Közönséges tarkalepke

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Közönséges tarkalepke
Melitaea athalia01.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota)
Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera)
Öregrend: Lepkealakúak
(Lepidopteroidea)
Rend: Lepkék (Lepidoptera)
Csoport: Rhopalocera
Öregcsalád: Papilionoidea
Család: Tarkalepkefélék
(Nymphalidae)
Alcsalád: Tarkalepkék (Nymphalinae)
Nemzetség: Melitaeini
Alnemzetség: Melitaeina
Nem: Mellicta
Faj: M. athalia
Tudományos név
Mellicta athalia
(Rottemburg, 1775)
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges tarkalepke témájú kategóriát.

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges tarkalepke témájú médiaállományokat.

A közönséges tarkalepke (Mellicta athalia) a rovarok (Insecta) osztályába, a lepkék (Lepidoptera) rendjébe és a tarkalepkefélék (Nymphalidae) családjába sorolt faj.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megtalálható egész Európában (kivéve Nagy-Britannia nagy részét, valamint Skandináviát és Dél-Spanyolországot), továbbá Ázsia mérsékelt égövi területein. Egyik alfaja Észak-Afrikában él. Magyarországon ez a leggyakoribb tarkalepke.

Megjelenése, felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hím szárnyfesztávolsága mintegy 41, a nőstényé 47 milliméter. A lepkének két pár szárnya van. A hernyó szájszerve rágó, az imágóé pödörnyelv (feltekeredő szívó-nyalócső). A szárnyfelszínen sűrű barna vonalak futnak, a fonák javarészt narancsszínű, a hátsó szárnyon fehér vagy krémszínű szalagokkal. Szárnyán a rajzolat rendkívül változékony, ami megnehezíti azonosítását.

A hernyó sötétbarna.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Erdei tisztásokon, réteken, utak mentén repül lassú szárnycsapásokkal, a fűszálak végén gyakran megpihenve. Közép-Európában élőhelye egyre jobban szűkül; jövője a réti élőhelyek fennmaradásától függ. Más területeken kevésbé veszélyeztetett.

Oligofág hernyója az útifűfélék (Plantaginaceae) leveleit rágja, kiváltképp a lándzsás útifűét (Plantago lanceolata). A lepke nektárt szív. Hernyó állapotban telel át, társas szövedékben. Évente egy nemzedéke repül.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nőstény legfeljebb 200-as csomókban rakja petéit a lándzsás útifű leveleire. A petéből 3 hét múlva kel ki. Hernyó időszaka a leghosszabb. Megmássza a takarmánynövényeket, és egészen télig megállás nélkül rág, majd áttelel és tavasszal ismét rágni kezd. 10 hónapos korában bebábozódik. A báb a lándzsás útifű levelein lóg. A rovart vastag külső burok védi. A kifejlett állat csak néhány hétig él; a nőstény röviddel a peték lerakása után elpusztul.

A lepke hernyója
és a bábja

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Csodálatos állatvilág, Wild life fact file (magyar nyelven) ford.: Mester K.: (2000). ISBN 963-86092-0-6 
  • Brian Hargreaves, Michael Chinery: Lepkék. Fürkész könyvek. Gondolat Kiadó, Budapest, 1987. ISSN 0237-4935 ISBN 963 281 896 2 p. 50.