Kötet (informatika)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A számítógépes operációs rendszerek szempontjából, kötet az a kifejezés, amivel meghatározható egy egyedülálló, egyszeres hozzáférésű tároló terület, egy hozzá tartozó fájlrendszerrel, ami tipikusan (de nem kötelezően) a merevlemez egy partícióján helyezkedik el. Egyszerűbben, a kötet egy logikai interfészre vonatkozik, amit az operációs rendszer valamilyen adathordozón tárolt adatokhoz való hozzáférésnél használ, és a fájlrendszer számára egy területként jelentkezik. A "kötet" kifejezés helyett gyakran a "meghajtó" kifejezést használják, ahol nem minden esetben fizikai diszk egységet értenek alatt, hanem olyan egységet, amit a fájlkezelő egy tároló egységnek tekint. A "logikai meghajtó" és a "kötet" használható egymás helyettesítésére, azonban a "kötet" és a "partíció" nem egymás szinonimái. A Unix-szerű operációs rendszerekben a köteteket általában a logikai kötet menedzser – Logical Volume Manager kezeli és a mount(8) parancs vonatkozik rá. A kifejezés használatos a NT-alapú Microsoft Windows különböző verzióiban is, ahol azt a kernel kezeli, és a Disk Management MMC snap-in használja.

A "kötet" fogalomnak a mágnes-szalagok mindennapi használata idején volt jelentősége, mivel ott egy kötet – a fizikai korlátok miatt – csak egy mágnesszalag tekercs lehetett. A mágnesszalagos operációs rendszerek (TOS – tape operating system), pontosabban a mágnes-szalagos fájlrendszerek a következő fájltípusokat kezelték:

  • egykötetes többfájl – egy szalagon több fájl tárolható.
  • egykötetes egyfájl – egy szalagon csak egy fájl tárolható.
  • többkötetes többfájl – egy szalagon több fájl tárolható, de ezek közül egy fájl egyik része – fizikailag – egy másik szalagon van, amely szalagon még több másik fájl is lehet.
  • többkötetes egyfájl – egy fájl több szalagon helyezkedik el, más fájl(ok)nincsen(ek) a szalagokon.

A kötet és a partíció közötti különbségek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kötet nem ugyanaz, mint a partíció. Például, egy hajlékonylemez elérhető, mint egy kötet, még ha nem is tartalmaz partíciót, mint ahogyan a modern számítógép hardvereken a flopi nem particionálható. Az operációs rendszer képes felismerni egy partíciót, anélkül, hogy bármilyen kötet tartozna hozzá, de az operációs rendszer nem tudja értelmezni a fájlrendszer által tárolt adatokat. Ilyen helyzet előfordulhat egy Windows-alapú operációs rendszer és egy nem Microsoft operációs rendszer partíciót, mint például egy ext3-t közösen használ a Linux-al. Másik példa az Intel világban az "Extended Partition" – kiterjesztett partíció. Ezek valóban partíciók, de közvetlenül nem tartalmaznak semmilyen fájlrendszert. Ugyanakkor, a "logikai meghajtókat" (mint a köteteket) a partíciókon létre kell hozni. Mint például a NetWare esetén, ahol a kötetek egy egyedi, saját partícióban helyezkednek el. Röviden: a kötetek logikailag az operációs rendszer szintjén léteznek, a partíciók fizikai szinten léteznek, a hordozótól függő szinten. Néha egy-az-egy az összefüggés közöttük, de ez nem minden esetben igaz.

Példa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Például, tekintsünk egy Windows XP rendszert, két (fizikai) merev lemezes egységgel. Az első merev lemezen két partíció van, a másodikon egy. Az első merev lemez első partíciója tartalmazza az operációs rendszert. A meghajtók elnevezése alapértelmezés szerinti.

Fizikai Diszk Partíció Fájlrendszer Meghajtó betűjele
merevlemez-1 Partíció-1 NTFS C:
Partíció-2 FAT32 D:
merevlemez-2 Partíció-1 FAT32 E:

Ennél a példánál,

  • "C:", "D:", és "E:" kötetek.
  • Merevlemez-1 és merevlemez-2 a fizikai diszkek.
  • "Meghajtó" bármelyik lehet közülük.

A kötetek jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Windows-NT alapú operációs rendszerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyon fontos megjegyezni, hogy a Windows NT-alapú operációs rendszereknek nincsen egyedi gyökér (root) katalógusuk. Ennek következtében, a Windows hozzárendel legalább egy elérési utat minden csatlakoztatott (mounted) kötethez, a következő két forma valamelyike szerint:

  • Egy meghajtó betűjele, ami formailag egy egyedülálló betű, melyet kettőspont követ, például "F:"
  • Egy csatalakozási-pont egy NTFS kötethez, ami egy betűvel azonosított meghajtón helyezkedik el, például "C:\Music"

A fenti két esetben, egy "zene1.mp3" fájlt, ami a csatlakoztatott kötet gyökér katalógusában van tárolva vagy a "F:\Track 1.mp3" vagy a "C:\Music\Track 1.mp3" jelölhető ki.

Hogy egy csatlakozási-pontot hozzá lehessen rendelni egy kötethez, mint egy elérési utat egy másik kötethez, a következő feltételeknek kell teljesülniük:

  • A kötetet NTFS szerint kell formázni.
  • A gyökér elérési útnak egy létező katalógusra kell mutatnia.
  • A katalógusnak üresnek kell lennie.

