Késztetés - (drive) elméletek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Késztetés - (drive) elméletek olyan motivációs elméletek, amelyek nem az incentívek (környezetben levő "húzó" ingerek), hanem a belső tényezők fontosságát emelik ki.

A motivációt egyes szükségleti állapotok irányítják, amelyek a homeosztázis visszaállítására irányulnak. Ezeket nevezzük késztetésnek, azaz drive-nak. A drive egy olyan energetizáló tényező, amely a megbomlott egyensúlyt helyreállító viselkedés felé irányít.[1] Megkülönböztetnek elsődleges és másodlagos drive-okat.

Elsődleges drive-ok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elsődleges motívumok:szövetek sérülése, ételmegvonás, hőmérséklet optimálistól való eltérése, szexuális viselkedést kiváltó hormonok aktivitása stb.[2]

A drive-ok nem specifikusak, hanem a szervezet általános energetizálása a cél, de mindamellett nem vezérlik a szükségletek kielégítésére irányított viselkedést. Tehát a drive önmagában nem irányít, hanem azt kiegészíti a szervezet tanulási folyamata. Ebből következik, hogy minden olyan viselkedés, amely során a drive csökken, szokássá válhat. A drive és a szokás kölcsönhatása hozza létre a motivációt, de azt is magába foglalja, hogy minél erősebb a drive és/vagy a szokás, annál nagyobb a motiváció megjelenésének a valószínűsége. Ha nincs drive és/vagy tapasztalat, akkor nem jelenik meg a cselekvésre indító motiváció. Hull úgy fejlesztette tovább ezt az elméletet, hogy a motiváció a drive-ok, az incentivek [3] és a szokások kölcsönhatásának eredménye. (Az incentivek helyettesíthetik a drive-ot. Például: egy jóllakott ember eszik a számára vonzó desszertből.)

Elsődleges drive-ok mérése: a viselkedésre tett hatásának kimutatására egy klasszikus kísérlet: Egy dobozt 3 részre osztanak, az első részbe („start”) teszik a kísérleti állatot, a másodikba egy fém rácsot, amelybe elektromos áramot vezetnek, a harmadikba pedig például ételt. Megfigyelték, hogy minél éhesebb az állat, annál inkább el akarja érni az ételt.

Másodlagos drive-ok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elsődleges drive-val asszociálódva maguk is motivációs erőre tesznek szert. Például: A félelem, amely egy veszélyt jelző inger hatására alakul ki, amely érzelmi választ vált ki a személyben, kényelmetlen állapotot, feszültséget indukál. Ezt a kellemetlen feszültséget különböző viselkedéses aktivitással megszünteti vagy csökkenti az érzelmi állapot. A kellemetlen állapot megszűnése a viselkedés megerősítéséhez vezet, a félelem egy drive-vá válik.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Oláh, A. & Bugán, A. (szerk) (2006). Fejezetek a pszichológia alapterületeiből. ELTE Eötvös K. ISBN 963-463-478-8
  • Atkinson & Hilgard (2005). Pszichológia. Osiris. ISBN 963-389-713-0

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Clark Leonard Hull, 1943, hiv. Weiner, 1992.
  2. Clark Leonard Hull, 1943.
  3. környezetben lévő „húzó” ingerek