Közönséges földigiliszta
 |
||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
| Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Lumbricus terrestris (Linnaeus, 1758) |
||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Közönséges földigiliszta témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges földigiliszta témájú médiaállományokat. |
A közönséges földigiliszta (Lumbricus terrestris) a nyeregképzők (Clitellata) osztályának a Haplotaxida rendjébe, ezen belül a földigiliszta-félék (Lumbricidae) családjába tartozó faj.
Tartalomjegyzék |
Elterjedése [szerkesztés]
Világszerte lehet gilisztákat találni. A közönséges földigiliszta egész Európában és Ázsiában előfordul bárhol, ahol a talaj és az éghajlat megfelelő számára.
Megjelenése [szerkesztés]
A közönséges földigiliszta hossza általában 30 centiméter, de néha hosszabb is lehet. A giliszta színezete barna vagy vörösesbarna. Ha a földigiliszta elveszti teste egyik végét, akkor ez a rész utánanő – de sohasem lesz belőle két giliszta. A pontosan közepén kettévágott állat azonban elpusztul.
Életmódja [szerkesztés]
A közönséges földigiliszta magányosan él. Eső után a még nedves földben kialakit magának egy folyosórendszert. A folyosórendszer falának beomlását megakadályozza a giliszta testének ragadós váladéka, ami megszáradva egyféle ragsztó-kötöanyag a talajon. A folyosórendszerben legalább egy kitágitot pihenő-ürege is van. Hideg és száraz időben üregében golyószerűen összegömbölyödve nyugszik - így próbálja megőrízni a teste páratartalmát, és melegét. Tápláléka elkorhadt, elrodhadt növényi részekkel kevert szervesanyag-tartalmú föld, növényi maradékok, néha kis, elhullott állatok. Ha a talajban nem talál táplálékot feljön a felszinre és ott keres olyan - többnyire növényi - részeket amit a járataiba behúzva el tud rothasztani és utána meg tud enni, emészteni. A giliszta a megemészthetetlen földet kis csomókban üriti ki testéből. A földigilisztának számtalan ellensége van. Fogságban legfeljebb 6 évig él.
Szaporodása [szerkesztés]
Az ivarérettséget 6-18 hónapos korban éri el. A párzási időszak nedves, meleg nyári estéken van. A giliszta hímnős, mégis partnert kell keresnie a párzáshoz. Párzás közben két giliszta a földfelszínen spermát cserél; eközben egy nyálkás tok köti össze őket. A giliszta clitellumából (fakó, mirigyekben gazdag megvastagodás teste első harmadában) váladékot bocsát ki. A nyálkás váladék tokot képez. Ezután a nyálkás tok végigcsúszik testén, petéket és spermát ragadva magával. A végén a giliszta kibújik a nyálkás tokból, úgy, hogy a fejénél visszatűri a tokot. Az akár 20 petét is tartalmazó nyálkás tok hermetikusan bezárul és egy kokont képez. Ez akár szélsőséges időjárási körülményeket is képes átvészelni. Többnyire csak egyetlen giliszta bújik ki belőle. A petéből való kifejlődéshez 1-5 hónap kell, hogy elteljen.
Jelentősége [szerkesztés]
Életmódjával tisztitja a talajt a korhadékoktól, és rothadékoktól, megnövelve annak hasznos termőképességét. Sporthorgászatban halcsalinak használják. Az "Ez Amerika" című filmben bemutatják, hogy emberi fogyaztásra is alkamas, de fogyasztása nem elterjedt. Nyersen összerágva a tehéntejhez hasonló enyhén édeskés ize van. Főzve, vagy sütve húspótló lehet fehérjében szegény területeken.
Forrás [szerkesztés]
- Csodálatos állatvilág, Wild life fact file (magyar nyelven) ford.: Mester K.: (2000). ISBN 963-86092-0-6
