Könyves Tóth Mihály (lelkész)
| Könyves Tóth Mihály | |
 | |
| Született | 1809. november 30. Debrecen |
| Elhunyt | 1895. február 4. (85 évesen) Debrecen |
| Állampolgársága | magyar |
| Gyermekei | |
| Foglalkozása | református lelkész |
| Sírhelye | Debreceni köztemető |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Könyves Tóth Mihály témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
.jpg)
Könyves Tóth Mihály (Debrecen, 1809. november 30. – Debrecen, 1895. február 4.) író, református lelkész, Könyves Tóth Mihály mérnök apja.
Életpálya[szerkesztés]
1809. november 30-án született id. Könyves Tóth Mihály és Tyukodi Mária fiaként.[1]
Tanulmányait a Debreceni Református Kollégiumban végezte, majd a német nyelv jobb elsajátításáért rövid időre Kassára ment.
Tanulmányai végeztével a Kollégium köztanítója lett. Fél évig tartó külföldi tanulmányútjából hazatérve, 1836 májusától káplán, november 12-től pedig lelkész lett Debrecenben. A szabadságharc kitörésekor lelkesítő beszédei hatására tömegesen álltak a debreceni fiatalok a honvédseregbe, majd a frontra induló csapatoknál vállalta a tábori lelkészséget is. A nép „aranyszájú pap”-ként[2] vagy „Kossuth papja”-ként[3] emlegette, aki a csaták hevében élete kockáztatásával bátorította a harcolókat, vigasztalta a sebesülteket, golyózáporban is temette az elesett hősöket. Ott volt az aradi táborozásban is. Hazafias beszédei miatt 1849. augusztus 7-én elfogták és éppen születése napján, november 30-án előbb kötél általi halálra ítélték, később azonban a büntetést húsz évi várfogságra módosították.
Fogságából 1856. április 6-án amnesztiával szabadult, de eltiltották úgy a lelkészi, mint a tanári állásától is. Ez okból kifolyólag előbb a Debreceni Kollégium főiskolájának és a debreceni egyházközségnek volt a számvevője, 1859 tavaszától pedig a püspöki iroda vezetőjeként dolgozott. 1863-ban karcagi lelkésszé és még abban az évben heves-nagykunsági esperessé választották, majd 1871 júliusában újra Debrecenbe hívták meg lelkésznek. Többször volt konventi tag és rövid ideig egyházkerületi tanácsbíró. 1886-ban ülték meg ötvenéves lelkészi jubileumát.
Alakját a Debrecen főterén található, Nagytemplom előtti Kossuth-szobor nyugati oldalán lévő szoborcsoport (halálraítéltek) tagjaként örökítették meg. Fekete márványból készült síremléke Debrecenben, a Nagyerdei Köztemető VI. liget AOKS 18. parcellánál található (ott is van eltemetve). A sírt a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánították 2003-ban.[4]
Jeles szónok és erélyes egyházkormányzó volt, több prédikációja és halotti beszéde nyomtatásban is megjelent.
Fontosabb művei[szerkesztés]
- M. Pallas Debrecina (versek), Debrecen, 1828
- Egyházi beszédek, Pest, 1841
- Ünnepi és vasárnapi beszédek, Pest, 1851
- Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (kézirat 1855), nyomtatásban kiadva: Debrecen, 1996 (szöveggond. Szabadi István)
Források[szerkesztés]
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VII. (Köberich–Loysch). Budapest: Hornyánszky. 1900.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Könyves Tóth Mihály keresztelési anyakönyve a debreceni református anyakönyvezésben. A péterfia utcai eklézsiában, Kassai Péter keresztelte, a 86-os oldal tizenkilencedik bejegyzése.. (Hozzáférés: 2019. október 7.)
- ↑ Könyves Tóth Mihály, a forradalom „aranyszájú papja”, 2010. március 13. [2010. március 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. június 14.)
- ↑ A Szabadságharc a Kálvinista Rómában, 2012. március 15. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. június 14.)
- ↑ Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság, Hajdú-Bihar megye. (Hozzáférés: 2013. június 14.)[halott link]
