Kék lóantilop
 |
||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||
| Kihalt Kihalás ideje: 1800 körül        |
||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||
| Hippotragus leucophaeus (Pallas, 1766) |
||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Kék lóantilop témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Kék lóantilop témájú médiaállományokat. |
A kék lóantilop (Hippotragus leucophaeus) a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és a lóantilopformák alcsaládjába tartozó, mára már kihalt dél-afrikai kérődző.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Előfordulása
A kék lóantilop a mai Dél-afrikai Köztársaság déli partvidékén élt, a tudósítások alapján vizes pusztaságokon.
[szerkesztés] Megjelenése
A 18. század utazói ellentmondásos tudósításokat hagytak ránk erről a fajról. Európába mindössze néhány koponya és bőr került, és összesen négy teljes preparátum létezik. Ezek marmagassága 102-106 centiméter, és a méretek alapján elmondható, hogy a kék lóantilop tömege nem haladta meg a 160 kilogrammot. A múzeumi példányok egyike sem mutat kékes árnyalatot – talán az idősebb pédányok ritkuló szőrzetén átsejlő bőr vagy a fekete és sárgás szőrszálak keveredése okozhatta a színhatást.
Az antilopok többségéhez hasonlóan alsó és felső állkapcsának mindkét felén hat-hat foggal rendelkezett, amelyek elkülönültek három-három zápfogra és előzápfogra.
[szerkesztés] Életmódja, szaporodása
A kék lóantilop mintegy húszfős csordákban élt, és főleg fűfélékkel táplálkozott. Feltehetően a többi lóantilopféléhez volt hasonló szaporodása is (ld. ott).
[szerkesztés] A faj kihalása
A leletek tanúsága szerint a kék lóantilopok az utolsó jégkorszak végén Dél-Afrika nagy részét benépesítették, azonban a faj létszáma ismeretlen okokból – talán a szavanna elbokrosodása, a klíma felmelegedése, az ember által tenyésztett juhok megjelenése miatt – kb. 2000 éve drasztikusan lecsökkent. Az első európai, aki hírt adott a fajról, a német Peter Kolb volt 1719-ben. A faj már valószínűleg a nyugati hódítók megjelenése nélkül is a kihalt volna, de a fehér vadászok megjelenése felgyorsította a folyamatot. A svéd Carl Peter Thunberg már 1774-ben feljegyezte, hogy a populáció erősen megritkult. Martin Lichtenstein szerint 1799-ben, más híradások szerint 1800-ban pusztították el az utolsó példányt. A kék lóantilop volt az első dokumentáltan kipusztult afrikai nagyvad.
Ekkor még a tudományos gyűjtemények, múzeumok nem voltak olyan helyzetben, hogy elegendő mennyiségű trófeát, csontot, bőrt és más preparátumokat gyűjtsenek, azonban ennek ellenére négy bőr a mai napig fennmaradt: Bécsben, Leidenben, Párizsban és Stockholmban. A hajdani elterjedési területen kiásott leleteket leszámítva Amszterdamban és Glasgowban egy-egy koponyát, Uppsalában, Londonban és Fokvárosban pedig egy-egy szarvpárt őriznek.
[szerkesztés] Rokonai
A kék lóantilop mellett még két, még viszonylag nagy példányszámban fennmaradt fajt sorolnak a Hippotragus-nembe:
- Fakó lóantilop (Hippotragus equinus)
- Fekete lóantilop (Hippotragus niger)
[szerkesztés] Források
| Lóantilopformák (Hippotraginae) | ||
| Addax | .JPG&filetimestamp=20090211152804) |
Arab bejza |
| Fakó lóantilop | Bejza | |
| Fekete lóantilop | Kardszarvú antilop | |
| Kék lóantilop | Nyársas antilop | |
