Kötélverők bástyája

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Kötélverők bástyája (Brassó) szócikkből átirányítva)
Kötélverők bástyája
OrszágRománia
TelepülésBrassó Románia
Építési adatok
Építés éve16. század
Típusbástya
Elhelyezkedése
Kötélverők bástyája (Brassó belváros)
Kötélverők bástyája
Kötélverők bástyája
Pozíció Brassó belváros térképén
é. sz. 45° 38′ 23″, k. h. 25° 35′ 34″Koordináták: é. sz. 45° 38′ 23″, k. h. 25° 35′ 34″
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Kötélverők bástyája témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A Kötélverők bástyája (románul: Bastionul Funarilor vagy Bastionul Frânghierilor, németül: Seilerbastei) a brassói városerődítmény délkeleti („felső”) falának bástyája volt. A többi bástyánál kisebb és egyszerűbb, mivel a Cenk felőli támadás valószínűségét alacsonynak ítélték. Alapzata máig megtekinthető a Cenkre induló felvonó alsó állomása alatt. A délkeleti várfal részeként a romániai műemlékek jegyzékében a BV-II-m-A-11294.04 sorszámon szerepel.[1]

Története[szerkesztés]

Egyes források szerint már 1416-ban okirat említi, vagyis ez lenne a brassói városerőd legelsőként említett bástyája.[2][3] Azonban ez kevéssé valószínű: az 1520–1550 közötti városi számadásokban még nem szerepel, okmányok legelőször 1562-ben utalnak a „kötélverők sarkára” (Saler Eck), és legelőször 1613-ban nevezik konkrétan bástyának (Söller Postay). A 15. századi keletkezésnek az is ellentmond, hogy részben téglából épült (míg a régi várfal kőből), és szabálytalanul van beékelve a várfal két tornya közé.[4]

A bástyát a város kötélgyártói védték, akik többnyire a szomszédos Vár utcában laktak. 1641-ben tűzvész pusztította a város felső részét, mely során a Vár utca 45 épülete leégett, és a bástya is megrongálódott. Még ugyanabban az évben kijavították, falán pedig latin feliratot helyeztek el, melyen Michael Goldschmidt városbíró nevét is feltüntették. Az 1689-es tűzvészben ismét leégett, csak falai maradtak meg; de újból kijavították.[4]

A haditechnika fejlődése következtében a 18. századtól a bástya már nem töltött be védelmi szerepet, gabona és kender tárolására használták. 1737-ben a kötélgyártók céhe egy pavilont épített az udvarba, melynek belsejét festményekkel és versekkel díszítették, majd 1794-ben itt építették fel céhházukat. 1894-ben kétezer forintért eladták Karl Ganzert gyárosnak, aki lebontatta a céhházat, és felépítette magasföldszintes lakóházát, mely ma is áll. A bástya nagy részét elbontatta, csak egy alacsony, kerítésként szolgáló alapzatot hagyott meg, melyen a várárok felől kaput nyitott.[4][5]

Az elhanyagolt bástya a 20. század végére romhalmazzá vált. 2006-ban a megmaradt alapzatot a környező várfalakkal és tornyokkal együtt felújították.[2]

Leírása[szerkesztés]

Hatoldalú, megközelítőleg félkör alaprajzú épület; eredetileg 12 méter magas, 2 méter vastag falai kőből és téglából épültek. A várfalból 33 méterre ugrik ki, a várfalhoz mért hosszúsága 27 méter, lőrésein keresztül mind délnyugati, mind északkeleti irányban lehetett támadni az ellenséget. Más bástyákhoz hasonlóan békeidőben a Kötélverők bástyáját is összejövetelekre, mulatságokra használták.[4]

A többi bástyánál kisebb és egyszerűbb volt, mivel a Cenk felőli támadás valószínűségét alacsonynak ítélték. A Takácsok bástyája felől, a várfallal párhuzamos folyosón lehetett megközelíteni (Seilergang, azaz Kötélverők átjárója).[4]

Képek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Lista monumentelor istorice: Județul Brașov. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
  2. a b Aldea 52–53. o.
  3. Petraru, Ștefan; Catrina, Constantin. Brașovul Memorial (román nyelven). Bukarest: Editura Sport-Turism, 24. o. (1976) 
  4. a b c d e Nussbächer 109–114. o.
  5. Jekelius, Erich. Das Burzenland III/1 (német nyelven). Brassó: Verlag Burzenlander Sachsischen Museum, 99. o. (1928) 

Források[szerkesztés]