Kölber Ernő
| Kölber Ernő | |
| Született | 1880. július 20. Budapest |
| Elhunyt | 1929. november 9. (49 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | mérnök, MÁV-főfelügyelő |
| Iskolái | Magyar Királyi József Műegyetem (–1902) |
| Kitüntetései | Hollán Ernő-díj (1917) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kölber Ernő József János (Budapest, 1880. július 20. – 1929. november 9.) mérnök, MÁV-főfelügyelő.[1]
Életpályája[szerkesztés]
Az ifjú Kölber Ernő az egyetem elvégzése után Zielinski Szilárd műegyetemi tanár magánmérnöki irodájában kapott alkalmazást, később az ungvölgyi vasút építésében vett részt. 1904-től a műegyetem hídtanszékén kezdett el dolgozni tanársegédként.
A Magyar Királyi Államvasutak szolgálatába 1906-ban állt, majd a vállalat igazgatóságán az alépítményi osztály vezetője lett 1919-ben. Az átszervezések után 1922-től a hídosztály helyettes vezetőjévé nevezték ki.
Mérnöki munkái[szerkesztés]
Számos kisebb-nagyobb vasúti híd tervezése mellett, legfontosabb munkája az 1900-as évek elejére meggyengült, többszörös rácsozású budapesti Összekötő vasúti híd helyettesítésére készített vonórudas, csonka szegmens alakú hídszerkezet terve. A tervei alapján épített kétvágányú vasúti hidat 1913. novemberében adták át a forgalomnak, a hídszerkezetet a második világháborúban a visszavonuló német csapatok felrobbantották.
Szakmai művei[szerkesztés]
A Magyar Mérnök- és Építész Egylet Közlönyében megjelent, A budapesti összekötő vasúti Duna-híd átépítése (Budapest, 1917) című értekezését Hollán Ernő-díjjal tüntették ki.
Családja[szerkesztés]
A jómódú pesti polgári Kölber családban született. Apja, Kölber János (1826-1904), kocsigyáros,[2] anyja, Filinger Mária (1844-1928),[3] volt. Apai nagyapja, Kölber Jakab (1787–1843) kocsigyáros, magyar ipari úttörő. Nagybátyja, pákai Kölber Fülöp (1816–1902) kocsigyáros, Ferenc József-rend lovagja, a „Kölber Testvérek” cég tulajdonosa, vezérigazgatója volt.
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Vasúti lexikon A-tól Z-ig 2. kötet. Főszerk. Csárádi János. Budapest: Műszaki. 1994. 252. o.