Tömegközlekedés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Közösségi közlekedés szócikkből átirányítva)
Földalatti Budapesten

A tömegközlekedés (vagy közösségi közlekedés, közforgalmú közlekedés, kollektív közlekedés) – az általános értelmezés szerint – magában foglal minden közlekedési rendszert, amelyben az utasok nem saját járművükkel közlekednek. A használatos közlekedési eszköz alapján ide tartozik a:

Tágabb értelemben a közösségi közlekedéshez tartozik a szerződéses közlekedés, a különjárati közlekedés, továbbá az igényvezérelt (rugalmas) közlekedési szolgáltatások.[1]

Egyes források ide sorolják a taxiszolgáltatást is. A különbség, itt, a támogatás teljes hiánya (inkább akadékoskodás, a problémák áthárítása a szolgáltatóra).

Közösségi közlekedésnél (szemben az egyéni közlekedéssel) az utasnak – utazásának időpontja és útvonala tekintetében – alkalmazkodnia kell mások igényeihez, mivel a személyszállítás másokkal együtt, a közlekedési eszköz megosztott használatával történik. Gyakorlatilag útvonalhoz és menetrendhez.

A tömegközlekedés előtérbe kerülésével csökkenthető a forgalmi zsúfoltság, a károsanyag-kibocsátás (emisszió) és energiafelhasználás, valamint a közlekedési balesetek száma.

A közösségi közlekedés közszolgáltatás (az állam vagy önkormányzat által támogatott szolgáltatás).

Az 1990-es évektől kezdve tapasztalható az a törekvés, hogy a „tömegközlekedés” kifejezést valamilyen jobban hangzó elnevezéssel váltsák fel. Bizonyos elterjedtségre tett szert a „közösségi közlekedés” forma, illetve kialakult az a gyakorlat, hogy a „közforgalmú közlekedés” megjelölést a „tömegközlekedés”-nek megfelelő értelemben használják.
– Fülöp–Horváth–Prileszky–Szabó: Közforgalmú közlekedés I. – Széchenyi István Egyetem, egyetemi jegyzet
Csuklós autóbusz Szegeden

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lóvasút Gdańskban, 1873 után

A tömegközlekedés egyidős az első ember vezette kompokkal, az első közösségi közlekedési forma a vízi közlekedés volt, a szárazföldön az emberek gyalogoltak vagy állatra ültek.

A tömegközlekedés történelmi formája a postakocsi, amellyel fogadók, vendéglők és kocsmák között lehetett utazni, valamint más „lóvontatta járművek” (hajók és szekerek), amelyek fizetségért rendszeresen utasokat szállítottak.

A városon belül az omnibusz volt az első szervezett tömegközlekedési eszköz, amit először Nantes városában, Franciaországban kezdtek működtetni, 1826-ban.

Bővebben lásd A közlekedés története című cikket.

A tömegközlekedés modern formái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Villamosok Miskolcon

Közút[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dortmundi függővasút

Vasút[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Siklóvasút, Mendola, Caldaro, Dél-Tirol
Nyeregvasút, Európa-Park, Rust, Baden-Württemberg

Víz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Levegő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tokiói metró utasai

Meredek vagy vertikális pályás járművek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyéb[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fejlődő technológiák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ezek közül némelyik nem használható az általános közönség számára, például az irodai liftek vagy az iskolabuszok.

Megállók és csomópontok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Autóbusz-állomás Miskolcon

Jegyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

MÁV menetjegy
Mecseki kisvasúti menetjegy

A közösségi közlekedési eszközök igénybevételére jogosító díj megtérítésére és igazolására vonatkozóan különböző megoldások vannak használatban világszerte:

  • Jegy
    • előre váltott, belépéskor ellenőrzött jegy, az utas addig nem léphet be a szolgáltatási területre, amíg nem ellenőrzik a jegyét (leggyakrabban a metróban használják)
    • előre váltott, az utazás során a szolgáltatási területen jegyellenőrök által véletlenszerűen ellenőrzött jegy (leginkább Kelet-Európában és az Egyesült Államokban használják)
    • az utazás megkezdésekor váltott, egyszeri útra szóló jegy, amit a sofőr ellenőriz (például távolsági buszokon)
    • feltöltőkártya, az utas által meghatározott összeg kerül a kártyára, amelyről az utazás díját távolságtól függően minden egyes használatkor elektronikus, mágneses vagy optikai úton levonják
    • adott járatra, adott helyre szóló helyjegy
  • Bérlet
    • határozott időre szóló bérlet
    • adott időszak alatt adott számú napon használható bérlet (például 8 napon egy hónapban)
    • kombinált bérlet
    • kedvezményes árú bérlet
  • Zseton
  • Mágneskártya
  • Smartcard
  • SMS alapú utazási díjtérítés

Vannak városok, ahol a tömegközlekedés ingyenes és nem kell jegyet váltani.

Magyarország tömegközlekedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Fülöp–Horváth–Prileszky–Szabó: Közforgalmú közlekedés I. – Széchenyi István Egyetem, egyetemi jegyzet

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]