Közép-ázsiai kobra

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Közép-ázsiai kobra
Természetvédelmi státusz
Adathiányos[1]
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Rend: Pikkelyes hüllők (Squamata)
Alrend: Kígyók (Serpentes)
Család: Mérgessiklófélék (Elapidae)
Nem: Naja
Tudományos név
''Naja oxiana''
(Eichwald, 1831)[2]
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Közép-ázsiai kobra témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Közép-ázsiai kobra témájú médiaállományokat és Közép-ázsiai kobra témájú kategóriát.

A közép-ázsiai kobra (Naja oxiana) a Kaszpi-tengertől keletre és Pakisztánban, Észak-Indiában élő, a mérgessiklófélék családjába tartozó kobrafaj.

Megjelenése[szerkesztés]

A közép-ázsiai kobra átlagos méretű kobrafaj, általában 1,[3] ritkán 1,5 méter[4] hosszúra nő meg. Teste viszonylag erőteljes, kissé lapított, farka környékén hengeres. A többi kobrafajhoz hasonlóan, fenyegető pozitúrában mellső bordáinak szétfeszítésével képes széles csuklyáját mutogatni.[4] Feje ellipszis alakú, lapított, nyakától csak kissé válik el. Orra lekerekített, orrlyukai nagyok. Szemei közepes méretűek, pupillája kerek. Háti pikkelyei simák, a szélső két-három pikkelysor nagyobb a többinél.[3] A fiatal példányok halványabb színűek, fakóbbak, mint a kifejlett kígyók és egész testük hosszában egyforma széles sötét-világos keresztsávozás figyelhető meg. Az ivarérett kobrák világos- vagy csokoládébarnák, esetleg sárgás színűek; egyes példányokon megmaradnak a fiatalkori sávozás nyomai, elsősorban a test elülső, hasi részén. A közép-ázsiai kobra csuklyáján nincs sem mintázat a háti oldalon, sem más kobráknál megfigyelhető kétoldali torokfoltok.[4]

Indiában és Pakisztánban a faj együtt él a pápaszemes kobrával, amelynek mintázat nélküli példányai összetéveszthetők a közép-ázsiai kobrával. A közép-ázsiai kobrának azonban nincsen fekete színváltozata és torkán több sávból álló mintázat van, míg a pakisztáni sötét színváltozatú pápaszemes kobrának szinte az egész torka fekete.[5]

Elterjedése[szerkesztés]

A közép-ázsiai kobra a Kaszpi-tengertől keletre, délkeletre él Türkmenisztánban, Üzbegisztánban, Kirgizisztánban, Tadzsikisztánban, Észak- és Kelet-Afganisztánban, Északkelet-Iránban, Pakisztán északi felén és India Kasmír és Himácsal Prades régióiban.[3][4]

Életmódja[szerkesztés]

Leggyakrabban száraz vagy félszáraz, köves-sziklás bozótosokban vagy növényzettel ritkásan benőtt domboldalakon lehet találkozni vele[3] kb. 3000 m tengerszint fölötti magasságig. A kobrák ázsiai csoportjából ez a faj merészkedett el a legnyugatabbra.[6]

A közép-ázsiai kobra többnyire nappal aktív, de a legforróbb hónapokban, júliusban és augusztusban inkább hajnalban-szürkületkor vagy este mozog. Gyors mozgású, fürge kígyó. Jól kapaszkodik sziklákra, bokrokra és jól úszik. Gyakran víz közelében lehet találkozni vele és ritkán távolodik el messzire a vízforrásoktól. Kisemlősökkel, kétéltűekkel, madarakkal, tojásokkal, esetleg kishalakkal táplálkozik.[3] Pihenéshez föld alatti lyukakba vagy fák odvába húzódik.[6]

Az embert lehetőség szerint kerüli, de ha sarokba szorítják vagy meglepik, akkor agresszívan támad; még a fiatal példányok is nagyon agresszívak lehetnek. Ha fenyegetve érzi magát, felemeli teste elülső részét, kitárja csuklyáját, sziszeg, ide-oda himbálózik, majd ismételten megpróbálja megmarni háborgatóját. Méregköpésre nem képes.

