Kárpitozás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A kárpitozás mint mesterség a reneszánsz idején alakult ki, majd nyert teret magának, ahogy az emberek egyre szívesebben ültek kényelmes kárpitozott üléseken, párnákon, mint faládákon (cassone), székeken.

A barokk idején aztán a párnázott fabútorokat, felváltották a teljesen kárpitozott ülő és –fekvőbútorok, és kialakultak a garnitúrák, amelyek a mai napig használatosak.[1]
A kárpitozás igazi virágkorát a biedermeier-ben élte, amikor is Georg Junigl 1822-ben szabadalmaztatott egy eljárást, „mellyel tökéletesíti a használatban lévő bútorkárpitozást, a kender saját kezű előkészítésével, és vasrugók felhasználásával a kárpit olyan rugalmas lesz, hogy egyenértékűvé válik a lószőrpárnázással.” Junigl vasrugójának szabadalmával a kárpitozott bútorok divatosabbá, és keresettebbé váltak.[2]
Egyre több polgári család lakásában jelentek meg kanapék, ülőbútorok, melyek nagy lehetőséget nyújtottak a kárpitosmesterek képességeinek bemutatására, és kibontakoztatására. Eleinte a csak az ülőfelület kárpitozása terjedt el, majd olyan kanapék is készültek melyeknél a kárpitosmunka háttérbe szorította az asztalosmunkát, sőt végül némelynél annyira eltűnt, hogy a bútoron szinte már nem lehetett fát látni. A kárpitos mesterség ezzel teret hódított magának.[3]
A biedermeier újításai, és találmányai a kárpitozásban egészen az 1960-70-es évekig voltak használatosak a bútorgyártásban. Ekkor a tűzőgép, és a laticel megjelenésével, egy új bútorkészítési mód terjedt el. Az eddig használt afrik, és lószőr helyett a gyorsabb munkavégzés érdekében a kárpitosok szivaccsal készítették el a bútorokat. A régi technológia azonban a mai napig fennmaradt. Az antik bútorok restaurálásához a kárpitos manapság is a régen bevált anyagokat használja. Hiába a modern, olcsóbb eljárás a kárpitosmester munkájának korhűnek kell lennie. Ismernie kell a hagyományos, és a modern eljárásokat is, hogy minden bútort a megfelelő módon, hozzáértéssel készíthessen el, varázsolhasson újjá. Így meglátásunk szerint egy kézműves kárpitos munka gyakran felér egy iparművészeti alkotással is.[4]

A kárpitozás főbb lépései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Bontás: A kárpitozás legelső lépése a régi kárpit teljes mértékű eltávolítása, azaz a bútorvázig történő bontás.
  2. Statikai megerősítés: A favázat (modern bútoroknál fém- vagy egyéb vázat) a kárpitozás következő lépésében megerősítjük a statikai pontokon, vagyis gyakorlatilag szétszereljük és újra összerakjuk, a szükséges részeknél összeragasztjuk.
  3. Hevederezés: Többféle hevederezési mód létezik, ez a munkafolyamat tulajdonképpen az alapozásnak felel meg a kárpitozásban: erős, vastag vászonszalagok stabil keresztfonatának elkészítéséről van szó.
  4. Rugózat beépítése: A hevederezésre kerülnek a rugók. Ezeket bevarrjuk, majd spárgával szorosan lekötjük, és speciális rugóvászont húzunk rá. A rugózat elkészítésével adjuk meg a leendő ülő- vagy fekvőfelület formáját.
  5. Shoppolás: A kárpitozás ezen része a tömőanyagok elhelyezését és formázását jelenti. Tömőanyagként a legelterjedtebbek a szivacs, a vatta, az afrik és a lószőr. A tömőanyagot több rétegben terítjük és varrjuk rá az alapra, valamint élvarrással biztosítjuk a széleken is. Elkészülte után vászonszövettel borítjuk be, erre fog kerülni a tényleges bútorszövet.
  6. Behúzás: A behúzás voltaképpen maga a tényleges – nem szakmabeliek által értett – kárpitozás, azaz a bútor kiválasztott bútorszövettel való borítása. A behúzás során ráfeszítjük a huzatot a bútorra, és gondosan rögzítjük.
  7. Díszítés: Főleg antik bútoroknál fordul elő, hogy a kárpitozás részeként a különféle díszítőelemek is javítása, cserére szorulnak. Ilyen díszítőeljárás például a paszományozott vagy díszszögekkel készült kárpitozás, díszzsinórozás az éleken és beosztásokon, vagy a mélyfűzés. A mélyfűzés talán a legnehezebb kárpitosmunka, amelynek során díszgombok behúzása révén alakítunk ki a bőr vagy bútorszövet felszínén egy négyszögletes, középen besüllyedő mintát.



  1. Hidde Halbertsma: Régiségek enciklopédiája; 2005; Ventus libra
  2. Georg Himmelheber: Biedermeier bútorok; 1982; Corvina
  3. Kaesz Gyula: Ismerjük meg a bútorstílusokat;1995; Háttér kiadó
  4. Judith Miller: Képes bútor enciklopédia; 2006; Geopen kiadó

Remindbútor - kárpitozás (magyar nyelven), 2011. július 1. (Hozzáférés: 2011. augusztus 16.)
Remindbútor - kárpitozás lépései (magyar nyelven), 2011. július 1. (Hozzáférés: 2011. augusztus 16.)