Kínai mamutfenyő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Kínai mamutfenyő
Dawn Redwood.jpg
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Ciprusfélék (Cupressaceae)
Nemzetség: Metasequoia
Miki, 1941
Faj: M. glyptostroboides
Tudományos név
Metasequoia glyptostroboides
Hu & W.C. Cheng
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Kínai mamutfenyő témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kínai mamutfenyő témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kínai mamutfenyő témájú kategóriát.

A levelek átellenes állásúak, ősszel a rövidhajtásokkal együtt lehullanak.
Kéreg

A kínai mamutfenyő vagy ősmamutfenyő (továbi magyar nevei: kínai ősfenyő, szecsuáni mamutfenyő[1]) (Metasequoia glyptostroboides) a ciprusfélék családjába tartozó Metasequoia nemzetség egyetlen recens faja. A nemzetséghez további 3, mára kihalt faj tartozott.

A nemzetség felfedezésének története[2] rendhagyó, ugyanis először kövület formájában talált rá egy Shigeru Miki nevű botanikus 1941-ben honshui (Japán) fiatalabb harmadkori rétegben. A lelet levelei a Taxodiumra, a közelben megtalált tobozok pedig a Sequoiara hasonlítottak, ezért Miki a mocsárciprusfélék (Taxodiaceae) új nemzetségeként írta le a leletet 1941-ben, annak ellenére, hogy tobozokat viselő leveles hajtásokat nem talált. Ugyanebben az évben talált rá T. Kan, a nanjingi egyetem munkatársa Közép-Kínában, Whan-hsien városától délre, a Csangcsiang folyó partján arra az új tűlevelű fajra, melyet 1948-ban Metasequoia glyptostroboidesnek neveztek el.

Elterjedése, élőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csak Dél- és Közép-Kínában honos Szecsuán és Hubei határán. Félreeső csoportjai találhatóak Hunan tartomány északkeleti részén. Legnagyobb, 6000 fát számláló erdejét az 1949-es forradalom után kivágták. 1980 óta a faj védett, kivágása tilos. A Kínán kívül élő példányok nagy része egyetlen fától származik.

Ültetett példányai megtalálhatók számos botanikus kertben és parkban, parkerdőben, egyebek közt hazánkban is. Magyarország éghajlatát kimondottan kedveli: gyorsan nő és szép koronát fejleszt.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mocsárciprusra emlékeztető külsejű, legfeljebb 30 méter magasra növő, lombhullató fa. Koronája karcsú kúp alakú. Tűlevelei két sorban, átellenesen állnak a törpehajtásokon (ezek olyan, rövid szártagú hajtások, amelyeken a nóduszok egymáshoz nagyon közel helyezkednek el). Legfőbb jellegzetessége, hogy éppen így, átellenesen helyezkednek el rügyei és maguk a törpehajtások is – ezek a rajtuk levő tűlevelekkel együtt, ősszel rozsdabarnára szineződnek, majd egészben hullanak le. Toboza gömbös, 3–4 cm átmérőjű, pikkelyei pajzs alakúak.

A páfrányfenyővel (Ginkgo biloba) együtt igazi élő (növényi) kövület: maradványai Észak-Amerikából és Európából (Lengyelország, Bulgária) is előkerültek.

Nemesített változatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ismertebb fajták:

  • Metasequoia glyptostroboides ’Emerald Feathers’
  • Metasequoia glyptostroboides ’Fastigiata’
  • Metasequoia glyptostroboides ’Green Mantle’
  • Metasequoia glyptostroboides ’Moerheim’
  • Metasequoia glyptostroboides ’National’
  • Metasequoia glyptostroboides ’Sheridan Spire’
  • Metasequoia glyptostroboides ’Vada’
  • Metasequoia glyptostroboides ’Waasland’

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Nico Vermeulen. Fák és cserjék enciklopédiája. Budapest: Ventus Libro Kiadó, 248. oldal (2005). ISBN 963 9546 50 X
  2. Uránia növényvilág. Gondolat Kiadó (1981) 

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]