Kígyónyakúmadár-félék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Kígyónyakúmadár-félék
Feketehasú kígyónyakúmadár (Anhinga melanogaster)
Feketehasú kígyónyakúmadár
(Anhinga melanogaster)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Gödényalakúak (Pelecaniformes)
Család: Kígyónyakúmadár-félék (Anhingidae)
(Brisson, 1760)
Nem: Anhinga
(Brisson, 1760)
Fajok
Elterjedés
World Darter Range.png
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Kígyónyakúmadár-félék témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kígyónyakúmadár-félék témájú kategóriát.

A kígyónyakúmadár-félék (Anhingidae) a madarak osztályának gödényalakúak (Pelecaniformes) rendjébe tartozó családja.

Előfordulásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kígyónyakúmadarak főleg a trópusokon és a szubtrópusokon, Amerikában, Afrikában, Ázsiában és Ausztráliában élnek.

Megjelenésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagy vízi madarak, testhosszuk 81–97 centiméter, testsúlyuk 1060–1350 gramm, szárnyfesztávolságuk átlagosan 120 centiméter. Megjelenésük nagyon hasonló a kormoránokéhoz, de hosszú, hegyes csőrükkel és S–alakú, ívelt nyakukkal a gémfélékhez hasonlítanak. Az erős nyaki izmok lehetővé teszik, hogy a madarak könnyebben vadásszanak. Amikor a hal "lőtávolban" van, a kígyónyakúmadár feje úgy pattan ki, mint egy kígyóé, amely marni készül. A nyak villámgyors mozdulata meglepi a halat, amelyet szigonyként fúr át a csőr, vagy szorít a két káva közé. A fej úgy vágódik előre, mint egy acélrugó. Maga a mechanizmus a nyolcadik nyakcsigolyán alapszik, amely ilyenkor kiegyenesedik, és előrelendíti a fejet. Felső tollazatuk fekete és fehér vagy világos barna csíkos. A nemek egyenlő nagyságúak, de a tojók tollazata világosabb és a hímek csőre hosszabb, mint a tojóké. A fiatalok tollazata hasonlít a felnőttekéhez, de sápadtabb színű. Szárnyaik szélesek és lehetővé teszik a leszálláskor a hosszú siklást. Lábujjaik között úszóhártyák találhatóak és elég esetlenül mozognak a szárazföldön. Úszásuk hasonlít a kormoránokéhoz.

Életmódjuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kígyónyakúmadarak viselkedése hasonló a kormoránokéhoz. Táplálékuk halakból, hüllőkből, kétéltűekből, kagylókból, rovarokból és férgekből áll. A sikerült fogás után a kígyónyakú madár felveti a fejét, hogy a hal lerepüljön róla, és elegánsan a levegőben kapja el, mindig úgy, hogy a hal feje lefelé néz. A madár már fiatal korában gyakorolja a zsonglőrködést fadarabokkal. Mivel tollazata kevésbé víztaszító, ezért ha egy időt a vízben töltött, ki kell jönnie megszáradni. Kiül egy faágra és napozik.

Szaporodásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nem telepekben fészkelnek, de előfordul, hogy néhány pár kicsi csapatba szegődve fészkel. Párjukat egyszer választják ki és egész életükben azzal vannak. Fészküket gallyakból és levelekből készítik. Fészekaljuk 2–6 tojásból áll, melyet 25–30 nap alatt költenek ki.

Rendszerezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A családba az alábbi nem és fajok tartoznak:

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Schlangenhalsvögel című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]