkesztés]
A közlekedőedények törvényének igen fontos alkalmazása a vízvezeték-hálózat. A vizet a víztorony magasan elhelyezett tartályában tárolják. Oda szivattyúval nyomatják fel. Ez a közlekedőedény-hálózat egyik szára. A közlekedőedény rendszer további szárait az épületekben lévő függőleges csővezetékek képezik. A kettőt egymással a földfelszín alatt lefektetett, többnyire vízszintes csövek kötik össze.
További gyakorlati alkalmazások [szerkesztés]
- kazánok vízállás mutatója
- a repülőgépek ún. dőlésmérője
- szökőkútak (természetes vagy mesterséges)
- források talajból való feltörése
- tengeralattjárók le- és felmerülése
Források [szerkesztés]
- Szalay Béla: Fizika (Budapest, 1966)
- Révai nagy lexikona XII. kötet 234-235. o. (Budapest,1915) ISBN 9789639015524

