Kéregutánzó sáska

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Kéregutánzó sáska
Eurycantha calcarata Pair.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Öregrend: Polyneoptera
Rend: Botsáskák (Phasmatodea)
Alrend: Verophasmatodea
Alrendág: Anareolatae
Öregcsalád: Phasmatoidea
Család: Valódi botsáskák (Phasmatidae)
Alcsalád: Eurycanthinae
Brunner von Wattenwyl, 1893
Nem: Eurycantha
Faj: E. calcarata
Tudományos név
Eurycantha calcarata
(Lucas, 1869)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Kéregutánzó sáska témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kéregutánzó sáska témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kéregutánzó sáska témájú kategóriát.

A kéregutánzó sáska (Eurycantha calcarata) Új-Guineában és a környező szigeteken őshonos, terráriumokban is gyakran tartott botsáskafaj.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fiatal sáska

A rokon sáskafajokhoz hasonlóan a nőstény nagyobb a hímnél, előbbi 15 centiméteresre, utóbbi 10-12 cm hosszúságúra nő és vékonyabb is a nősténynél. Színük halványzöldtől egészen a sötétbarnáig terjedhet és fakéregre vagy korhadó fára emlékeztet. A nimfák halványabbak, mint a kifejlett rovarok. Szárnyai nincsenek, jól páncélozott torán, potrohán és lábain hátrafelé hajló kitintüskék találhatóak. A hím páncélzata erősebb. A hím hátsó lábának nagy tüskéjét a bennszülöttek horgászhorognak is használták. A nőstények vaskosabb potrohának végén tojócső látható.

Előfordulása és életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kéregutánzó sáska ausztrálázsiai faj, Új-Guineában, a Salamon-szigeteken és Új-Kaledóniában honos, az ottani esőerdők lakója, fák, bokrok leveleivel táplálkozik. A terráriumban falevelekkel (tölgy, rózsa, fagyal, borostyán, szeder, földieper satöbbi.) és gyümölcsökkel (pld. alma) etethető. A nedves, párás környezetet kedveli. Éjszakai életmódot folytat, nappal a bokrok alján, kidőlt fák kérge alatt vagy üregekben rejtőzik el. A hímek ingerlés hatására támadhatnak. Ekkor középső és az elülső lábukon állva hátsó lábukkal a támadó felé rúgnak.

A párzás után néhány héttel a nőstény a talajba rakja le 8 mm hosszú és 4 mm széles, 80 milligramos, hengeres barna petéit, akár négyszázat is. Hímek hiányában képesek szűznemzéssel is szaporodni. A petékből 4-6 hónap múlva kelnek ki az élénk színű, 2,5 cm hosszú nimfák. A nimfák inkább a fák lombjai között élnek, szemben a talajközelben mozgó felnőttekkel. A hímek ötször, a nőstények hatszor vedlenek. Világos, zuzmószerű mintázatukkal aktívabbak, mint a kifejlett állatok. Végleges méretüket 4-6 hónap alatt érik el, ezután még 1-1,5 évig élnek.[1]

Tartása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Viszonylag egyszerűen tartható terráriumban. Sokféle növénnyel táplálható. A leveleket szeretik a földön enni, ezért gyakran kell friss leveles ágakkal etetni. Mivel sokat és szívesen isznak, ezért a tápnövényeket kiadósan langyos vízzel kell meglocsolni. Lehet alacsony itatóban is adni nekik vizet, de ekkor biztosítani kell, hogy a kis nimfák ne fulladjanak bele. A hímek hajlamosak összeverekedni, ezért nagy terráriumban (60 literes) kevés kéregutánzó sáskát lehet együtt tartani. A hőmérséklet 24-29 °C, a páratartalom 70-80% legyen.[2]

A Phasmid Study Group a 23-as PSG számon nyilvántart egy 1977-ben Nagy-Britanniában gyűjtött tenyésztörzset. A 44-es PSG szám alatt egy máig leíratlan alfajt (Eurycantha calcarata ssp) tart nyilván. Feltehetően az 1980-as évek elején gyűjtötték Új-Guineában, és a másik törzstől halványabb színében, nagyobb termetében és hosszabb tüskéiben különbözik, így jobban hasonlít a fajleírásra, mint a másik törzs. Időközben a két törzy erősen összekeveredett, tiszta vérű példányt alig találni.[3][4]

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Christoph Seiler, Sven Bradler, Rainer Koch: Phasmiden - Pflege und Zucht von Gespenstschrecken, Stabschrecken und Wandelnden Blättern im Terrarium, bede, Ruhmannsfelden 2000. ISBN 3-933646-89-8
  2. Eurycantha calcarata
  3. Phasmidenseite von Frank H. Hennemann & Oskar V. Conle
  4. - Phasmid Study Group Culture List angol nyelven

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]