Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola épülete

A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában 12 szak oktatása folyik. Az iskola feladata többrétű. Egyrészt a képző- és iparművészeti szakmák kivitelező apparátusa számára képez szakmailag felkészült, a művészeti területeken tájékozott középfokú végzettségű szakembereket, és arra is esélyt ad, hogy a végzett növendékek a mára kihaló, és ezért egyre értékesebb kézműves szakmákban önállóan biztosítsák boldogulásukat. A fő cél mégis az, hogy a kiemelkedő tehetségű és szorgalmú tanulók számára elősegítse a művészeti főiskolákra, vagy a többé - kevésbé rokon főiskolákra, egyetemekre (Magyar Képzőművészeti Egyetem, Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, Műegyetem Építészmérnöki Kar, ELTE Művészettörténet Szak, Pedagógiai Főiskolák stb.) való sikeres jelentkezést. Az iskolába felvett tanulók első pillanattól valamelyik szak növendékei, tehát kezdettől egy bizonyos szakmával ismerkednek, művészeti ágat művelnek. Emellett nagy óraszámban szabadkézi rajzot, művészettörténetet és más kiegészítő művészeti tárgyakat is tanulnak, vagyis alapos általános művészeti képzést kapnak.

Szakok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alkalmazott fotográfus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kiképző szakosztály, ahol a tanulók, megismerve a fotó sajátos formanyelvét, felkészülnek a fotóriport, az illusztráció, a műszaki és reklámfényképezés, valamint a képzőművészeti fotóhasználat területén való sikeres működésre. A legkülönbözőbb helyszíneken és témákban készített felvételeik kidolgozása során megismerik a hagyományos és elektronikus, digitális képfeldolgozási technikákat, az ahhoz szükséges számítástechnikai ismeretekkel együtt. Mindemellett a növendékek áttekintik a fotóművészet történetét, és a fotográfia olyan társterületeit, mint például az újságok, kiadványok tördelése, és a képszerkesztés.

Alkalmazott grafikus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szakosztály, ahol a tananyag felöleli a reklámgrafikai műfajok (plakát, csomagolás, illusztráció stb.) és a sokszorosító grafikai eljárások (rézkarc, linómetszet, kőnyomat stb.) technikai és elméleti alapjait, ide értve a legújabb számítógépes grafikai ismereteket is.

Bőrműves[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szakosztály, ahol a bőrrel való foglalatosság kézműves és iparművészeti hagyományait felölelő technikák felhasználásával bőrből, textilből és más anyagokból készült használati tárgyak, öltözékek és öltözködéskiegészítők tervezését és elkészítését lehet megtanulni.

Bútorműves[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bútorműves szakosztályon, a tanulók a bútorok szerkesztésével, készítésével foglalkoznak, és emellett bútortörténettel, anyagismerettel, de olyan belsőépítészeti alapkérdésekkel is, mint egy adott berendezés funkciója, vagy egy lakás „működése".

Festő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szakosztály, ahol a tanulók megtanulják az építészettel kapcsolatos „murális" műfajok és technikák (mozaik, freskó, szekkó, tűzzománc, üvegablak stb.) elméleti és gyakorlati alapismereteit, és kiemelten foglalkoznak táblaképfestéssel is.

Játék- és animációs filmkészítő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szakosztály, ahol a diákok elsajátítják a klasszikus és animációs filmkészítés alapvető ismereteit. Filmes és animációs szaktörténetet tanulnak, megismerik a kortárs tendenciákat, tanulják a mozgókép-készítésben használatos számítógépes programokat, továbbá multimédiás alkalmazásokat, tematikus művészi fényképeket, animációs filmeket készítenek.

Keramikus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szakosztály, amelynek tanulói megtanulják a korongozást, felrakást, mintázást, öntést és mázazást, és foglalkoznak a szakma anyag-, technológiai- és történeti ismereteivel.

Könyvműves[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szakosztály, ahol a diákok megismerik a könyv történetét, a különféle kötésmódokat, bőrdíszítő technikákat, az alapfokú restaurálást. A tervezési feladatok során könyveket, borítókat terveznek, és megismerkednek a könyvet felépítő anyagfajtákkal (papír, bőr, vászon).

Ötvös[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szakosztály, ahol a tanulók ötvösmunkákat terveznek, és megtanulják az azok kivitelezéséhez szükséges technológiák, a fémművesség gyakorlati alkalmazását.

Szobrász[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szakosztály, ahol a tanulók a különösen fontos mintázáson túl foglalkoznak gipszöntéssel, makettkészítéssel, kőfaragással, különféle formázásokkal, sokszorosítással és bronzöntéssel.