Alapértelmezésben, a Windows minden meghajtóhoz hozzárendel egy azonosító betűt a következők szerint:

  • "A:" és "B:" floppy meghajtók, akár léteznek, akár nem
  • "C:" és a következő betűk:
    • merev lemezek
    • cserélhető lemezek, ideértve az optikai hordozókat (u.m. CD-k és DVD-k)

A fenti konvenció miatt, az operációs rendszer indító meghajtóját a legtöbb esetben "C:"-nek nevezik, de nem minden esetben.

A Windows XP esetében, a csatlakozási-pont a Disk Management snap-in által menedzselhető a Microsoft Management Console segítségével. A részleteket a "Computer Management"-ben, az "Administrative Tools" szekcióval Control Panel (Windows) lehet beállítani.

Több, mint egy betűs név vonatkozhat egy egyedüli kötetre, amit a SUBST paranccsal lehet megoldani .

Figyelem: egy meghajtó betűjelének vagy csatlakozási-pontnak az eltávolítása esetleg program megállást okozhat, ugyanis lehetnek olyan fájlok, amik az ismert elérési utakon mégsem lesznek elérhetőek. Például, ha egy programot úgy installálnak, hogy az elérése a "D:\Program Files\valamilyen_program", akkor várható, hogy az adatfájljait a "D:\Program Files\valamilyen_program\Data" elérési úton éri el. Ha az eddig "D:"-nek nevezett meghajtót "E:"-re cseréljük, akkor a "valamilyen_program" nem lesz képes elérni az adatait a "D:\Program Files\Some Program\Data" elérési úton, mivel a "D:" meghajtóhoz nem tarozik semmilyen kötet.

Unix-szerű operációs rendszerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Unix-like operációs rendszerekben, eltérően a boot kötettől, a köteteknek van csatlakozási-pontjuk valahol a fájlrendszerben, amit egy elérési út – path – reprezentál. Logikailag, a könyvtári fa a köteten van tárolva, a fa kezdetét a csatlakozási-pont határozza, mutatja meg. A konvenciók alapján ezek a csatlakozási-pontok gyakran az '/mnt'-nak nevezett, vagy '/media'-nak nevezett (vagy egyéb kifejezések is használhatók) helyeken vannak.

Mint a Windows-nál, használható egy adott elérési út úgy, mint egy csatlakozási pont egy másik kötethez, ahol egy üres katalógusnak kell lennie (ezt a katalógust gyakran hívják mappának – "folder").

A Unix-szerű operációs rendszerek a mount parancsot használják a kötetek csatlakozási-pontjainak kezeléséhez.

Például, ha egy CD-ROM meghajtó tartalmaz egy 'info.txt' nevű fájlt, és csatlakoztatva lett a rendszerhez a '/mnt/iso9660' paranccsal, akkor a text fájl elérhető a '/mnt/iso9660/info.txt' paranccsal.

Miért előnyös, ha egy fájl egy köteten helyezkedik el[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Adatkezelés gyorsasága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy köteten belül a fájlok általában mozgathatók a köteten belül a fájlkezelő rendszerrel anélkül, hogy ténylegesen mozognának az adatok maguk. Viszont, ha az adatokat a köteten kívülre kell vinni, akkor az adatok mozgatása elkerülhetetlen, ami egy elég nagy terhelést jelentő, kevéssé biztonságos műveletet jelent.

A koncepció világossá tételéhez képzeljünk el egy nagy könyvtárat. A tudományos munkák között eredetileg létezik a "növények" osztály. Ha ezt az osztályt átvisszük a "növénytermesztés" alá, a hozzá tartozó könyveknek nem kell mozogniuk, ugyanazon az "állandó" helyen maradhatnak a könyvtári polcon, amit a könyvtári kartonon fel is tüntetnek. Ha viszont a könyv átkerül egy másik könyvtárba, akkor a kartonok módosítása nem elegendő, a könyvnek fizikailag is helyet kell változtatnia.

Fejlettebb fájl- és kötet kezelők speciális lehetőségei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Néhány fájlrendszer, mint például a Microsoft szabadalmazott NTFS fájlrendszere, és az ext3, megengedi többszörös "álnevek" – pseudonym (ezeket nevezik "beégetett kapcsolatoknak" – hard link) létrehozását ugyanazon a köteten lévő, egyedülálló fájlokra. A beégetett kapcsolatok megengedik, hogy egy fájlra két különböző fájlnéven lehessen hivatkozni, anélkül, hogy a fájl adatai két helyen lennének tárolva (és természetesen kétszeres helyfoglalás is történne). Ilyen beégetett kapcsolat nem hozható létre fájlokra kötetek között. Visszatérve a könyvtári analógiára, ez azt jelenti, hogy egy könyvnek két könyvtári index kartonja van, egy a "növények" és egy pedig a "növénytermesztés" csoportban, mindkettőtől el lehet jutni a keresett könyvhöz. Általában egy beégetett kapcsolat megszüntetése (törlése) nincs azonnali hatással egy másik beégetett kapcsolatra, mindaddig, amíg az utolsó beégetett kapcsolatot nem törlik, ekkor ugyanis a fájl által eddig elfoglalt terület felszabadul (a fájl törlődik). Ugyanakkor, egy olyan fájl adatainak megváltozása, amelyre beégetett kapcsolat hivatkozik, érinteni fog minden másik beégetett kapcsolatot. A beégetett kapcsolat nem keverendő össze a MacOS-nél létező alias – más néven funkciójával, a Windows shortcut-jával vagy a Unix és változati által használt soft link-ekkel, amelyek néha hivatkozhatnak másik köteten lévő fájlokra. A FAT fájlrendszer, mint például a FAT32, nem támogatja sem a beégetett kapcsolatot, sem pedig a soft link-et, annak ellenére, hogy a Windows operációs rendszer támogat egy 'links' megoldást, de az egészen mással kapcsolatos.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Volume (computing) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]