Könyvtár 2.0

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Könyvtár 2.0 (Könyvtár2, K2) a XXI. század eleji könyvtári szolgáltatások lazán meghatározott modellje, amelyben a szolgáltatások interaktív módon alakíthatók és vehetők igénybe. A modell a Web 2.0-s alapelvekre és közösségi alkalmazásokra épül. A hagyományos könyvtár világában az információáramlás többnyire egyirányú: a szolgáltatások a könyvtártól jutnak el a felhasználóhoz, a könyvtár által szabályozott módon. A K2 modellben a kétirányú információ-áramoltatásra helyeződik a hangsúly. A felhasználói visszajelzések, értékítéletek (feedback) és közreműködések nyomán a web-közösség akár sajátkezűleg is alakíthatja a szolgáltatást – közös munkával összedobhat például egy adatbázist. A felhasználók, a passzív olvasói (fogyasztói) szerepkörből kilépve, közreműködhetnek az e-gyűjtemények alakításában, részt vehetnek a címkézésben, a tartalmi indexelésben, a szolgáltatásokat egyéni igényeikre át is szabhatják. A Könyvtár 2.0 pártfogói azt várják, hogy a modell alkalmazása gyökeresen át fogja alakítani az évszázadok óta változatlan hagyományokat követő könyvtári szolgáltatásokat.

Áttekintés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Könyvtár 2.0 kifejezést először Michael Casey használta LibraryCrounch blogján, a Business 2.0 és a Web 2.0 elnevezések származékaként. Casey szerint a Web 2.0-s alkalmazások sok olyan elemet tartalmaznak, amelyeket a könyvtárak – főképp a közkönyvtárak – hatékonyan hasznosíthatnak, és be is építhetik azokat mind a technológiafüggő, mind a technológiától független szolgáltatásaikba. Külön kiemelte azt, hogy a könyvtáraknak olyan stratégiát kellene követniük, amellyel készek változtatni és szüntelenül alkalmazkodni, használóikat pedig résztvevőkké léptetik elő.

A Könyvtár 2.0 koncepciójának első szakmai ismertetésére 2005 októberében került sor az Internet Librarian 2005 konferencián. Michael Stephens (Saint Joseph County Public Library) a tipikus könyvtári weblap eszményéhez kötötte a koncepciót.

A Könyvtár 2.0 arra törekszik, hogy a szolgáltatások fejlesztése összhangban legyen az igények változásával. Fokozottan számít a cselekvő, csevegő, ötleteit és tapasztalatait másokkal megosztó felhasználóra.

Alapelvek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Böngésző + Web 2.0 alkalmazások + összekapcsolhatóság = maximálisan kihasználható OPAC
  • A felhasználók bevonása mind a tervezési, mind a fejlesztési munkákba
  • A felhasználók módosíthassák a könyvtárak által nyújtott szolgáltatásokat
  • A cégeknek az az érdekük, hogy a könyvtárak velük kössenek üzletet, ne pedig maguknak készítsenek szoftvereket; a Könyvtár 2.0 nem egy zárt koncepció (?)
  • A ciklikus frissítések modelljét felváltja a történetesség, az állandó változások követhetősége
  • Mindig minden béta
  • A perifériális részekről is gyűjteni és integrálni kell az ötleteket a szolgáltatási rendszerbe (?)
  • Folyamatosan fejleszteni és ellenőrizni kell a szolgáltatásokat, és mihelyt feltűnik egy jobb, azonnal le kell cserélni a régit
  • A merevség kudarcot szül (?)
  • A Long Tail jelenségek kiaknázása [1]

A Könyvtár 2.0 vita[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Könyvtár 2.0 fogalmát a blogoszférában vitatták meg. Sok blogger könyvtáros állította, hogy ezek az ötletek egyáltalán nem újak – részei a könyvtári szolgáltatások filozófiájának már a 19. századtól. Mások egyre több és több új ötlettel álltak elő könyvtáruk Könyvtár 2.0-ra történő átalakításához. Walt Crawford például azt hangoztatta, hogy a Könyvtár 2.0 magában foglalja az eszköz és a mentalitás kombinációját (amelyek tulajdonképpen jó, de eddig sem ismeretlen ötletek) és néhány üzleti alapokon nyugvó és eszköz-központú gondolatot (amelyek nem minden használót, illetve használói csoportot látnak el) – helytelen tehát az a gondolat, hogy a könyvtár a megfelelő forrás minden használó minden igényének kielégítésére. A K2 támogatói – mint Stephen Abram, Michael Stephens, Paul Miller és mások – a kritikák kapcsán kifejtették, hogy a K2 egyes elemei talán valóban nem újdonságok, ám a szolgáltatások felzárkózása és a webkettes technológiák integrálása valóban egy új könyvtáros-generációt eredményezett.

Magyarországon az első heves viták a K2 körül 2007-ben robbantak ki, javarészt a Klog néven működő virtuális központ és más, következő generációs könyvtárosok megjelenésével.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Kisebb gyakoriságú, de annál változatosabb előfordulások, hatványfüggvény szerinti mennyiségi-gyakorisági eloszlás. Hisztogramja – a haranggörbékkel ellentétben – nem exponenciálisan csökkenő csúcsos eloszlást ábrázol, hanem lassan csökkenő alakzatot vesz fel: a görbe "farok" része megnyúlik. Ismeretterjesztően lásd Barabási Albert László, Behálózva, Magyar Könyvklub, Budapest, 2003, ISBN 963-547-895-X; könyvtári alkalmazásokra vonatkozóan: Dippold Péter: Merre tovább, katalógus? Könyvtári Figyelő 2006. 4. sz., 521-527. old.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]