Textilműves[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szakosztály, ahol a tanulók megismerkednek a korszerű kézműves- és gyári technológiákkal (batikolás, dúcnyomás, síkfilmnyomás, gobelin- és szőnyegszövés, nyüstös szövetek készítése, szabás-varrás stb.). Mindezt rajzi- és formatanulmányok, modellrajz, a textilművészet története a kezdetektől a modern törekvésekig, textiltervezési és mintatervezési alapismeretek egészítik ki.

Üvegműves[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szakosztály, ahol a diákok megismerik az üveg megmunkálásának lehetőségeit, a formatervezés alapjait, és tágabb értelemben az üveg mint speciális tulajdonságokkal rendelkező anyag használatát, ide értve a melegüveggel való foglalatosságot is, amihez az iskolában üveghuta is rendelkezésre áll.

Az iskola története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

„Õ cs. és kir. apostoli Felsége legkegyelmesebb Urunk nevében …, hogy miután Ő szent Felsége az egész magyar királyság és kapcsolt részeinek kiváló javára és hasznára valónak tartja a mesterségek és különböző fajú művességek honbeli művelésének helyesebb rendezését és napról napra való tökéletesítését az állandó nevelési rendszer alapján, mely szerint az elemi iskolához az úgynevezett rajziskolák (scholae graphidis seu artis ut vocant delineratoriae) is bevezetendők, különösen a mesteremberek és kézművesek számára, elhatározta, hogy a budai elemi főtanodánál is, minthogy ez a város a szomszédos Pest városával együtt mintegy az ország szívében fekszik, a mesteremberek és kézművesek által az egész Magyarország területéről mindenünnen könnyen megközelíthető, a közjó javára felállítja a rajziskolát. ..Bécs, 1778. ápr.”

A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola két iskola egyesítéséből jött létre. Őse az 1778-ban megindult Budai Rajziskola (Schola Graphidis Budensis) és a 10 évvel később meginduló pesti.

A Budai Rajziskolát Mária Terézia 1777-es rendelete, a Ratio Educationis nyomán alapították. Feladata elsősorban az iparostanoncok és tanítójelöltek rajzi képzése volt. A helyi igények is sürgették a rajziskolák felállítását, mert a manufaktúrák gyártmányaival szemben a kézmûiparosok csak úgy állhatták meg a helyüket, ha fejlesztették szakmai készségüket, főleg stílusismeretüket. Erősen megnövekedett ugyanis az igény - a polgárosodás folyamán - a klasszicista díszítőművészet alkotásai iránt. A régi elemi iskola által nyújtott ismeretek és az inasiskolák elvégzése már kevésnek bizonyult, s egyre sürgetőbbé vált az iparos-továbbképzés és az ipari rajzoktatás bevezetése. Kísérletek ezek megszervezésére a Ratio kiadása előtt is történtek. A pesti Építőmesterek Céhének 1695-ből való kiváltságlevele alapján a céh már szabályzatfélét dolgozott ki az oktatásról és rajzoktatásról, 1726-ban pedig tanácskozást folytatott a rajzoktatás szükségességéről. Hosszas próbálkozások után végül 1778. április 2-i keltezéssel az Udvari Kancellária kiadja a Schola Graphidis Budensis alapítólevelét. Ugyanebben az évben történt intézkedés a győri rajziskola megszervezésére is (ez azonban csak 8 év múltán, 1786-ban valósult meg). Abban az időben az iskola növendékei többségükben kőművesek, ácsok, kőfaragók, asztalosok, üvegesek, szobafestők, rézművesek, de voltak aranyművesek, tímárok, bőrösök, sőt cukrászok is. A rajzolás gipszformák és mintalapok után történt. A mintalapok, melyek az Osztrák Császárság országaiból, Franciaországból és Európa egyéb területeiről kerültek az iskola könyvtárának gyűjteményébe, felbecsülhetetlen értékűek, hiszen a kézművesipar reneszánszát éljük, s ezek a néhány éve megkezdett felújítási munkák autentikus forrásai. A beiratkozott tanulók száma Buda és Pest népességéhez viszonyítva igen nagy volt.