Mérge[szerkesztés]

Közép-ázsiai kobra szovjet bélyegen

A közép-ázsiai kobra mérge a legtoxikusabb valamennyi Naja genusba tartozó faj közül.[7] A méreg fő komponensei neurotoxikus és citotoxikus hatású, kis molekulasúlyú nem-enzim fehérjék,[8] de tartalmaz néhány enzimet is például DNS-t és RNS-t bontó nukleázokat, amelyek a purinok felszabadításával hozzájárulnak a szisztémás toxicitáshoz.[9] A méreg egyik komponensét, a ribonukleáz V1-et molekuláris biológiai laboratóriumokban is használják.[10]

A kígyómérget agykamrába injekciózva már 0,005 mg/testtömegkg-os dózis is halálos a kísérleti állatokra: valamennyi kobrafaj közül ez a legalacsonyabb érték.[11] Bőr alá fecskendezve átlagosan 0,18 mg/ttkg kell az állatok felének elpusztításához (0,1–0,26 mg/kg között).[7] A kígyó egy marással 75–125 mg (száraz súlyban)[3] mérget lövell áldozatába, de extrém esetekben elérheti az 590 mg-ot is.[12]

A marás helye megduzzad és nagyon fájdalmas, emellett a neurotoxikus hatások miatt bénulás léphet fel. A marás után kevesebb mint egy órával jelentkeznek a szisztémás tünetek: gyengeség, szédülés, ataxia, a vérnyomás leesése, végtag- és nyaki izmok bénulása. Megfelelő orvosi kezelés nélkül a páciens állapota gyorsan romlik és a légzőizmok bénulása akár 50 perccel a marás után halálhoz vezethet.[6] Szovjet adatok szerint 1979-1987 között 136 személyt mart meg közép-ázsiai kobra, 121-en szérumot kaptak és közülük négyen haltak meg. A 15 nem kezelt páciensből 11 (73%) vesztette életét. Az ellenszérum kevésbé hatékony, mint más ázsiai kobrafajok (pl. pápaszemes kobra) esetén és gyakran jókora mennyiségű szérumra van szükség. A kezeletlen kígyómarás mortalitási rátája 70-75%, ami az egyik legmagasabb a Naja nemzetség tagjai között.[13] Közép-Ázsiában[13] és Iránban[14] ez a faj felelős a halálos kígyómarások többségéért.

Megjegyzések[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Sablon:IUCN2014.3
  2. 'Naja oxiana (Eichwald, 1831). ITIS Standard Report Page. ITIS.gov. (Hozzáférés: 2012. január 13.)
  3. a b c d e f 'Naja oxiana - General Details, Taxonomy and Biology, Venom, Clinical Effects, Treatment, First Aid, Antivenoms. WCH Clinical Toxinology Resource. University of Adelaide. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 13.)
  4. a b c d Species of Asiatic Naja. The Asiatic Cobra Systematics Page. Bangor University. (Hozzáférés: 2012. január 13.)
  5. Naja oxiana. Venom Street. Collector and Breeder of Asian Cobras. Venom Street. [2014. október 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 3.)
  6. a b c Naja oxiana. Armed Forces Pest Management Board. United States Department of Defense. [2012. január 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 14.)
  7. a b Khare, AD (1992. december 1.). „Toxicities, LD50 prediction and in vivo neutralisation of some elapid and viperid venoms”. Indian Journal of Experimental Biology 30 (12), 1158–62. o. PMID 1294479. (Hozzáférés: 2013. december 6.)  
  8. (1999) „Two forms of cytotoxin II (cardiotoxin) from Naja naja oxiana in aqueous solution. Spatial structures with tightly bound water molecules”. European Journal of Biochemistry 263 (1), 152–62. o. DOI:10.1046/j.1432-1327.1999.00478.x. PMID 10429199.  
  9. An overview on nucleases (DNase, RNase, and phosphodiesterase) in snake venoms”. Biochemistry (Moscow) 75 (1), 1–6. o. DOI:10.1134/S0006297910010013.  
  10. MicroRNA Protocols. Humana Press, 23. o.. Hozzáférés ideje: 2015. január 28. 
  11. Lysz, Thomas W. (1974. május 1.). „Convulsant activity of Naja naja oxiana venom and its phospholipase A component”. Toxicon 12 (3), 253–265. o. DOI:10.1016/0041-0101(74)90067-1. PMID 4458108.  
  12. Latifi, M (1984). „Variation in yield and lethality of venoms from Iranian snakes”. Toxicon 22 (3), 373–380. o. DOI:10.1016/0041-0101(84)90081-3. PMID 6474490.  
  13. a b Gopalkrishnakone, Chou, P., LM. Snakes of Medical Importance (Asia-Pacific Region). Singapore: National University of Singapore (1990). ISBN 9971-62-217-3 
  14. Latifi, Mahmoud. Snakes of Iran. Society for the Study of Amphibians & Reptiles (1984). ISBN 978-0-916984-22-9 

Irodalom[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Caspian cobra című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.