Kénorganikus vegyületek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A kénorganikus vegyületek a szerves vegyületek azon családja, amelyekben a szerves molekula egy vagy több szénatomjához kénatomok kapcsolódnak kovalens kötéssel. Kéntartalmú funkciós csoportok rendkívül széles palettája ismeretes. A kénorganikus vegyületek egy része a megfelelő oxovegyületből származtatható. Néhány gyakori vegyülettípus:

R−OH alkohol R−SH tiol

R−O−R’ éter R−S−R’ tioéter v. szulfid

R−O−O−R’ peroxid R−S−S−R’ diszulfid

Kenorg.svg

Fizikai tulajdonságok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kéntartalmú vegyületek fizikai jellemzői jelentősen eltérnek a megfelelő oxigéntartalmú analógétól. Az analóg szerkezetek közül az oxigéntartalmú vegyület a kéntartalmúhoz képest jóval magasabb hőmérsékleten forr (illetve olvad), amennyiben lehetőség van a molekulában hidrogén-híd kötés kialakítására. Ennek oka, hogy az oxigénatomokkal ellentétben a kénatomok nem alakítanak ki hidrogén kötéseket. Ha egyik származék molekulái között sem tudnak hidrogén hidak kialakulni, abban az esetben a kéntartalmú származék olvad ill. forr magasabb hőmérsékleten.

H2O 100 °C H2S −62 °C
CH3CH2OH 78 °C CH3CH2SH 37,3 °C
CH3CH2CH2SH 97,8 °C CH3CH2CH2SH 67 °C
CH3OCH3 −23,7 °C CH3SCH3 37,3 °C
CH3CH2OCH2CH3 34,6 °C CH3CH2SCH2CH3 92 °C (754 torr)

Savi jelleg[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mint ahogy a kéntartalmú vegyületek széles tárháza ismert, úgy a különböző kéntartalmú vegyületek sav-bázis karakterisztikája is széles határok között változik.

Szulfonsavak R−SO3H

Formális levezetés: kénsav egyik -OH csoportjának alkilcsoporttal történő helyettesítésével.

Savi erősség: kénsav erősségű savak (pKs ~ −3 nagyságrendű), ezért laboratóriumi szintézisek során protonforrásként alkalmazzák. Ez különösen akkor fontos, ha kerülni kell a kénsav használatát annak oxidáló tulajdonsága miatt.

Merkaptánok (tiolok) R−SH

A kénatom az oxigénatomhoz képest nagyobb mértékben csökkenti a szénatom, ill. a hidrogén elekronsűrűségét. Így a tiolok esetében erősebb a savi jelleg, mint az alkoholok esetében. A tiolok több nagyságrenddel erősebb protonsavak az alkoholoknál, és a víznél is.

Kémiai reakciók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nukleofil szubsztitúció

Mivel a tiolok az alkoholoknál nagyságrendekkel erősebb savak, így a konjugált bázis pedig nagyságrendekkel gyengébb bázis. Ennek megfelelően a tiolok lúgos közegben alkohollá alakulnak.

\mathrm{R{-}SH + NaOH \rightarrow R{-}OH + NaHS}

Azonban az SH- ion még mindig elég erős bázis ahhoz, hogy gyenge bázicitású csoportokat (például halogéneket) tartalmazó szerves molekulán szbsztituens cserét hajtson végre.

\mathrm{R{-}Cl + NaHS \rightarrow R{-}SH + NaCl}

A reakció merkaptánok előállítására használható.

Mivel a merkapto-csoport a hidroxilcsoportnál gyengébb bázis, a reakció az alkilhalogenid lúgos hidrolízisénél nehezebben játszódik le.

Elektrofil szubsztitúció

Általánosságban véve a kéntartalmú szerves vegyületeket, az elektrofil szubsztitúciós reakciók közül a legfontosabb a szulfonálás és a szulfatálás. Szulfonálási reakciót leggyakrabban aromás gyűrűn hajtanak végre, leginkább egyéb funkciós csoportok későbbi kialakítása céljából.

\mathrm{Ar{-}H + H_2SO_4 \rightarrow Ar{-}SO_3H + H_2O}

Szulfatálás, vagyis kénsav-észterek szintézise legnagyobb jelentőséggel a tenzidek, felületaktív anyagok, ioncserélő anyagok szintézisénél bír.

\mathrm{R{-}OH + H_2SO_4 \rightleftharpoons R{-}OSO_3H + H_2O}

A heteroatom izomériája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kénatom esetében – ellentétben az oxigénnel – nem feltétlenül érvényesül szigorúan véve az oktett-elv. Így a kénatom körül 2-nél több ligandum is előfordulhat. Amennyiben a kénatomhoz három eltérő csoport kapcsolódik, a vegyület optikai aktivitást mutat (enantiomerek). Így például a vegyes szulfoxidok kénatomja egy királis heteroatom, optikai izoméria jelensége lép fel.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bruckner: Szerves kémia, Tankönyvkiadó, 1961
  • Szerves kémia - egyetemi jegyzet
  • Perry: Vegyészmérnökök kézikönyve