Közönséges földigiliszta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Közönséges földigiliszta
Lumbricus.terrestris.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gyűrűsférgek (Annelida)
Osztály: Nyeregképzők (Clitellata)
Alosztály: Kevéssertéjűek (Oligochaeta)
Rend: Haplotaxida
Alrend: Lumbricina
Család: Földigiliszta-félék (Lumbricidae)
Nem: Lumbricus
Faj: L. terrestris
Tudományos név
Lumbricus terrestris
(Linnaeus, 1758)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Közönséges földigiliszta témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges földigiliszta témájú kategóriát.

A közönséges földigiliszta (Lumbricus terrestris) a nyeregképzők (Clitellata) osztályának a Haplotaxida rendjébe, ezen belül a földigiliszta-félék (Lumbricidae) családjába tartozó faj.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Világszerte lehet gilisztákat találni. A közönséges földigiliszta egész Európában és Ázsiában előfordul bárhol, ahol a talaj és az éghajlat megfelelő számára.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A közönséges földigiliszta hossza általában 30 centiméter, de néha hosszabb is lehet. A giliszta színezete barna vagy vörösesbarna. Ha a földigiliszta elveszti teste egyik végét, akkor ez a rész utánanő – de sohasem lesz belőle két giliszta. A pontosan közepén kettévágott állat azonban elpusztul.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A közönséges földigiliszta magányosan él. Eső után a még nedves földben kialakit magának egy folyosórendszert. A folyosórendszer falának beomlását megakadályozza a giliszta testének ragadós váladéka, ami megszáradva egyféle ragsztó-kötöanyag a talajon. A folyosórendszerben legalább egy kitágitot pihenő-ürege is van. Hideg és száraz időben üregében golyószerűen összegömbölyödve nyugszik - így próbálja megőrízni a teste páratartalmát, és melegét. Tápláléka elkorhadt, elrodhadt növényi részekkel kevert szervesanyag-tartalmú föld, növényi maradékok, néha kis, elhullott állatok. Ha a talajban nem talál táplálékot feljön a felszinre és ott keres olyan - többnyire növényi - részeket amit a járataiba behúzva el tud rothasztani és utána meg tud enni, emészteni. A giliszta a megemészthetetlen földet kis csomókban üriti ki testéből. A földigilisztának számtalan ellensége van. Fogságban legfeljebb 6 évig él.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ivarérettséget 6-18 hónapos korban éri el. A párzási időszak nedves, meleg nyári estéken van. A giliszta hímnős, mégis partnert kell keresnie a párzáshoz. Párzás közben két giliszta a földfelszínen spermát cserél; eközben egy nyálkás tok köti össze őket. A giliszta clitellumából (fakó, mirigyekben gazdag megvastagodás teste első harmadában) váladékot bocsát ki. A nyálkás váladék tokot képez. Ezután a nyálkás tok végigcsúszik testén, petéket és spermát ragadva magával. A végén a giliszta kibújik a nyálkás tokból, úgy, hogy a fejénél visszatűri a tokot. Az akár 20 petét is tartalmazó nyálkás tok hermetikusan bezárul és egy kokont képez. Ez akár szélsőséges időjárási körülményeket is képes átvészelni. Többnyire csak egyetlen giliszta bújik ki belőle. A petéből való kifejlődéshez 1-5 hónap kell, hogy elteljen.

Jelentősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Életmódjával tisztitja a talajt a korhadékoktól, és rothadékoktól, megnövelve annak hasznos termőképességét. Sporthorgászatban halcsalinak használják. Az "Ez Amerika" című filmben bemutatják, hogy emberi fogyaztásra is alkamas, de fogyasztása nem elterjedt. Nyersen összerágva a tehéntejhez hasonló enyhén édeskés ize van. Főzve, vagy sütve húspótló lehet fehérjében szegény területeken.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Csodálatos állatvilág, Wild life fact file (magyar nyelven) ford.: Mester K.: (2000). ISBN 963-86092-0-6