1778-ban 25 fővel kezdtek Budán, de 1795-ben már 152 volt a növendékek száma, s 1820 körül csak az iparos tanulók száma meghaladta a 200-at. A pesti iskola indulási létszámát nem ismerjük, de annyit tudunk, hogy 1848 után rohamosan emelkedett, s 1867-ben 1700-nál is magasabb volt. A két rajziskola kezdettől fogva a művészeti képzést is feladatának tekintette. 1846-ig, a Marastoni-féle Festőakadémia létrejöttéig néhány alig ismert magániskolától eltekintve a művészképzés terén az első lépések irányításában, a technikai eljárások oktatásában úttörő szerepet játszottak. 1850-től már nemcsak rajzot, hanem heti két órában általános elméleti tárgyakat is kezdtek tanítani az ipari tanoncok számára.

Az 1885-ben Pestre telepített volt Schola Graphidis Budensist Buda és Pest egyesítése után, 1886-ban a Pesti Rajzoló Oskolával, ill. Felsőiparrajziskolával egybeolvasztották, Székesfővárosi Iparrajziskola néven. Vidéky János, aki 1879-tõl 1900-ig, haláláig vezette az iskolát és az Iparrajziskola új szervezetét létrehozta, az iparoktatás terén országos viszonylatban is nagy szaktekintély volt. Keleti Károllyal, Szterényi Józseffel együtt az ipari szakoktatás egyik lelkes úttörője. „Módszeres rajzoktatás" című munkáját külföldön is jól ismerték. Az ő igazgatása alatt tartozott a külföldi diákok sorába Charles L'Eplattenier, aki a későbbiekben Le Corbusier munkatársa volt. Az 1880-as évek végén az iskola Czukor utcai épülete már szűknek bizonyult, ezért a Vigadó épületében is működött néhány szakosztály.

A folyton terebélyesedő iskola új épületet kívánt. A sajátos igényeknek megfelelően - Kauser József tervei szerint - megépített Oroszlán (a mai Török Pál) utcai új épületbe 1893-ban költözött be az iskola. 1904-től az elméleti oktatás mellett a műhelygyakorlatot is bevezették, abból a felismerésből, hogy a gyakorlati megmunkálás során ismerhetők meg legmegfelelőbb módon az anyag természetes sajátosságaiból kínálkozó művészi formaalakítás szabályai. Megkezdődött a rendszeres művészettörténet-oktatás, episzkópos vetítéssel; az első tanár Lyka Károly volt. A szakrajz kiegészült a szabadkézirajz-tanfolyammal. A képzés színvonalának jellemzésére álljon itt néhány közismert művész neve:

Valamennyien az iskola növendékei voltak. 1911-ben a következő tagozatok működtek:

  1. esti iparos továbbképzés (szabadkézi rajz, ipari festő, sokszorosító, női szabó és könyvkötészeti tanfolyam)
  2. téli mesterképző tanfolyam (kőműves, ács, kőfaragó és szobafestő segédek számára)
  3. nyilvános rajz-mintázás terem;
  4. időszakos rajztanfolyamok elemi iskolai tanítók és iparos tanonciskolai tanítók részére.

1913-ban kezdték felszerelni a fotószakosztályt, és 1914-ben indult meg az oktatás Pécsi József vezetésével.

Az 1930-as évektől kezdve a rajzoktatás a szakrajz és a szabadkézi rajz mellett kiegészül az élő modell utáni rajzolással; megkezdődött a népművészet-néprajz tanítása. 1946-tól az iskola Szépmíves Líceummá szerveződött át. Az oktatás célja nem csupán gyakorló kézműiparosok továbbképzése, hanem új, művészi igényű iparos-nemzedék nevelése. Megkezdődött a rendszeres közismereti oktatás; a tanterv a magyar, a számtan, a földrajz stb. tanítása mellett kiterjedt a számvitel, iparjog-védelem stb. jellegű ismeretekre is. Ebben az időben agyagműves, bútorműves, női divat, fényképész, grafikai, könyvkötő, bőrdíszműves és textilműves szakosztályok működtek. A tanulók líceumi érettségit és szakképzettségükről tanúskodó végbizonyítványt kaptak, melynek alapján segédvizsgát tehettek. A művészeti főiskolák 1949-ben történt reformja szükségessé tette, hogy ez az iskola is szervesen illeszkedjék a művészeti oktatás új vonalába. Lehetővé kellett tenni, hogy a művészeti főiskolákra is megfelelő előképzést biztosítson, és a művészi ipar számára középfokú szakképzést nyújtson. Így jött létre 1950-ben az Állami Művészeti Gimnázium, majd 1951-től a Képző- és Iparművészeti Gimnázium.

Híres volt diákok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Épülete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1093 Budapest, Török Pál u. 1. A Kálvin térről indulva a Ráday és a Lónyay utca között helyezkedik el.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]